Az USA jóval többet fordít katonai kiadásokra, mint ami saját biztonságához kell.

Az amerikai elnök, Donald Trump arra készül, hogy egészen feladja Koreát és Szíriát – fejtette ki Jakov Kedmi izraeli hírszerzési és katonai szakértő az orosz állami tévé július 2-ai éjszakai közéleti vitaműsorában. Mindezt annak kapcsán, hogy a műsorvezető, Vlagyimir Szolovjov két, egymásnak ellentmondó hírrel vezette be a többszereplős vitát. Az egyik: az USA védelmi minisztériumának honlapján megjelenítették az új missziós célt:

A védelmi minisztérium küldetése a megsemmisítő csapásra képes közös haderő biztosítása az országunk biztonságának védelme és az amerikai befolyás külföldön való fenntartása érdekében.

– Mintha a katonák átvették volna a diplomaták és a politikusok szerepét – jegyezte meg a sztárriporter, majd a Pentagon lépésével szembe állított egy másik eseményt: John Boltont, Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadóját a múlt héten Moszkvában fogadta Putyin államfő. Az enyhülés jegyében folyik a két elnök találkozójának előkészítése. Üzletemberek is egyre többen jönnek. Bár mintha ismét tanítani akarnának bennünket, hogyan kell élnünk. Olyan érzése van az embernek, hogy már megint át akarnak verni – jegyezte meg a Vecser adásának házigazdája.

Előbb Konsztantyin Zatulin, az orosz parlament eurázsiai integrációs bizottsága vezetőjének első helyettese igyekezett lehűteni a csúcstalálkozóval kapcsolatos várakozásokat, mondván: az orosz-amerikai kapcsolatok olyan mélyponton vannak, hogy bármilyen találkozó nagy visszhangot vált ki. Ugyanakkor szerinte a Putyin–Trump megbeszélés

nem jár majd az orosz érdekek sérelmével, amint az hasonló esetekben Gorbacsov, de még Jelcin alatt is megtörtént.

Egyszerűen Trump szereti a látványos dolgokat, a találkozókat, az aláírási ceremóniákat, de az amerikai gyakorlat mit sem változott Jugoszlávia vagy éppen Irak óta – az amerikaiak mindig minden eszközzel érvényesítették érdekeiket a világban. Ehhez kapcsolódva fejtette ki véleményét az izraeli szakértő, akit a vita további négy szereplője, de még a máskor a hosszú eszmefuttatásokat kemény ellenérvekkel, vagy éppen könnyed anekdotázással, szarkazmussal, ha kell, kíméletlen letámadásokkal széttördelő műsorvezető Vlagyimir Szolovjov is sokáig néma csendben hallgatott. Jakov Kedmi érvelését szó szerinti fordításban adom közre azzal a megjegyzéssel, hogy a június 12-ei, illetve 15-ei posztomban magam is említést tettem az Észak-Koreával kapcsolatos közös kínai-orosz programról. De azokban az írásokban az amerikai elnökre még saját játszmát játszó szereplőként tekintettem. Az izraeli szakértő viszont ennek épp az ellenkezőjét állította.

– A sakk nem népszerű Játék Amerikában – kezdte Jakov Kedmi a monológot. (Az adásban 15:10-nél) Ezzel a műsorvezetőnek a korábbi amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó Zbigniew Brzezinski híres-hírhedt A nagy sakktábla című könyvére is utalt, amelyben a szerző azt fejtegette: Washington legfőbb feladata a 21. században, hogy az eurázsiai kontinens politikai döntőbírájává váljék, és megelőzze az anyagi vagy diplomáciai érdekeit fenyegetni képes rivális hatalmak felemelkedését. – Mióta Amerikában felhagytak a sakkozással a zsidók, eltűntek az amerikai sakkozók – folytatta Kedmi. Fischer óta (Robert James Fischerről, azaz Bobby Fischer világbajnokról van szó – KDL) senki nem ért el eredményt. Néhány más országban viszont megtanultak játszani. Így Oroszországban, Magyarországon, de még Norvégiában is. Az amerikaiak, főleg a politikusok számára a nemzeti sport a golf. Ez egy skót játék, ami mindent fejleszt, ami csak tetszik, kivéve az agyat. És a következmény: nem lehet sakkozni Trumppal, aki csak hallott erről a játékról, de nem ismeri…

Emellett nem lehet úgy tekinteni az USA-ra, mint más államokra, amelyekben egységes a hatalom és egységes a politika. A mai Egyesült Államok egyfajta gyűjtőhelye a különféle, véletlenszerű érdekeknek, erőknek, politikáknak. A védelmi miniszter olyan, mint a háremben az utolsó feleség, akivel a szultán soha nem találkozik. Az amerikai védelmi minisztert soha nem látja Trump. Fizikai értelemben gyakorlatilag nem találkoznak. A miniszter a saját ügyeivel foglalkozik, az elnök is a magáéival. És egyszer, egy ragyogó napon, a miniszter megtudta: úgy néz ki, egyezményt kötöttek Észak-Koreával, és beszüntették a hadgyakorlatokat. És azt is megtudta, hogy nem csak a jelenlegi térségbeli manővereket törölték, de azon a tájon általában is véget vetnek az (amerikai–dél-koreai) közös hadmozdulatoknak. Egyszer s mindenkorra. És a minisztert még csak meg sem kérdezték erről. Fel sem hívták telefonon, hogy szóljanak neki. Az újságokból értesült a történtekről.

De aztán Trump meg azt olvasta csodálkozva: a védelmi minisztere lehetségesnek tartja, hogy az amerikai csapatok végleg elhagyják Dél-Koreát. Ebben benne van az egész amerikai politika szürreális volta. Vagyis – utalt Jakov Kedmi a televíziós vitában korábban elhangzottakra – nem kell felfokozott érzelmekkel viszonyulni ahhoz, hogy mit mondott egyik vagy másik (washingtoni) hivatalnok, ha a védelmi miniszterrel is ez a helyzet, aki karrierjének utolsó szakaszában jár, s akit leginkább saját szavaival lehetne jellemezni:

Én az elnökömhöz vagyok hű. Amit mond, azt csinálom. Ha azt mondja, hogy így legyen, akkor úgy lesz. Ha azt mondja, hogy hallgassak, akkor hallgatni fogok. Ami pedig a saját gondolataimat illeti – ahogy a szovjet időkben mondták, tette hozzá kajánul Kedmi az amerikai tábornok helyett is –, ilyenek vannak, de magam sem értek velük egyet.

Mindezt azért jegyeztem meg – mondta az izraeli szakértő, hogy megértsük Trump politikáját Észak-Koreával kapcsolatban. Az elnök, ha kell, visszafogottan, ha kell, pátosszal kinyilvánítva, de elfogadja Kína és Oroszország diktátumát. Egy éve hangzott el a javaslat Pekingben: Észak-Korea beszünteti az atom- és rakétakísérleteket, ha cserében abbahagyják az amerikai–dél-koreai hadgyakorlatokat. Egy évre rá így is tett Trump. Mindent teljesített, a legapróbb részletekig. Hogy mindezt milyen zenei aláfestés, milyen bekiabálások és tapsok kísérték, nem lényeges. Az észak-koreai ügyek Kína és Oroszország közös érdekének megfelelően dőltek el. És ezt az amerikai elnök teljes egészében elfogadta.

És ennek jegyében folytatódnak a dolgok. Most már Trump is kijelentette: tanulmányozza az amerikai csapatok kivonásának lehetőségét Dél-Koreából. Ez a továbbfejlesztése annak, ami eddig történt. S mindezt nagyon gyakorlatias okból. Méghozzá annak az adás-vételi gyakorlatnak az alapján, ami Trump egész eddigi életét meghatározta. Őt csak az foglalkoztatja, mennyit kell befektetni, s ennek révén mihez jut. A mai világhelyzetben az Amerikai Egyesült Államok jóval többet fordít védelmi kiadásokra, mint ami saját védelméhez, biztonságához szükséges. Ez persze ellentétben áll azzal a dokumentummal, amit a védelmi miniszter írt alá a közelmúltban. (Az USA védelmi stratégiájára utalhat itt Kedmi, amely a katonai kiadások jelentős növelésével számol – KDL) Mert mit is mondott Trump nemrégiben? Hát, azt a kérdést tette fel, hogy

Miért is kell az elveinket másokra erőltetni. Éljenek, ahogy akarnak! Ez nem érinti a biztonságunkat... 

– jelentette ki az elnök. Ennek jegyében mond igent mindarra, ami az USA biztonságával függ össze. De ami ezt nem érinti, arra nem akar pénzt fordítani.Az izraeli szakértő monológját ezen a ponton az egyik résztvevő, az orosz parlament védelmi bizottságának helyettes vezetője, Jurij Svitkin szakította meg. Vitába szállt Kedmi megközelítésével, s Szíria példáját hozta fel ellenérvként arra, hogy az USA állítólag feladná pozícióit. Jakov Kedmi azonban replikázott: „Mit is csinálnak most az amerikaiak a térségben? Katonai támaszpontot építenek a szíriai határ mellett – de iraki területen, hogy oda telepíthessék a Szíriából kivonásra kerülő alakulataikat. Mert valójában csak az a céljuk, hogy Iránt elválasszák Szíriától, s hogy visszatartsák (az Izraelt fenyegető – KDL) Iránt. Mindezt annak jegyében, amit egy éve mondott Trump: «Nekünk semmi dolgunk nincs Szíriában!»”

CÍMKÉP: Kim Dzsongun és Donald Trump a megállapodás aláírása után (Fotó: Reuters Jonathan Ernst)