A DK politikusának videoklipje fércmunka, miközben persze, nem ez az egyetlen baj az ellenzéki megszólalásokkal.

»MOST FIGYELJ! 3 PERCBEN ELMONDOM MILYEN „FONTOS” DOLGOKRA KÖLTÖTT AZ ORBÁN-KORMÁNY A VÍRUS-JÁRVÁNY ALATT! A veszélyhelyzetet kihasználva bőven jutott közpénz a haveroknak« – olvasom Kálmán Olga, a „pártatlan” műsorvezetőből egyik napról a másikra a Demokratikus Koalíció (DK) elnökségi tagjává avanzsált politikus hivatalos oldalán a július 4-ei, vesszőhiányos videó-ajánlót. Nem ér meglepetés. Ő is elmondja, amit már ezerszer hallottunk más ellenzéki pártok képviselőitől. Többek között azt, hogy

   ♦ Orbán sajtója azt állítja, az ellenzék a veszélyhelyzet alatt hazudott, s csak akadályozta a védekezést.
   ♦ Napok óta azt harsogja a Fidesz-sajtó, hogy a Soros-hálózat, állítólag (sic!), már megint támadást intézett Orbánék és a nemzeti konzultáció ellen.
   ♦ Ezzel szemben az az igazság, hogy a kormány az elmúlt hónapokban is két kézzel szórta a pénzt a saját haverjainak és oligarcháinak, mintha nem lenne holnap.

Eszerint ugyebár a kormánynak vannak haverjai, nem Orbánnak… Ám a haverok közül csak Mészáros Lőrinc neve hangzik el. Másodikként ugyanis a budai palotában (sic!) lévő Orbán-rezidencia (sic!) csinosítgatása említtetik. Ebben a tálalásban több meglepő dolgot közöl velünk Kálmán Olga. Az egyik, hogy Orbán áttelepült a királyi palotába a jelenlegi hivatalából, amit egyébként szenteskedő módon kolostornak nevez és neveztet. A másik pontatlanság, hogy itt lakóhelyet is kialakítottak neki. Mindennek tetejében a szövegösszefüggésből az adódik, hogy az Orbán-rezidencia vagy mi, a haveri körhöz tartozik.

A volt riporter szövegében kuszaság kuszaságot követ. Az „állítólag” szónak az idézetbe való belecsúsztatásától odáig, hogy nem ismeri a rezidencia szó jelentését. Azaz nem tudja, hogy ezzel a kifejezéssel magas rangú személy lakóhelyét, esetleg olyan nagykövetségi épületet illetünk, amely egyúttal szálláshelyül is szolgál. De itt nincs vége a slendriánságoknak. A Pénzügyminisztériumot, amit a videoüzenet nézője tetszése szerint tekinthet havernak vagy oligarchának, további 50 milliárdért költöztetik, valóban értelmetlenül. Kár, hogy nem derül ki, hogy akkor eddig összesen mennyi az annyi.

Utalás történik az államtitkárok fizetésének növelésére, egy mongóliai vakcinagyár támogatására, a vadászati világkiállítás eddig 50 milliárdos költségeinek növelésére, egy korcsolyapálya építésére, a miniszterelnök által „a veszélyhelyzet alatt naponta eltapsolt 200 milliárd forintnyi sportberuházásra”, a Belgrád–Budapest vasútvonal felújítására szánt összeg újabb kiegészítésére. Mindezekkel összefüggésben elhangzik ugyan Szijjártó Péter, Semjén Zsolt, Kósa Lajos neve, de ők oligarcháknak még erős túlzással sem nevezhetők, és hát róluk, akár haverok, akár nem, Kálmán Olga sem állítja, hogy közvetlenül a zsebükbe rakott volna pénzt Orbán.

Mit kekeckedik itt? Hiszen mindenki érti az összefüggéseket? – szegezheti nekem az olvasó.

Csakhogy amondó vagyok, ha valaki az ország kormányzására aspiráló párt nevében szólal meg, ne legyen ennyire laza! Már csak azért se, mert szerintem éppen a részletek iránti érzék hiánya az egyik oka annak, hogy ott tart az ellenzék, ahol. Lehet ugyan háborogni afölött, amint ezt Kálmán Olga is helyesen teszi, hogy a válság időszakában a kormány hatmilliárd forintot szórt el propagandára, óriásplakátokra, és „a nemzeti konzultációnak nevezett hazugságra”. De a zárásként elhangzó költői kérdésére – „Szerinted jól van ez így? – nemcsak azért vágom rá gondolatban, hogy nincs jól, mert összességében egyetértek a videoklip üzenetével, hanem azért is, mert megengedhetetlennek tartom azt a mindenekelőtt nyelvi és gondolati pongyolaságot, ami az elhangzott szöveg egészét jellemzi.

Ám a bírálatban itt nem állhatok meg! Értem én, hogy miért kell minden lehetőséget kihasználniuk az ellenzéki pártocskáknak nyomorúságos helyzetükben. El is fogadom, hogy az ehhez hasonló leleplezések tömegével kénytelenek operálni, hogy úgy-ahogy jelezzék választóiknak: tüsténkednek, tüsténkednek. Mert tényleg nem képesek olyan össztűz alá venni a lakosságot, mint a lényegében közpénzből működő, a Fidesz pártcéljainak szolgálatába állított, állami és álmagán médiabirodalom. Ebből a szempontból tehát Kálmán Olga azt tette, ami az ő és pártja helyzetében logikus. Bár ezek az állítások máskor mások szájából elhangzottak korábban, a politikai kommunikáció valóban nem nélkülözheti a szüntelen ismétléseket.

Ráadásul a kommunikációs finomhangolás is hiányzik, ami – feltételezem – elsősorban a Kálmán Olgához hasonlók feladata lenne. Csakhogy ez a videoklip a példa rá, a komplex, egyúttal a részletekre is figyelő gondolkodásmód egyelőre nem sajátja a médiából átigazolt közszereplőnek. Ehhez ugyanis kevés a riporteri-műsorvezetői előélet. Tapasztalatból mondom, hogy hasznos ugyan az újságírói szakismeret, de másfél évtizedes nyomtatott sajtóbeli és televíziós gyakorlat után, nekem úgy tíz évembe került, míg a fővárosnál, az egyik minisztériumban, a 90-es évek elején több párt kommunikációs tanácsadójaként, kisebb cégeknél, külföldi tanulmányúton lépésről-lépésre felkészítettem magam arra, hogy talán kielégítő munkát végezzek a szervezeti kommunikációs területen.

Ennek lényege, hogy az újságírói felfogást szervezetstratégiai összefüggésekben, az ezt leképező kommunikációs célokban, felmérésekkel kiválasztott célcsoportokban, előre tesztelt üzenet-variációkban való gondolkodásmódnak kell felváltania. A gyakorlatban persze jól hasznosíthatók az anno az írott sajtóban megszerzett szövegformálási készségek, az interjúkészítési tapasztalatok, a riportfotósokkal, a televíziós operatőrökkel való együttműködésből származó képi látásmód elsajátítása, a szerkesztési, sőt a tördelési ismeretek. De szervezeti kommunikációs szakértőként ez inkább csak eszköz a befolyásolási feladat megoldásához.

A tévedés kockázatával, úgy vélem, hogy az ellenzéki pártok alulteljesítésének egyik oka, hogy vezérkaruk tagjai – akik között a péeresnek csak a pártelnöktől függő szakembernek kellene lennie – még Arisztotelész, Machiavelli, az amerikai Creel-bizottságok, Lenin és Goebbels módszereit sem tanulmányozták behatóan, hogy a mai kommunikációs felfogások és technikák mély ismeretéről ne is beszéljek. És persze mindez fabatkát sem ér, ha a szervezetnek nincs jól kidolgozott stratégiai célja. Ez esetben az adott pártnak a valóság ellentmondásainak feltárására építő, a társadalomban mélyreható változásokat elérni akaró, a választók érdekeit kifejező programja.

Ha hatékony munkát akar végezni, a párt oldalán ténykedő kommunikátornak ezt is ösztönöznie kell! Sőt, kiverekednie az ilyen programot a vezetőből, a vezetőkből! Egyébként nincs sikeres politikai kommunikáció, csak annak látszata. Mert a forma nem telítődik tartalommal. Ráadásul a végén a péeres lesz a bűnbak. Más kérdés, hogy elviheti az ördög azt a pártvezetőt, akiben eleve nincs meg ez a fent vázolt tartalmi igény! De ha már pislákol benne valami, akkor a kommunikációs szakértő elő is segítheti, hogy lángra kapjon az akarat. Feltéve, ha ő sincs híján a spiritusznak.

Orbánból magából, továbbá külföldi és hazai kommunikációs tanácsadóiból nyilvánvalóan nem hiányzik ez a mentalitás, bármi is a véleményünk egyébként arról, amit képviselnek. Ennek hatását még most is érzékeljük, amikor a Fidesz-vezető teljesítménye mintha leszálló ágba került volna. Ám minél később jelennek meg az itt vázolt követelményeknek megfelelő kihívói, és az azok mellett a Kálmán Olgához hasonló pozícióban lévő úgymond szakértők, annál később derül ki, hogy hovatovább a király meztelen.#

CÍMKÉP: Szerinted jól van ez így? – teszi fel a költői kérdést Kálmán Olga július 4-ei videoüzenetében, amelyben az Orbán-kormány költekezését bírálja. Miközben általában egyetértek üzenetével, videoklipje fércmunka. És nem is ez az egyetlen baj a hasonló ellenzéki megszólalásokkal (A képernyőkép forrása a politikus közösségi oldala)