A választási plakátok szerint a pártok korlátoltnak tartják a választókat.

Azt kérdezi az ismert politikai elemző, Lakner Zoltán a rádióban: „Miért ezekkel a semmit mondó üzenetekkel kampányolnak a pártok?” Elmondása szerint végigolvasott minden fontos programot. Bennük igazán attraktív elképzelések is megfogalmazódnak Magyarország lehetséges jövőjével kapcsolatban. Nem okozhat gondot ezek velős jelmondatokba sűrítése. De nem ez történik. Először azt lássuk, így van-e!

Most hogy a náthával, meg a torokgyulladással kombinált nyavalyák után kiszabadultam a lakásból, az első, amit észrevettem a belső városrészekbe vezető, hosszú Keresztúri úton, hogy megszínesedtek a lámpa- és a villanyoszlopok. A pártok hirdetéseivel aggatták tele őket. Az elképesztő mennyiségű óriásplakát-helyet szintén a parlamenti választás jegyében dekorálták ki.

Mintha megszűnt volna létezni a kereskedelem. Vásárlásra buzdító reklám nem ötlik a szemembe. (Nem kizárt persze, hogy maradt ott azért néhány, csak a pártplakátok tengerében nem tűntek fel.) A szokásos vizuális szeméttömegről – ami a fák, a házak elé tolakodva egyébként is rátelepszik a fővárosra, különösen annak forgalmasabb útjaira – eddig azt hittem, hogy szellemi sivárságuk fokozhatatlan. És most kiderült, hogy volt még hová süllyedni. A gépkocsi volánjánál ülve, menet közben pillantok az egymás után sorjázó, kisebb-nagyobb plakátokra:

– Megint legyőzzük a Fideszt! – biztat a DK, én meg visszakérdezek: „Értem, de mi erre a garancia?
– Most mi jövünk! – kecsegtet az LMP. „Fő, hogy nektek jó legyen” – morgom erre az orrom alatt”.
– Gyurcsány fotójához kapcsolva olvasom: Megcsináljuk! Változást! „De könyörgöm, mit csináltok meg, s milyen lesz az a változás?” – kérdezném a pártvezértől, ha kérdezhetném.
– Légy részese a győzelemnek! – szólít meg a Jobbik egy óriásplakáton, s ennek kisebb változatán az egyik kerületben, immár a helyi politikusuk fényképével és nevével, akit úgy mutatnak be, hogy ő a győztesek jelöltje: „De biztosak vagytok magatokban! – kiáltanék fel.

– Nekünk Magyarország az első! – tűnik fel a sok felirat között itt is, ott is. Ezt a Fidesz állítja. Bennem viszont megszólal a kisördög: „Hogy mire kell nektek Magyarország, azt már eddig is láttuk. De miért nem azt írjátok ki, hogy nektek Magyarország minden lakója fontos?” Persze a kérdés költői, ekkora füllentés talán már a zsigerből hívőknek is sok lenne.
– De már megint itt egy magabiztos Jobbik-üzenet: „Mi győzünk”. Már majdnem elsuhan mellette az autó, amikor az utolsó pillanatban észreveszem: az osztott felület másik részén ez áll: „Ti nyertek”. De mit? – ötlik fel bennem önkéntelenül.

– A Róna utcában, egy villanyoszlopon kis méretben, nagyjából szemmagasságban: „Gyurcsánnyal megcsináljuk. Szavazzon rá!” És persze ott a képviselőjelölt neve és fotója is. Ám bennem megint csak hiányérzet munkál: „Ugyan mit csináltok meg?” A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy később, a DK egy-egy plakátján észrevettem, hogy konkrétumokat is ajánlanak: rendbe teszik a kórházakat, emelik a nyugdíjakat – más variáció szerint: korrigálják a nyugdíjakat.
– Változást, most! – Igyekszik sokkolni az MSZP–Párbeszéd közös tablója Karácsony Gergely fotójával, de arra ők sem utalnak, hogy mire is gondolnak pontosan.

– Félig-meddig erre rímel a Jobbik újabb követelése: „Kormányváltást most!” De akárhogy forgatom, ez is csak róluk szól. Ők akarnak beülni a bársonyszékekbe. Ez rendben is lenne, de rám miért nem gondolnak? Aztán nagy sokára kiderül, hogy némileg ugyanúgy igazságtalan voltam velük, mint az előbb a DK-val. Mentségemre, az autóból a kisebb betűvel írt szövegeket csak azt követően olvastam el, amikor már másodjára-harmadjára láttam az ugyanolyan tipográfiájú Jobbikos óriásplakátokat. Némelyiken, kisebb betűkkel szedve az is ott áll, hogy „Európai béreket”, Kerítést a határra”, „Modern oktatást”, „Életmentő kórházakat”, „Erős kisvállalkozásokat”, Korrupciómentes közéletet”.

– „Állítsátok meg Soros jelöltjeit!” – testálja ránk a feladatot a Fidesz messziről boldogságot, vidámságot árasztó, könnyed hollywoodi vígjáték-plakát stílusjegyeit viselő poszter. Aztán, ha van időd megszemlélni, tuti, hogy elkomorulsz attól a szellemi sötétségtől, ami mögötte munkál.
– De azért ennél is van lejjebb. Több kormányhirdetmény mellett hajtottam el a Hungária körúton, de úgy éljek egyszer sem sikerült végigolvasnom annak a sárgával kombinált, tengerkék poszternek a teljes szövegét, amelyből – ha csak ezt látom, s nincsenek háttér információim – azt szűrhettem volna le, hogy az ENSZ-re NEM-et kell mondanunk. No, azért álljon már meg a fáklyás menet!

Nyilván nem ez a teljes kínálat. De tény, hogy március 27-én, ezeket a választási hirdetéseket láthattam egy meglehetősen nagy budapesti körúton, természetesen mindegyik darabot sok-sok azonos példányban. Szembetűnő volt, hogy a helyesírás egyiknek sem erőssége. A készítők ötletszerűen – elsősorban tipográfiai szempontoknak alárendelve – használják a felkiáltójeleket, a mondat végi pontot, a vesszőt, meg a többi írásjelet. Ami ennél nagyobb baj, hogy lényegében igazolják a politológus állítását: többségükben semmitmondó üzenetekkel kampányolnak a pártok.

Persze, nem gondolom, hogy ez véletlen. A felméréseik bizonyára azt igazolják, hogy a magyarországi választók többségére ma már lehetetlen észérvekkel hatni. Ezért gondolhatják, hogy lebutított üzenetekkel kell élniük. Ne köntörfalazzunk! A pártok szakértői úgy vélik: egy döntő többségében ostoba lakosságot kell megszólítani. Vagyis azért kreálnak ilyen tartalmatlan, se füle se farka mondatokat, mert korlátoltnak tartják az urnákhoz járulók nagy részét. Hacsak…

…hacsak nem azoknak a politikai elemzőknek van igazuk, akik azt mondogatják: volt már ehhez hasonló helyzet a világban. Még Magyarországon is. Legutóbb Hódmezővásárhelyen. A választók ugyanis a mostani, sokak számára félelemmel terhelt helyzetben befelé fordulnak. Ha úgy tetszik, félrevezetik a kérdezőbiztosokat, így aztán nem érvényes az kép, amit a közvélemény-kutatók rajzolnak róluk. Következésképp az erre a képre épülő politikusi üzenetekkel mellé lőnek a pártok a plakátokon is. A választók pedig majd ettől függetlenül teszik, amit tesznek, amikor majd a szavazófülkében valódi véleményük alapján voksolnak. Mit ne mondjak, magam is inkább ebben reménykedem, mert az „ostoba a magyar nép” szöveg nekem nem igazán van kedvemre. #

CÍMKÉP: A Nemzeti Választási Iroda honlapjának nyitóképe

...a nick névre is vonatkozik, mert ne itt élje ki beteges hajlamait! Emellett pedig kérem, hogy legalább tisztességes hangvétellel értékelje a befektetett munkámat! Mindenekelőtt pedig ne szemetelje tele a hazát öncélú trágársággal! Ha pedig azt hiszi, hogy ez a szólásszabadság korlátozása - téved. Egyetlen újság, egyetlen műsor, egyetlen blog sem kötelezhető arra, hogy a tartalomért felelős szerkesztők ellenében bárki bármit közölhessen abban a médiumban. Indítson saját blogot, s ott azt csinál, amit akar, amíg teheti az első bírósági tárgyalásig, ahol a névtelen kommentelők vétkéért is Önre szabják ki a büntetést! ##