A játéktéren kívül szoríthatják a független, konzervatív Magyar Hangot az új kormánypárti hetilappal, a Mandinerrel.

Nem szűnik a jövés-menés a közéleti újságok médiapiacán. Már amennyiben létezik ilyen a magyarországi viszonyok között, ahol főként azon múlik egy internetes vagy nyomtatott újság sorsa, hogy mekkora támogatást kap a kiadó kifejezetten kormányzati, vagy kormányzati nyomásra elhelyezett hirdetések, vagy ki tudja, milyen trükkök révén az államtól, az üzleti szférától. És persze vannak a nagyobb és kisebb egyházak is, amelyek forrásai nagyrészt szintén a központi költségvetés felől csörgedeznek, áramolnak, ömlenek. A megszállott előfizetők és alkalmi vásárlók vékonyka rétege ebbe a folyamatba alig képes beleszólni.

A szeptember 12-én megjelent Mandiner printhetilap némileg kivétel lehet, mert maga mögött tudhatja a kormányzatot és a kormányzati szavazótábort is. Az állítás első részét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga a miniszterelnök reklámozza a nyomdából kikerült első példányt. A Fidesz-szimpatizánsok pedig a digitális mandiner.hu oldalon közzétett beharangozó után adnak hangot elégedettségüknek. Nem is kérdés tehát, hogy milyen szolgálatban áll a hetilap, amely az első címlapon Böjte Csaba szerzetessel kínálja magát az újságosstandokon. Az fogósabb talány, hogy a politikai játszmák, a médiafoglalás milyen folyamatainak részeként értelmezhető a megjelenése.

A humanizmus kevés a baloldalisághoz

Mindenesetre azt követően, hogy immár egy akaratra mozdul a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) égisze alá vezényelt, összesen 476 megyei napilap, országos terjesztésű újság, hetilap, rádió, televízió és portál szerkesztősége, az érintettek úgy ítélhetik meg: még mindig vannak kisebb hézagok. Az összevonások szinte varázsütésre zajlottak, ami igencsak alapos, a jelek szerint éveken át tartó előkészítésre utalt, a finomítás azonban továbbra is folyik. Például nemrég derült ki, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség egyik alapítója, a magát keresztényként aposztrofáló Orbán-kurzus befolyásos köreivel régóta kapcsolatban álló Köves Slomó által képviselt befektetők nyomán változott az ellenzékiként számon tartott Klubrádió tulajdonosi háttere.

Nézzük ennek a mozzanatnak a közönség felőli jó oldalát! Például azt, hogy végre a helyére kerülhet a Fidesz neoliberális-újkonzervatív társadalmi-gazdasági értékrendjét osztó klubrádiós szerkesztőség. Lehet, hogy sokakat mellbe vág ez a mondat, de talán ideje lenne belegondolni abba, hogy az elmúlt évtizedek Magyarországának lényegében valamennyi jelentős társadalmi szereplője hasonló platformon állt. Ami a Klubrádiót illeti, esetében az téveszthetett és téveszthet meg sokakat, hogy a jelenlegi kormányzók bugris szemléletmódját a magaskultúra jegyében állítja pellengérre. Ez korántsem lebecsülendő, viszont nem helyettesíti a valóságos társadalmi-gazdasági baloldaliság-felfogást. Mint ahogyan a műsorkészítők lépten-nyomon tetten érhető, humanista értékrendje sem, amely szerint a jótékonykodással, a jó kormányzásra törekvéssel megteremthető a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség.

A hallgatóság nagy része azonban sajnálatosan érzéketlen arra, hogy a humanizmus önmagában kevés egy tényleges baloldali fordulathoz – már ha egyáltalán nem csupán szavakban van igény erre. Viszont ne legyenek illúzióink! Minden, ami a baloldali fordulaton innen van, annak logikai alapon is jobboldalinak kell lennie. Megengedem, tisztességes szándékoktól áthatott, mérsékelt jobboldalinak, amint az a magyarországi értelmiség, a középosztály remélhetőleg nagy részének gondolkodását jellemzi. Csakhogy épp e rétegek érzékelik leginkább a nyilvánvalóan feloldhatatlan társadalmi igazságtalanságokat. Ez önnön háborgó lelkük megnyugtatására is ösztönzi őket, hogy elfogadják a műsorok meghatározó személyiségei (s természetesen az éppen kormányzókkal szemben álló ellenzéki politikusok) által vehemensen képviselt nézetet: a rendszer javítható, ha az azt működtetőket sikerül az úgymond mieinkre kicserélni...  

Változások vannak, de a rendszer ugyanaz

Egyébként az alapító klubrádiósok nagy része ugyanazokban, az ántivilágban progresszívnek tekintett, rádiós műhelyekben dolgozott, mint akik az egykor népszerű műsorból kinőtt 168 Óra hetilapot létrehozták. Kiadójának tulajdonosi összetétele szintén változott az utóbbi időben. Ráadásul ugyancsak a Köves Slomót előtérbe állító angliai körök révén. Ennek következtében máris vették-vehették a kalapjukat a 2016 októberében taccsra tett, összességében hasonlóan neoliberális felfogást képviselt Népszabadságtól és a máshonnan átigazolt szerkesztőségvezetők.

Feltehetően most is lesznek hangok, amelyek felerősítik a távozók sérelmeit, s azt sugalmazzák, hogy a rendszerről való gyökeresen eltérő gondolkodású erők léptek színre. De természetesen erről nincs szó. Hangsúlyeltolódásoknak lehetünk csupán tanúi, de ne üljön fel senki annak a vissza-visszatérő sejtetésnek, hogy a társadalmi-gazdasági baloldal szenvedett volna vereséget a reakciós jobboldallal vívott küzdelemben. Az eszmei liberalizmus  a konzervativizmussal szemben esetleg, de semmi több. Vagyis elsősorban módszerbeli meggondolások, illetve bizalmi tényezők állnak a háttérben, de a rendszer ugyanaz.

A leglátogatottabb magyarországi internetes médiumnál az Indexnél is változások vannak. Egyelőre mintha a két lépés előre, egy lépés hátra taktikáját alkalmaznák, ezért nehezen értelmezhető mi történik, s főként mi fog történni a jövőben ezen a felületen, illetve a hozzá kapcsolódó Blog.hu háza táján. Mindenesetre az események azt követően gyorsultak fel, amikor a Blog.hu-t működtető Indamedia Zrt. új tulajdonosai között megjelent egy Bács-Kiskun megyei KDNP-s politikus, Oltyán József is. Ő korábban lelkesen üdvözölte a Népszabadság megsemmisítését, kormánypárti kommentelőként gyakran bírálta az Index, a hvg.hu, a 444.hu, s más ellenzéki szerkesztőségek gyakorlatát. Minden jel szerint ezekben a hetekben az Index, még inkább a Blog.hu ellenzéki közéleti tartalmai körül folyik a húzd meg ereszd meg, amiről az Interneten is harcol a Fidesz című jegyzetemben részletesebben írtam.

Próbatétel előtt a keresztény középosztály

Médiaügyekben jártas, médiatörténész-újságíró barátom szerint a Mandiner.hu internetes változatához kapcsolódó, papír alapú hetilap mostani megjelentetése szakmailag kifejezetten indokolható, jóllehet a siker azon fog múlni, miként lesznek képesek egymásra építeni a tevékenységet. Ezt nem részletezem, minthogy gondolom, előbb-utóbb úgyis megírja, milyen buktatók és előnyök járhatnak a döntéssel. Azt jegyzem meg csupán, hogy az általam korábban kiegyensúlyozott szerkesztési elvei és gyakorlata miatt kedvelt internetes újság, amelynek fiatal vezetői közül néhányat személyesen is nagyra becsültem, egy ideje részt vesz a politikai színtér kormánypárti oldalán az ellenségkijelölésben, amint azt a fentebb hivatkozott posztomban bemutattam. Ennek alapján azt gyanítom, hogy a Mandiner körüli változások okát nem annyira a kiadáspolitikai-üzleti megfontolások, vagy a szinergiák kihasználásban rejlő lehetőségekben kell keresni, hanem a hatalmi meggondolásokban.

Ne legyen igazam, de úgy vélem, hogy itt és most a Magyar Hang került célkeresztbe. A hetilap, amit a Magyar Nemzet újságírói alapítottak, miután közbenső kanyargások után végre ismét tisztességesen kiegyensúlyozott újságjukat megfojtották a hatalmat gyakorlókkal szoros kapcsolatban álló névleges és igazi tulajdonosok. Jellemző, hogy ennek a Magyar Hangnak a kinyomtatására magyarországi nyomda nem is vállalkozott, ezért Szlovákiában készül. De minden nehézség ellenére, a magát túlélő magazinként meghatározó, színvonalas, a kormánytól és a politikai pártoktól független újság ezen a héten immár második évfolyamának 37. számát jelentette meg az előfizetők, az áruspéldányok vásárlói jóvoltából.

Hogy aztán sikerül-e elszívni az olvasókat a kormánytól független jobboldali Magyar Hangtól a nála jóval igényesebb küllemű, ebből következően anyagiakkal nyilvánvalóan bőven ellátott Mandiner hetilap segítségével? Ez elsősorban azon múlhat, hogy átcsábulnak-e a Magyar Nemzet egykori szerkesztői által készített kormánypárti olvasók az internetes újság nyomtatott változatához. Ennek érdekében nyilvánvalóan visszafogott hangvételű lesz a Mandiner, s talán arra hivatott, hogy látszatra a korábbi Fidesz-holdudvarhoz tartozott, aztán renegátnak minősített Heti Választ idézze fel a keresztény középosztálybeliekben.

A Bayer Zsolt-os csapkodásra, a direkt uszításra amúgy is ott van a Magyar Hírlap, az újraindított Magyar Nemzet, az Origo.hu, az összes megyei lap, az ingyenesen terjesztett politikai bulvárújságok, a tévé és rádióműsorok sora, meg a többi. Most alighanem az a feladat, hogy az országot uraló hatalommániások a Heti Válasz után mandineren kívül szorítsák, s ezzel ellehetetlenítsék az utolsó, nemesen konzervatív értékeket képviselő újságot, a Magyar Hangot is. Kár lenne érte! Mindenekelőtt azért érne mindannyiunkat veszteség az földbe döngölésével, mert vele a humanista felfogás is vereséget szenvedne. És az azért egyáltalán nem mindegy, hogy az adott rendszeren belül érvényesülhetnek-e az emberiességi megfontolások, avagy a nyers hatalmi erőszak légköre válik uralkodóvá a társadalomban, amelynek ráadásul a végkimenetele is kiszámíthatatlan. #

CÍMKÉP: Orbán Viktor a Mandiner első számával 2019. szeptember 12-én

ZÁRÓKÉP: Orbán Viktor a lenyúlt, majd újraindított Magyar Nemzet első számával 2019. február 6-án