Machiavellista módon csatázik a szóvivő a nemzeti NEM együttműködés rendszeréért.

„A Nagy Imre-szobor áthelyezésének védelmében Kovács Zoltán nemzetközi szóvivő azért szidott meg egy ellenzéki sajtóközleményt, mert abban eseményeknek nevezték az 1956-os forradalom izéit… eseményeit. Ami szerinte lekicsinylő, vagy valami ilyesmi” – olvasom egykori tanítványom, későbbi munkatársam szavait a közösségi oldalán. Csakhogy ennél cifrább a helyzet. Ugyanis Kovács úr minimum csúsztat, de még ezzel sem éri be.

Az angol nyelvű, About Hungary (Magyarországról) elnevezésű magyar kormányhonlapon találom meg Kovács Zoltán eredeti, a nagyvilágnak szóló, 2018. december 28-ai keltezésű szövegét. Aznap hajnalban, Budapest központjából, a szóvivő cikke szerint, a Parlamenthez közeli Vértanúk tere felújításának részeként elszállították az 1956-os forradalom miniszterelnökének szobrát. A szobrot azonban, renoválás után, az Országház épületétől alig egy kilométerre ismét felállítják majd – bizonygatja a szóvivő, majd hosszasan – a New York Times cikkére is reagálva – kifejti, hogy kormánya milyen tiszteletet érez a mártír politikus iránt, annak kommunista előélete dacára. És ekkor jön az a rész, amibe ismerősöm is belebotlott.

Kovács úr először támadást intéz az úgymond baloldali ideológusok ellen, akik között többen vitatják 1956 forradalom voltát. Állításának alátámasztására egy éppen kéznél levő MSZP-közleményre hivatkozik, amelyben, szerinte, a Magyar Szocialista Párt „1956-os eseményekként” említi a forradalmat, vagyis átveszi az 1956-os decemberi, hivatalos „októberi események” szóhasználatot. Ennél mi sem bizonyítja jobban – sugallja a magyar kormány nemzetközi szóvivője –, hogy a mai szocialisták továbbra is a forradalom utáni kommunisták nézeteivel azonosulnak.

Ismerősöm költői kérdéssel adta közre Kovács Zoltán szövegét: „Játék a szavakkal?” Én azonban nem intézem el ennyivel. Mert szó nincs itt játékról. Ez maga a szómágián és hamisításon alapuló propaganda, amit a Fidesz agit-proposai Machiavellit lepipáló fokon művelnek. Ők ugyanis megértették, amit az ellenzék, közte az ellenzéki sajtó, mindmáig nem, hogy

Ezzel szemben az elmúlt tíz-tizenöt évben az ellenzéki politikusok és újságírók azon nyomban átvettek minden úgynevezett csillogó kifejezést, mágikus szót, amit a Fidesz-propagandisták nagy szellemi és anyagi ráfordítással módszeresen kidolgoztak és terjesztettek. Ahelyett, hogy ellen kifejezésekkel éltek volna. De a saját intellektuális teljesítményét oly nagyra értékelő liberális közvélemény-formálók láthatóan nem ismerték fel ennek fontosságát. A kevés ténylegesen baloldalianak pedig lapot sem osztottak. Bár e tekintetben velük kapcsolatban sincsenek illiúzióim. Mára ők is elfelejtették, hogy a tömegbefolyásolás kapitalizmusbeli módszereit a 19. századi munkásmozgalom alapozta meg.

Először ebből merítettek az I. világháború angolszász vezérkarai, aztán a bolsevikok, majd a hitleri és a sztálini propagandisták. Nem ismerték fel a kommunikáció újabban Tony Blair és a hozzá hasonló nyugati politikusok által alkalmazott formáinak jelentőségét azok a mai parlamenti ellenzékben lévő magyarországi politikai körök sem, amelyek egy része korábban jelentős összeget költött olyan külföldi szakértőkre, akiknek a kisujjukban kellett legyen a nyelvi zombik, a represszív nyelvi konstrukciók alkalmazásának módszertana, még ha nem is magyarul. Én még mindig  hiszek abban, hogy ezeket az eszközöket nem csak önző érdekek érvényesítésére, hanem ezek leleplezésére is lehet használni. 

Hogy a cikkeimből vette-e át, vagy saját leleménye, mindegy. De mert a műsorvezető jelét sem adta annak, hogy veszi a finom utalást, arra következtetek: az ellenzék legszélesebb köreiben még mindig nem értik: nem NER-szótárra lenne szükség – mint a hivatkozott ismerősöm közösségi oldalán az egyik kommentelő javasolja –, hanem NNER-szójegyzékre. Ebben például a CSOK-ot (Családi Otthonteremtési Kedvezmény) mondjuk TECSOK-ként szerepeltetném, s minden esetben utána tenném: Tehetős Családok Otthonteremtési Kedvezménye. És így tovább. Valahogy úgy, ahogyan most végre néven neveztetett a 2018. évi CXVI. törvény a munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról címet viselő jogszabály. Rabszolgatörvényként tálalták a nyilvánosság elé, s csodák csodája, mindenki egyből tudta, miről van szó. Aztán megszületett és pillanatokon belül elterjedt az O1G népi konstrukció is, ami a benne elrejtett trágárság miatt nem igazán az ízlésem szerint való, de ettől még a módszer hatékonyságából tanulhatnának az ellenzéki spin doctorok, a politikai kommunikáció szakértői.

A lényeg, hogy itt nem lehet megállni a világos beszédre törekvéssel, mert a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó klán várhatóan az eddigiekhez képest is gátlástalanabbul veti be a csúsztatásokat, sőt a hazugságokat, hogy aztán elterjessze azokat az irányítása alá vett több mint félezer médium segítségével! Mert nem véletlenül utaltam fentebb a „hamisításon is alapuló propagandá”-ra. A konkrét esetben Kovács úr enyhén szólva pontatlanul citálta az MSZP-kommünikét. Miközben azt bizonygatta, hogy a Magyar Szocialista Párt vitatja a forradalom forradalom voltát, az MSZP-nek az MTI OS-oldalán visszakereshető, szintén december 28-ai közleményéből az derül ki, hogy az „esemény” szót csupán az ismétlések elkerülésére használta a szöveg szerzője. A forradalom kifejezést egyáltalán nem mellőzte. Képtelenség, hogy a kormány rezzenéstelen tekintetű szóvivője ne olvasta volna a mindössze 160 szóból álló szöveg eme egymás utáni két mondatát:

Kovács Zoltánnak tehát tudnia kellett: a politikai ellenfél nem állít olyat, amit ő tulajdonít neki, ennek ellenére kreált egy nem létező problémát, és ezt arra használta, hogy üssön egyet az MSZP-n. Mert talán abból indult ki, hogy kölcsön kenyér visszajár. Ugyanis igaz, ami igaz, az ellenzéki párt tényleg sok mindent belesűrített a néhány mondatba. Többek között azt, hogy a horthysta restaurációs kísérlet kifejeződése az egykori horthysta emlékmű visszaállításának terve Nagy Imre szobrának helyére. A szocialista párti közlemény a múlthoz való visszatérés jeleként említi Orbán Viktor miniszterelnöknek a várba költözését is. Márpedig – érvel az ellenzéki párt a kommünikében – innen irányították azt az 1945 előtti magyar államot, amelynek tevékenysége két nemzeti tragédiához, s annak részeként a trianoni békediktátumhoz és az 1947-es párizsi szerződéshez vezetett. Aztán mindehhez a végén még azt is odacsapják a szocialisták:

Bizony, kormánypárti szemmel, ez a vélemény meglehetősen vérlázító lehet. Vissza kell vágni bármi áron! – gondolhatta a szóvivő „A cél szentesíti az eszközt” machiavellista módszertana jegyében. Azt pedig elhessegette magától, hogy tényállítás megmásítása nem igazán méltó egy úri emberhez, a magyar kormány nemzetközi szóvivőjéhez, aki blogbejegyzésének címe és alcíme szerint eredetileg az 56-os hősökhöz való viszonyt őszintén tisztázó cikket szándékozott írni. Szándékát ne vitassuk! Hogy aztán az lett belőle, ami lett? Hogy olvasóit félrevezetve, átverve átértelmezte a politikai ellenfél szövegét? Ebből is látszik, mi sül ki abból, ha valaki a nemzeti NEM együttműködés rendszerének szolgálatában hasznosítja egyébként nyilvánvalóan kivételes képességeit. #

CÍMKÉP: Kovács Zoltán kormányszóvivő Bakondi György katasztrófavédelmi főigazgató társaságában a déli határnál nyilatkozik a migránsveszélyről (Fotó forrása: Kovács Zoltán Facebook oldala)

Véleménye fontos az orientálásomban. Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban!