KUKELY MÁRTON (1956–2019)

Európai vasutat akart csinálni Magyarországon.

kukelymarci1999januarsiposistvantemetesefeliratos.jpg

Azon a végzetes, 1999. január 6-ai reggelen együtt kezdtük szervezni a ravatalozást, a kondoleálást, a temetést. Dél körül már ő volt a hajnalban elhunyt, mindössze 48 éves, mégis legendás MÁV-vezér, Sipos István utódja. Tegyük hozzá: a feladatra alkalmas utóda. Ezt támasztja alá annak a sajtóközleménynek a részlete is, amit a vasúttársaság kommunikációs igazgatójaként Kukely Mártonnal kapcsolatban akkor kiadtam:

„Január 6-án, szerdán délelőtt, a MÁV Rt. Vezérigazgatóságán, a Sipos István vezérigazgató elhunyta miatt megtartott rendkívüli vezetői értekezleten megjelent Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. A tárcavezető bejelentette: a rendkívüli helyzetre való tekintettel nem késlekedhet a személyi döntés meghozatalával; a MÁV Rt. megbízott vezérigazgatójává Kukely Mártont, az eddigi vállalkozó-vasúti vezérigazgató-helyettest nevezi ki.

Kukely Márton elmondta: a súlyos órában nem volt könnyű meghoznia a döntést, hiszen az elhunyt vezérigazgatóhoz baráti szálak is fűzték. Mindent mérlegre téve fogadta el a felkérést. Ezt követően arra kérte a vasúttársaság vezetőit és dolgozóit, hogy egységesen működjenek közre abban a munkában, amely a minisztérium és a társaság elnökének kezdeményezésére, az átfogó vasútreform megvalósítására irányul. Ezért maga is nagy erőfeszítéseket kíván tenni.”

A kommüniké része volt az életrajz, amely akkor így hangzott:

„Kukely Márton Salgótarjánban, 1956-ban született. A középiskola elvégzése után Moszkvában a Vasútmérnöki Egyetem villamosmérnöki karán szerzett diplomát. A MÁV-nál 1980 óta dolgozik. Előbb öt éven át, Záhonyban a távközlési és biztosítóberendezési területen tevékenykedett, majd a vezérigazgatóság üzemviteli főosztályán. 1989-1991 között menedzserképző tanfolyamon tanult, illetve egy éven át a kereskedelmi főosztály dolgozója volt.

Időközben két éven át dolgozott egy német kereskedelmi cég ügyvezető igazgatójaként. 1993 októberében visszahívták a MÁV-hoz értékesítési és árufuvarozási igazgatónak. Ezen a poszton – utóbb szakigazgatóként – 1997. augusztus 1-jei vezérigazgató-helyettesi kinevezéséig dolgozott. Új beosztásában az árufuvarozás és a személyszállítás minőségi munkájának javításáért, a forgalmi, a gépészeti és a kereskedelmi szakágak olajozottabb együttműködéséért dolgozott annak érdekében, hogy növekedjenek a teljesítmények, biztosítani lehessen az itt dolgozók munkahelyét, megfelelő életszínvonalát. Oroszul, németül, angolul beszél.”

Mindez épp csak érzékelteti a rátermettségét a maga elé tűzött cél elérésére: európai vasutat akart csinálni Magyarországon. Sipos István örökébe lépve megerősítette, továbbfejlesztette azt az elgondolást, hogy az addigi hatósági mentalitást fel kell váltani az utasok, a partnerek felé fordulással, amit sok más mellett a katonai jellegű egyenruha helyébe lépő formaruházattal is érzékeltetni kell. A kézjegyével ellátott ilyen és ezekhez hasonló stratégiai elveket őriz az archívumom:

1.) A vasútügyhöz olyan életérzést kell társítani, amely alkalmas a külső közvéleménynek a MÁV mellé állítására, és alapja lehet a szolgáltatások értékesítésének!

2.) Az egységes MÁV-arculat megteremtése üzleti érdek. Éppen ezért el kell érni, hogy a MÁV rendezett, szolgáltató vállalati képet mutasson önmagáról!

3.) A különféle szakterületek esetenként eltérően jelenítik meg a MÁV érdekeit. Éppen ezért el kell érni, hogy vasúttársaságnál összehangolt pr-tevékenység folyjék!

4.) A belső kommunikáció eszközrendszerével erősíteni kell a MÁV-on belüli párbeszédet!

5.) Ki kell dolgozni és végre kell hajtani azt a programot, amely lehetővé teszi a vállalati kultúra előrevivő értékeinek érvényesülését a MÁV egészében és az egyes szervezeti egységeknél!

6.) Olyan munkahelyi viszonyokat kell teremteni, amelyek az eredményes munkavégzésre ösztönöznek!

Évtizedekre szóló célok. Ám – tisztelet a kevés kivételnek – a mindenkori döntéshozók szűk körének az általam is többször hallott véleménye az volt: „A vasút túl komoly dolog ahhoz, hogy vasutasokra bízzuk”. És a MÁV-on belül is voltak a vasutasok nevében fellépő haszonlesők, akik közreműködtek e cinikus álláspont érvényre juttatásában. A kívülállók valódi szándéka persze a dobra verhető irdatlan ingatlanvagyon fölötti ellenőrzés megszerzése lehetett, meg az akkoriban csak hellyel-közzel zajló, ám így is csillagászati összegekre rúgó fejlesztések összegéből leeső reszliből való részesedés. Nem is tűrték meg sokáig a bizalmasok szűk köréhez nem tartozott Kukely Mártont. A 2002-es vasutasnapon, a Vasúttörténeti Park nagycsarnokában felállított díszemelvény mögött, közvetlenül a beszédének elhangzása után, az újdonsült gazdasági miniszter egy szalonkocsiban írta és íratta alá a távozásával kapcsolatos megállapodást. Mondanom sem kell, nem igazán volt más választása. Ugyanúgy, mint később a hozzá hasonló helyzetbe hozott felső vezetőknek.

A vasúti szalonkocsis aláírás oka: a végkielégítés feltételeként támasztották, hogy az ünnepségnek zavartalannak kell lennie. Saját elmozdítására, a kívülről érkező vezetők várható ténykedésére – amibe persze őt már nem avatták be – még csak nem is célozhat. Így történt, hogy látszólag nyugodtan elmondta a beszédét, bár tudta, hogy amikor lelép a színpadról, befejeződik ténykedése a MÁV élén. Nem támasztott tehát akadályt, mégis évekig zaklatták. Csigalassúsággal folyó, felmentéssel végződött bírósági eljárások alá vetették. Vélhetően piszkos belpolitikai alkuk részeként történt mindez, amihez az okot egy olyan vasúti járműbeszerzés szolgáltatta, amire kormányhatározat kötelezte. Csak hát az az előző kormány határozata volt. S miért pont a vasútnak kellene európaivá válnia, ha az ország egésze sem lesz azzá?

Nyomasztották a vádaskodások, bár ennek a személyes beszélgetésekben szinte alig adott hangot. Ám egy-egy elejtett szavából azért lehetett tudni: sovány vigasz volt számára, hogy azért mindig voltak, akik értékelték szaktudását. Munkatársaival együtt elsősorban különleges vasúti szállítások nemzetközi szervezésével foglalkozott. Csak hát addig egy bonyolult, még torzójában is jelentős vasúttársaság irányítását végezte, vagyis jóval nagyobb feladatokhoz szokott. Mindezzel együtt örömmel hívott fel 2004-ben, amikor a rendszerváltozás utáni első magyar magánvasút, az MMV Zrt. vezérigazgatója lett. 2006-ban került a CER Hungary Közép-Európai Vasúti Árufuvarozási, Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt.-hez, ahol vezérigazgató-helyettesként kezdett dolgozni. 2012-ben e cég vezetőjeként ténykedett, majd 2015-től a CER Csoport vezérigazgatójának tisztét töltötte be az egy hónapos kórházi kezelést követő, augusztus 30-án bekövetkezett, szinte érthetetlen haláláig.

Anno, amikor Katona Kálmán miniszter nevében megkérdezte tőlem Kalmár Béla államtitkár, szerintem mi szól Kukely Márton kinevezése mellett, azt válaszoltam: „Mert Hamburgtól Vlagyivosztokig minden pályaudvart ismer”. Persze, túloztam, de hittem, hogy nem nagyon. Péntek este óta azonban már egy pillantásával átfoghatja mindazt, ami az élete volt. A távolból nézi és hallgatja, miként kanyarognak csattogva az Eurázsiát behálózó fényes síneken a vonatok. #