Lám ez a szent ember még a házáldás szokását is visszahozza. Áldja meg érte az Isten!

Épp azon töprengtem, hogy a világ mely részen kószál Orbán Viktor miniszterelnök. Ne tessék felnevetni! Már miért ne agyalhatnék ezen? Aggódva, no! Mert azt is csak akkor tudtam meg, hogy Brazíliába ment, amikor kiderült, hogy amerikai külügyminiszternek nézték. Aztán az ottani programjáról volt még egy-két híradás, de hogy hazajött-e, vagy sem, arról hiába kerestem bármilyen közleményt.

Bizonyára bennem van a hiba, s mégiscsak közzétettek valahol, valamit, de akkor sincs ez így jól! Mert ha már egyszer magának tekinti az országot, amely oly dúsan táplálja őt és egész pereputtyát, annyi talán elvárható lenne, hogy közöljék velünk, mikor hagy magunkra. Igenis a sértődöttség, sőt a mellőzöttség beszél belőlem!  Hisz’ ha ő nem, akkor ugyan ki véd meg bennünket a sok brüsszeli ármány, meg a migránsok ellen? Hogy Soros Györgyöt már ne is említsem!

Ideáig értem a töprengésben, amikor nagy kő esett le a szívemről. Megláttam őt és feleségét néhány más személy, köztük egy barna kámzsát viselő pap társaságában az egyik híradó tudósításában. Szóval, hazajött! Nem esett baja! – vert szaporábban a pulzusom. Ráadásul, mint kiderült, szent üggyel foglalatoskodott. De nem akárhol. A Budai Várban vette birtokba dolgozószobáját – papi segédlettel.

Szentelési szertartásnak lehettünk tanúi, ami némi skribálással is párosult. A pap különös rébuszt írt krétával az ajtó szemöldökfájára:

Úgy tűnik fel, mostanában Orbán Viktor nem igazán tudja elkerülni a furcsa jeleket. De utánanézve a dolognak, mindjárt meg is nyugodtam. Ezúttal semmi provokatív szándékot nem rejt a képlet. Szokatlan is lett volna, ha egy pap erre vetemedik! A rejtvényben a 20 meg a 19, nyilván az évszám. A betűk megfejtése az egyik, számomra hitelesnek tekinthető forrás szerint „Christus Mansionem Benedicat”. (Krisztus áldja meg e házat!) Ugyanakkor mások szerint a kezdőbetűk egybeesnek a három napkeleti bölcs – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – monogramjával. Ezzel csak az a baj, hogy a máskor királyoknak nevezettekről sehol nem említi a Biblia, hogy hárman lettek volna. A kezdőbetűk pedig csak az angolban egyeznek meg az ajtó feliratán láthatókkal: Caspar, Melchior, Balthazar. Illetve a német is C-t ír ott, ahol majd mindenki G-t.

Hogy melyik a valódi magyarázat?  Ebben nem tudok állást foglalni. A kormányfő nem adott fogódzót a fotóhoz, amit a honlapján elhelyezett vagy elhelyeztetett. Mindenesetre a hozzászólók közül többen örömüket fejezték ki amiatt, hogy lám ez a szent ember, aki – Isten áldja meg! – még a Vízkeresztkor régebben általános házáldás szokását is visszahozza. Ráadásul állítólagos reformátusként. Nem hallgathatom el, hogy mások viszont méltatlan szavakkal illették ugyanezért, a szerintük képmutatásáért! De hát a világ már csak ilyen.

Az utolsó rejtély: miért éppen karmelita szerzetes? Ám ezért a felvetésért magam előtt is szégyelltem magam, s már csaptam is a homlokomra. Hát persze, hogy karmelita. Hiszen valaha karmelita rendi kolostor volt a várbeli épület, ahol a miniszterelnöki dolgozószoba, az irodák, a tárgyalók, meg minden más helyet kaptak. A kormányfő nyilván nem tudta volna nyugodt lelkiismerettel belakni a pompás, úgy 25–30 milliárd forintért felújított helyet, ha ehhez ilyen-olyan módon nem kapja meg az áldást a karmelitáktól. Nem kétséges: a gesztus fennkölt lélekre vall. Ráadásul így senki nem vetheti a szemére, hogy akár vissza is adhatta volna az épületet az egyháznak. De ő, aki annak idején a polgári körök létrehozója volt, nyilván tartja magát ahhoz, hogy az állam és az egyház szétválasztása minden polgári értékelvű állam talpköve...

Lám, mennyi öröm és gondolat forrása lehet egy ilyen bejelentés! – tűnődtem. És az is eszembe villant: végre megoldódhat  a jeladásnak a szerény jegyzetem elején említett gondja is. Persze csak akkor, ha pótolnak, egy eddig még hiányzó tartozékot. A várbeli kormányfői épület legmagasabb pontján el kell helyezni egy zászlótartó rudat. Aztán, amikor otthon van az úr, hadd lebegjen csak, amiként dukál! És vonják le, mikor eltávozik onnan, hogy Buda és Pest egész lakossága láthassa, ha a magasba pillant. De mit nem teszek, hogy csupán Buda és Pest népére gondoltam? El kell érni, hogy az egész Kárpát-medencéből nézni lehessen. Legalább derűs, tiszta időben! Kivárjuk, ha addig élünk is. Kivárjuk, bizony! #

CÍMKÉP: A karmelita szerzetes szent szöveget krétáz a kormányfői dolgozószoba szemöldökfájára. (A kép forrása: miniszterelnöki honlap)