A Klubrádióban és másutt is úgy forgatják a szót, hogy az megfeleljen a saját és a törzsközönség hiteinek.

Ismét elkövettem azt a hibát, hogy hosszabb idő után belehallgattam a magát függetlenként meghatározó Klubrádió szeptember 23-ai, Hetes Stúdió című műsorának ismétlésébe. Az első részben a putyini Oroszország – sőt, immár az oroszok elleni, kifejezetten rusztofób – uszítással kezdtek. A hangvétel gusztustalansága miatt átugrottam ezt a részt. A második órában, ezúttal is körülbelül 45 percen át több hírről polemizált négy újságíró. A más televízió- és rádióadásokban megszokott módon tették a dolgukat. Ám ezzel az a gond, hogy nem lehet mindegyik résztvevőnek, minden témáról alapos ismerete. Jobbára egyikről sem. Ezért

a magyar médiumokat elöntő, hasonló adásokban a résztvevők sosem jutnak tovább a latolgatásoknál.

Így történt ez itt is, többek között azzal kapcsolatban, hogy Lázár János építési és közlekedési miniszter utasítást adott a „legjobb, legkomplexebb beavatkozás” végrehajtására a Budapest–Győr–Hegyeshalom vasúti fővonalon. A sorozatos sebességkorlátozások miatt, a közlekedés biztonsága érdekében hirtelen elrendelt karbantartásra és felújításra – a Klubrádió adásában elhangzottak szerint – a kínai együttműködésben tervezett Budapest–Belgrád vasútvonal magyarországi szakaszának előkészítéséről csoportosították át a gépeket, a szakembereket, az anyagot.

Ez azért is lehetséges volt – utaltak a körülményekre az újságírók –, mert a kínaiak nem képesek az uniós szabályoknak megfelelő vonatbefolyásolási rendszert telepíteni. Ezt állítólag, a kínaiak közölték. Bár, ahogy a kínai nagy sebességű vasutakat, vagy az űrhajózásban és más téren elért teljesítményeket elnézem, nehéz ezt elképzelnem. Még akkor sem, ha a szintén úgymond független Telex is cikkezett erről néhány napja. De ha már, akkor

a kijelentést inkább szerettem volna hallani egy érintett pályavasúti mérnöktől, mint a hozzám hasonló dilettánsoktól.

No, mindegy! Nem találtak hozzá szakembert. Viszont, ha már így alakult, legalább a lamentálás lett volna mélyebben szántó, nagyobb áttekintést felölelő! Például felvethették volna a beszélgetés résztvevői, hogy a Budapest–Belgrád vasútvonal építésének késleltetése, elhalasztása, napirendről való levétele (?) más okokra is visszavezethető. Mondjuk, szerepet játszhat benne

Feltételezem, ezek mindegyike önmagában is meggondolásra késztetheti a kínai beruházót, amelynek a gazdaságon kívüli okokkal szintén számolnia kell:

És így tovább, és így tovább. Tehát olyan felvetések sora is szóba kerülhettek volna a műsorban, amelyek mindegyikéről más-más szakértővel lett volna érdemes beszélgetni, de még akkor sem lehetnénk biztosak abban, hogy az adott kérdésre kimerítő választ kaphatunk. Ám az általam ma már határozottan belterjesként elkönyvelt Klubrádió szerkesztői és vendégei, mint a példa mutatja, még a latolgatásban is célzatosan korlátozzák magukat, ami hosszú távon akarva-akaratlanul szűkíti a hallgatóság látókörét, gyengíti az összetettebb gondolkodásra való képességét.

A világot fekete-fehérben láttató, a csak jók és rosszak vannak felfogás a legtöbb klubrádiós közéleti–nemzetközi politikai témát érintő beszélgetésre, jegyzetre, kommentárra rányomja a bélyegét. Úgy forgatják a szót, hogy az megfeleljen annak az értékrendnek, amit

a kormányellenzéki törzshallgatóság ugyanúgy igényel a Klubrádió műsorkészítőitől, miként azt a kormánypárti médiumok törzsközönsége is megköveteli az általa favorizált médiumoktól, jóllehet ellentétes részigazságokat, s az ebből adódó tévhiteket követve.

Itt és most, a Klubrádióban csak az lehetett az akár tudalatti kiindulópont, hogy Kína a rossz oldalon áll, hiszen minden tekintetben kihívója az Amerikai Egyesült Államok tőkés köreinek, az USA-nak tulajdonított, bár éppen általa, főleg külföldön, gyakran sárba taposott értékrendnek. Ezt, ugyebár, a szabadság, az emberek közötti egyenlőség, a jogállamiság, a demokrácia szóvirágaival szokás körvonalazni.

Minthogy a magyar kormány Kínára (is) nyitó politikájának ostorozása ebben a szerkesztőségben axiómaként kezelt elvárás, a feladat az, hogy a közönségben azt az érzést alakítsák ki: mindent egybevetve alsóbbrendű műszaki teljesítményre képes gazdaságot működtet a Nyugattal versengő Peking. Hiszen, még az EU-szabványoknak sem képesek megfelelni...

Ám, élek a gyanúperrel, hogy ez a sugalmazás téves. De ha a szponzoroknak, a közönségnek ez kell, ide is mindig találni olyanokat, akik kizárják a tudatukból – és az adásokból – azokat az információkat, amelyek nem egyeznek a szerkesztőség értékrendjével. Persze, ez nem valamiféle cinikus hozzáállásból adódik. Az újonnan jöttek által eredetileg is csodált közegben gyorsan elsimulnak a kisebb különbségek. Ha nem, úgy sem fogják jól érezni magukat. Távoznak maguktól is, vagy rosszabb esetben értésükre adják, hogy le is út, fel is út...

Idővel így válnak saját agymosásuk áldozataivá a legrutinosabb műsorkészítők is, akik közül néhányan például csak évtizedekkel a rendszerváltás után fogalmazták meg óvatosan, s csak szűkebb körben: nem gondolták, hova vezet mindaz, aminek lelkes propagálói voltak. Dolgozzanak kormánypárti vagy ellenzéki felfogású médiumnál, a hírek meghatározott értékrend szerinti szelektálása, a sajátos nyelvi klisék alkalmazása, a szerkesztőség tagjainak egymást igazoló megnyilatkozásai miatt – egyes helyeken a hírekben, a tudósításokban használható formulák szótárszerű rögzítése, s azok kötelező alkalmazása nyomán – hamar kialakul bennük a meggyőződés: nálunk van jó kezekben a pártatlan, tárgyszerű tájékoztatás ügye. Talán nem árt, ha erről a sok tekintetben lélektani mechanizmusról tud a szerkesztőségek világában járatlan közönség.#

CÍMKÉP: Szénási Sándor, Bolgár György, Józsa Márta, Szele Tamás a Klubrádió Hetes Stúdió szeptember 23-24-ei adásának résztvevői – Ha axióma a magyar kormány Kínára (is) nyitó politikájának ostorozása, akkor a közönségnek azt kell előadni, hogy mindent egybevetve, egy mégiscsak alsóbbrendű műszaki teljesítményre képes gazdaságot működtet a Nyugattal versengő Peking (Fotó forrása a Klubrádió honlapja)