A három évtizedes Orbán–Gaskó kapcsolatot mindig felújították, ha úgy kívánta kettejük érdeke.

Szinte restellem magam, hogy egymás után kétszer is tollhegyre kell tűznöm Bolgár Györgyöt, a Klubrádió veterán műsorvezetőjét. Mentségemre, előző, „Bolgár úr megrémült” című cikkem végén is azt írtam róla: „szellemi teljesítménye előtt fejet hajtok”. Annál kevésbé értettem azt a lelkesültséget, amivel Gaskó Istvánt, a híres-hírhedt, évekkel ezelőtt botrányos körülmények között megbuktatott vasutas szakszervezeti vezért, a VDSZSZ egykori irányítójának pávatáncát üdvözölte január 8-adikai Megbeszéljük... című műsorában.

Gaskó egy miniatűr szervezet vezetője

Bolgár úr máskor oly érzékeny, amikor a nemzeti NEM együttműködés rezsimjének rendőrsége és ügyészsége megtagadja, hogy nyilvánvalóan kétes ügyekben nyomozást indítson. Ezúttal azonban hümmögés nélkül elfogadta Gaskótól, hogy «nem folyt ellene semmilyen eljárás, csupán „pitiáner” feljelentéseket tettek ellene, amelyekkel a rendőrség nem foglalkozott». A műsorvezető és az adásszerkesztő azonban ennél nagyobb hibát is vétett.

Nem vették észre, hogy Gaskó István nem a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ Szolidaritás, elnöke Halasi Zoltán), vagyis a tényleges munkahelyi érdekképviselet vezetője, hanem – Tisztesség ne essék szólván! – egy gittegyleté. Egy parányi szervezeté, az úgynevezett Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének első embere, amelynek rövidítése: VDSZSZ Szövetség. Ez egy kiterjedt gyűjtőszervezethez, a csaknem száz kisebb-nagyobb, különféle érdekképviseleti szerveződést tömörítő Ligához tartozik. Gaskó az ezen belüli egyik miniatűr szövetség elnöke, amely alapszabálya szerint a vasútközlekedésben és az azt kiszolgáló területeken dolgozó munkavállalók szakszervezeteit fogja össze. Vagyis inkább csak fogná, mert például a Ligának nem tagja a VDSZSZ Szolidaritás, amelynek élén korábban annyi sztrájkot szervezett Gaskó István.

Mindenesetre a csaknem teljes névazonosság, s az a furcsaság, hogy az úgynevezett szövetségnek egyéni tagjai is lehetnek, lehetőség a zavarosban halászásra, ami nyilván távol áll Gaskó úrtól. Mi több, az interjú közben figyelmeztette is a műsorvezetőt, hogy ő szövetség vezetője. Ám a lelkes rádiós ezt figyelmen kívül hagyta. Elvarázsolták őt Gaskó István szavai, aki menetrend szerint adagolta a Bolgár György szívének kedves mondatokat. Sőt egyfajta közvetítési javaslattal is előállt, ami ugyebár a jeles szerkesztő kifejezett vesszőparipája. Kibékíteni az egymással szemben állókat, megtalálni közöttük a lehetséges kompromisszumokat! És én meg is értem őt. Hiszen annyira szeretné, hogy imádott kapitalizmusa a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében működjék végre, továbbá a jog és az igazság letéteményese legyen.

Beetették, majd bekapta a horgot Bolgár

Ez a vágy elvakította őt, amit aztán a kivételes emberismerettel megáldott Gaskó, a gyengeségek kihasználásának ez a valóságos mestere ki is használt. A beetetés eszköze az volt, hogy a Gaskó-féle miniszövetség közleményben ítélte el a túlóranövelésről szóló törvényt és elfogadásának módját. Vagyis támadta a kormányt, ami arra indította Bolgár urat, hogy kapcsolatot keressen Gaskó Istvánnal. Magyarán: a rádiós bekapta a horgot. Olyannyira, hogy ezt követően ingyen és bérmentve felolvasta az érdekképviseletnek az ellenzéki pártokat vádoló mondatait. Ezek szerint „az elégedetlenséget kihasználva egyes politikai pártok önös érdekeik és céljaik elérésére használják föl a munkavállalók jogos felháborodását, és rátelepednek erre a feszült helyzetre. Ez ellen pedig a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezeti Szövetsége tiltakozik”.

Beláthatja bárki, akár a Fidesz agitproposai is írhatták volna ezeket a szavakat. A mai vasúti berkekben járatosak szerint talán ők is írták. Mint ahogy egyikük-másikuk szerint a sztrájktörvény megszigorításához, a rabszolgatörvény kialakításához is igénybe vették Gaskó István segítségét. Végtére is rablóból lesz a legjobb pandúr. Én ezeket az állításokat szemen szedett rágalomnak tartom. Egy magát baloldalinak nevező szakszervezeti vezető, akinek azért virágzó vállalkozásában alkalmazottak termelték a profitot is, ilyesmire biztosan nem vetemedne. Már csak azért sem, mert az úgymond a kizsákmányolás ellen küzdő érdekképviseleti vezetők között korántsem ő volt az egyedüli, aki egyszersmind tőkés is lett. Hogy a szocialista párti kapitalista vezetőkről már ne is beszéljek, hisz' az demagógiának minősíttetne. Hahaha! Mindazonáltal Bolgár úr legendás memóriája bizonyára még őrzi azokat a nem is túl régi képeket, amelyeken Gaskó István a miniszterelnök, Orbán Viktor társaságában és oldalán igen vidáman tereferélve örökíttetett meg. A rendszerváltozás előtti Nemzeti Kerekasztal tárgyalások óta tart ez a kapcsolat, amit, ha úgy kívánta kettejük érdeke, mindig felújítottak.

Ha más nem, ez óvatossá kellett volna, hogy tegye Bolgár urat. Ám ő, csaknem elalélt, amikor interjúalanya szinte visszavonta az ellenzéki pártokat támadó mondatait, miközben Orbánt bírálta. A szakszervezete közleményének szövegével ellentétben azt mondta, hogy bár nem elhatárolódni akar attól, csak továbbgondolni, mert „valójában örülni kell annak, ha a munka világán túl, a politikai pártok is támogatják ezeket a munkavállalói törekvéseket. Hiszen az elmúlt évtizedekben szinte soha nem fogadták el a szakszervezetek a pártok támogatását. (Hahaha! – vetem ismét közbe. Mert nekem ehhez az is elég, amiről csak én tudok. No, jó SZINTE nem fogadták el…) De én mint magánember (!?) úgy gondolom – folytatta Gaskó –, a továbbiakban örülni kell neki, hogy minél szélesebb társadalmi összefogás van egy ilyen súlyos, a munka világát érintő kérdésben”.

Ez nem a Grál-lovagok viadala lesz

Huhh! – mondaná erre Pikó András, a Klubrádió műsorvezetője. Ez még Gaskónak sem volt könnyű szülés! Bolgár úr rá is ugrott a szavak között feszülő – Magánemberként elhatárolódom attól, amit egy testület vezetőjeként képviselnem kell! – ellentmondásra. De Gaskó nem lenne az aki, ha mindjárt nem lett volna kész hamut szórni a fejére: „Nem árt, ha széles társadalmi összefogás van ebben a dologban”. Ezzel belopta magát Bolgár úr szívébe, aki imigyen dicsérte őt: „Nagyon jó!” Ezt követően hasonló tónusban zajlott a dialógus. Gaskó István a rendszerváltó liberális Fidesz értékrendjével szembeállította a párt mostani kormányzási gyakorlatát, amely már a gondolatrendőrség bevetésétől sem ódzkodik. Ezzel teljesen két vállra fektette Bolgárt. „Ez a vár is be van véve!” – gondolhatta magában az egykor befolyásos szakszervezeti vezér, akár azért, mert megbízást teljesített, akár azért, mert úgy gondolta, hogy egyszer (hamarosan?), amikor az Orbán-kormány leköszönt a színről még jól jöhet neki ez a kitárulkozás.

Ami viszont a klubrádiósokat illeti, helyükben nem lennék nyugodt. Először is miért is kell nekik egy ma már dolgozókat alig képviselő Gaskó Istvánra pazarolni a méregdrága műsoridőt? Másodszor gondolnék például arra, hogy az előző napi telefonos szavazásuk kérdésére – Ön részt venne-e egy országos sztrájkban? – csak úgy jöhetett ki a 89 százalékos igenlő eredmény, ha valakik tudatosan rádolgoztak erre. Hasonló történhetett, amikor a január 3-ai, úgynevezett váravató bulira akkora jelentkezés volt, hogy a végén szinte mindenki feleslegesnek érezte, hogy odamenjen. Summa summarum, aki azt képzeli, hogy a Magyarország minden szegletébe magát befészkelt érdekkör olyan könnyen feladná pozícióit, az vagy semmit nem értett az elmúlt harminc–negyven évből, vagy örökös álmodozó. Azt én sem állíthatom, hogy Gaskó István a hatalomhoz közeliek megbízását teljesítve próbált bekerülni a műsorba, de hogy ez a szereplés segítheti őt abban, hogy felkínálja szolgálatait, az vitathatatlan. Egyébként, ha ő nem, majd lesznek mások. Egészen bizonyosan. #

CÍMKÉP: Orbán Viktor és Gaskó István évődő jelenete a közelmúltból

Véleménye fontos az orientálásomban. Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban!