Összekülönböztek a Magyar Közösség Pártjának vezetői a magyar–szlovák kormányfői találkozó előestéjén.

Nagy kockázatot vállalt magára Orbán Viktor kormányfő, amikor egy üveg kovászos uborkával ajándékozta meg a minap Igor Matovič szlovák miniszterelnököt. A kovászos uborka igen kényes valami. Furcsán is hathatna a szlovák politikus gyomrára, ha az érlelés nem sikerülne tökéletesen. Ráadásul e nélkül is vannak gondok.

Június 2-án, kedden, a pozsonyi várban, a trianoni évforduló alkalmából rendezett fogadáson elhangzott beszédében Igor Matovič, egyesek szerint, gesztusokat téve szólította meg a Szlovákiában  élő magyarokat. Mások azonban azt állítják, az egész pr-akció, sőt provokáció volt. Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnökségi tagja azt nyilatkozta:

»A trianoni évforduló kapcsán a miniszterelnök úr úgy gondolta, hogy néhány közös fotóval és egy-két szépen hangzó mondattal „eladja magát” a felvidéki magyaroknak.«

Az eseményen jelen voltak a szlovák kormány miniszterei, államtitkárai, a parlamenti választásokat megnyert Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) párt, illetve a koalíciós partnerek parlamenti képviselői, továbbá számos magyar közéleti személyiség. Erre mit ad isten? Meglepetésszerűen, ott helyben, a Magyar Közösség Pártja elnöksége nevében memorandumot* nyújtottak át a szlovák miniszterelnöknek. Benne a kétnyelvűség és az önigazgatás kiterjesztésének igénye. Még azok közül is sokan tartották elhibázottnak az időzítést, akik a dokumentum tartalmával egyébként egyetértenek. Több szlovák médium azonban egyfajta autonómiakövetelésként értelmezte a beadványt. A kormányfő az Új Szónak azt nyilatkozta:

„Visszaéltek azzal, hogy békejobbot nyújtottam, nem gondolom, hogy ez egy ilyen találkozón megengedhető”

A Pátria rádiónak adott interjúban ennél is élesebben fogalmazott: „Az ember segítő kezet nyújt, és szinte leköpik”. Mondta ezt úgy, hogy későbbi állítása szerint, nem is olvasta a szöveget. Akár így, akár úgy, tény, hogy azon nyomban átadta az iratot a fogadást az MKP részéről szervező Berényi Józsefnek, a párt egyik ügyvezető elnökségi tagjának. Viszont Matovič pártja egyik koalíciós partnerének, a Sme rodinanak vezetője, Boris Kollár valósággal felhorkant a hírre, s elutasított bármiféle „vitát a trianoni békeszerződés megnyitásáról”, mert annak „súlyos következményei lennének mindkét államra nézve”.

A megnyilatkozásoknak se vége, se hossza nem volt a következő napokban, mert nem lehetett nem tromfolni a magyar kártyázásban.  A végén Zuzana Čaputová köztársasági elnöknek is színt kellett vallania. A szlovák közszolgálati rádió június 6-ai, szombati vitaműsorának vezetője rákérdezett, mi a véleménye arról, hogy „a szakemberek szerint az említett memorandum autonómiát követel” a magyar nemzeti közösségnek. Ugyan diplomatikusabban, de a miniszterelnökhöz hasonlóan reagált:

„Bevallom, hogy nem olvastam a memorandumot, de hozzám is eljutott, hogy tartalmaz egy ilyen követelést. Ezt természetesen nem tartom helyénvalónak” – mondta Čaputová.

Tény, hogy az autonómia kifejezés nem szerepel az iratban, de az ügy miatt e nélkül is feszültség keletkezett a szlovákiai magyar pártok, sőt a memorandumot elkészítő, a Fidesszel szoros kapcsolatban lévő MKP egyes vezetői között. Az említett Berényi József, az ügyvezető elnökség tagja, a párt korábbi elnöke, Nagyszombat megye alelnöke, magyar részről a fogadás egyik szervezője elmondta: a dokumentum megfogalmazásában nem vett részt, ráadásul az elmúlt időszakban minden olyan kérdésben konzultált a szlovák kormányfővel, ami az iratban megjelenik. A memorandum sem stílusában, sem formájában nem felelt meg annak, amit a parlamenti választások előtt csináltak. Tíz év óta először tesz gesztust szlovák kormányfő a magyarok felé, s erre keménykedés a válasz.

„Az MKP ezzel oda került, ahol 2009-ben volt, éppen Csáky Pál elnöksége alatt: megint teljesen izolálva vagyunk, mindenki megint ránk sütötte a radikális jelzőt.”

A bírálatra Csáky Pál azt üzente neki: „el kell döntened, hogy fontos döntéseknél a tieiddel vagy-e, vagy valahol máshol...” Egyfajta vád ez, s még csak nem is nagyon burkolt, ha tudjuk, hogy a szlovák miniszterelnök május 26-án azt írta szlovákul és magyarul a Facebook közösségi portálon: „Ma meghívtam ebédre magyar barátomat, Berényi Józsefet”. Ezzel együtt azt is bejelentette – a kommentekből ítélve, sok ott élő örömére –, sikeres volt a kezdeményezése Orbán Viktornál: Magyarország lehetővé teszi a szlovák állampolgároknak, hogy negyvennyolc órára karantén nélkül belépjenek Magyarország területére. További részletekből arra lehet következtetni: Berényi nem csak a pozsonyi trianoni fogadás előkészítésében játszott szerepet, de Igor Matovič június 12-ei, budapesti látogatásának megszervezésében is. Ezen mindkét fél kerülte a történelmi kérdéseket.

„A múltat nem mi írtuk, a jövő a mi kezünkben van” – mondta a szlovák kormányfő, amit a magyar miniszterelnök azzal egészített ki, hogy szándékosan nem hozta fel a találkozó során Trianon témáját, mivel jelenleg szeretne a jövőre fókuszálni.

A befektetések, a kulturális együttműködés, az új határátkelőhelyek megnyitásának terve mellett a delegációvezetők kölcsönösen felhívták egymás figyelmét az országuk területén élő nemzetiségek érdekeinek védelmére. Berényi József, aki a szlovák delegáció részeként volt jelen volt a tárgyaláson, úgy fogalmazott, hogy a két miniszterelnök találkozója egyfajta útkeresésként értékelhető. Az elmúlt időszakban főleg közös infrastrukturális, energetikai és gazdasági projektek valósultak meg, Igor Matovič viszont azt szeretné, ha a magyar kisebbség helyzetének kérdése is ott lenne a tárgyalóasztalon. Nemcsak az Orbán Viktorral folytatott tárgyaláson hangsúlyozta a szlovákiai magyar közösség helyzetének javítását, hanem Kövér Lászlóval is erről beszéltek – mondta az Új Szónak.

Arról nincs hír, hogy a magyar kormányfő beleártotta volna magát az MKP-memorandum körül kialakult vitába. A tárgyalásokat követő sajtótájékoztatón Orbán csupán annyit mondott:

„Matovič kormányfő a pozsonyi várban elmondott szavait Budapesten is hallották, és értékelték a gesztust.”  

Ezen túlmenően pedig megkérte a szlovák miniszterelnököt: „legyen jó kormányfője a szlovákiai magyaroknak, mert mi magyarok érzékenyek vagyunk a nyelvünkre és a kultúránkra, fogadjanak el bennünket úgy, ahogy vagyunk”. Ám ebből még nem következik, hogy a háttérben ne zajlanának taktikai manőverek. Lehetséges, hogy csupán alaptalan vádaskodás, de lehet, hogy mégis van abban valami, amivel a szlovák kormány egyik koalíciós partnere, a Za ľudí párt egyik vezetője, Juraj Šeliga  reagált az MKP váratlanul előhúzott, június 2-ai memorandumára, amikor visszautasította, hogy belerángassák a kabinetet „más ország játszadozásaiba”.

Mindenesetre a magyar–szlovák miniszterelnöki találkozó előestéjén került nyilvánosságra, hogy a megbeszélések tető alá hozásán, illetve a jelenlegi szlovák miniszterelnökkel való kapcsolatépítésen ügyködött Berényi József úgy döntött, nem folytatja tovább munkáját a felvidéki Magyar Közösség Pártja ügyvivő elnökségében. Igaz, a párt két vezetője is megerősítette: a korábbi pártelnök még azelőtt meghozta döntését, hogy a pozsonyi várban sor került volna Igor Matovič kormányfőnek a trianoni évforduló kapcsán rendezett fogadására.

Eszerint, legalább háromhetes döntésről van szó. De akárhogy is nézem, nem jó ómen ez az ottani nemzettársaink szempontjából. Hónapok telhetnek el, amíg a magyarok ügye körül felkorbácsolt indulatok nyugvópontra jutnak a szlovákiai közéletben. Ami pedig Budapest és Pozsony kapcsolatait illeti, szurkoljunk, hogy ebben a hol szomorkás, hol meg napsütéses időjárásban legalább a kovászos uborka jól beérjen Pozsonyban, nehogy az is megfeküdje Igor Matovič gyomrát, miként azon a június 2-ai fogadáson a magyar memorandum rontotta el a hangulatát! #

CÍMKÉP: Igor Matovič szlovák kormányfő kezében Orbán Viktor ajándéka, a kovászos uborka. A pozsonyi vendég egy üveg bodzaszörpöt hagyott itt, de tett egy kitérőt a Normafára is, hogy rétest kóstoljon a magyar oldalról támadott Berényi József társaságában. De ha egyébként minden nagyszerű, miért esnek egymásnak a magyar párt vezetői?

*A MEMORANDUM TARTALMA AZ ÚJ SZÓ ÖSSZEFOGLALÓJA SZERINT: A szöveg formailag az 1861-ben aláírt Szlovák Nemzet Memorandumát idézi. Ahogy ebben a 19. századi dokumentumban a szlovák nemzet, úgy a most kiadott szövegben a szlovákiai magyarok kéréseit fogalmazták meg. A párt vezetése többek közt azt kéri a miniszterelnöktől, segítse elő, hogy a közigazgatási elrendezés figyelembe vegye a létező természetes régiókat, illetve hogy a kormány biztosítsa a magyar közösség széles körű önigazgatását. A dokumentum tartalmazza például azt a kérést is, hogy az Alkotmány preambuluma államalkotó közösségként ismerje el a szlovákiai magyar nemzetrészt, biztosítva legyen a nemzeti jelképek (himnusz, címer, nemzeti színek) szabad használata, a magyar nyelv pedig egyenrangú hivatali nyelv legyen a magyar közösség által lakott régiókban, de azt is kérik, hogy töröljék el a magyarokat kollektív bűnösnek kikiáltó Beneš-dekrétumokat és tegyék lehetővé a magyar állampolgárság felvételét.