Ha bölcs lenne, hallgatna, ha pedig még bölcsebb, felszikráztatná az egyháza tanításában is rejlő reménysugarat.

Szembement Veres András győri megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia újraválasztott elnökével Novák Katalin, a családokért felelős tárca nélküli miniszter. A Facebook-oldalán közzétett videóban azt mondta:

a kormány duplájára emelte a lombikprogramok állami támogatását, mert az a célja, hogy Magyarországon minden vágyott és tervezett gyermek megszülessen.

Eközben a miniszter a Magyar Hírlapnak azt a számát tartotta kezében, amelyben a püspök kifejtette, hogy szerinte a mesterséges megtermékenyítés bűn. Szavai szerint virágzik a számára még mindig nagyon fájdalmas lombikprogram, amit teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból, mert súlyos bűnöket követünk el vele. Veres András nem először nyilatkozik meg így. 2017. augusztus 20-án nagy port vert fel, amikor a Szent István bazilikánál elmondott prédikációjában kijelentette, hogy

„egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény által, amely figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet, észrevétlenül is belopódzik a keresztény értékekre építkező társadalom önfeladásának mételye! Láthattuk ezt legutóbb például a lombikbébiprogram támogatásának növelésével kapcsolatos rendelkezésben…”

Három és fél év elteltével ugyanezt a vasat üti a püspök. Ha jól értelmezem korábbi beszédét, megfelelő erkölcsi alapok nélkül építkezőknek tekinti azokat, akik arra kényszerülnek, hogy a katolikus egyház szóhasználatával „az asszisztált humán reprodukció” révén legyen gyermekük. Harsányi Pál Ottó ferences atya, a Pápai Antonianum Egyetem bioetikával foglalkozó adjunktusa ezt mondta erről a Vatikáni Rádió 2005. december 5-i adásában:

E fenntartásokról, amelyek egyrészt teológiaiak, másrészt technikaiak, a ferences pap nyilatkozata óta eltelt tizenöt év változásait is figyelembe véve, nyilván tájékozódhatnak az érintettek. Ami viszont erősen szúrja a szememet: Veres András sem korábbi megszólalásában nem utalt az egyháza álláspontjában meglévő kettősségre, sem a mostaniban. Vagyis csak az egyházi tanítás egyik oldalával ismertetette meg a híveket. Csúsztatott tehát, amikor kérlelhetetlenül, sőt kegyetlenül azt vágta a segítségre szorulók szemébe: ha erre az útra léptek, bűnt követtek el. 

Lehangoló. Hiszen kénytelen vagyok leírni: a katolikus vezető mindenekelőtt érzéketlen, mert nem képes átélni a saját gyermek után vágyók lelki szenvedését, testi megpróbáltatásait, áldozatát egy új élet létrejöttéért. Egyúttal Veres András a bölcsességnek is híján van, amikor az utolsó szalmaszálba kapaszkodókat ilyen módon taszítja el mindenekelőtt a saját egyházától, s általában is az egyházaktól. Ha bölcs lenne, hallgatna, ha pedig még bölcsebb, akkor felszikráztatná azt a reménysugarat, ami Harsányi Ottó ferences atya okfejtésének fent idézett második részéből kiviláglik.

És van még itt egy harmadik dolog. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa, úgy gondolom, istenben bízó embernek el kell fogadnia, hogy ami történik a világban, az isten akarata. A jó is, a rossz is. Ha ezt vallja valaki, akkor arra kell jutnia: isten megadta az embernek azt a tudást, amivel ily módon is végbemehet a fogantatás. Ha így van, akkor honnan veszi a bátorságot egy főpap, hogy megkérdőjelezze az ember segítségére siető isten akaratát? Innen nézve, erre a kérdésre hívő ember számára nem létezhet más válasz csak az, hogy a gonosz munkál Veres András győri megyéspüspökben – gondolom én, a primitív. És aggódni is kezdek érte, hiszen ha ez a helyzet, lesz még dolga neki vele. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a szavaimért a középkorban kiátkozás lett volna a részem, de lehet, hogy most is kapok a fejemre ebben a szilárd kapaszkodók nélküli emberi, ezen belül magyar társadalomban. #

CÍMKÉP: Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia újraválasztott elnöke újból és újból kérlelhetetlenül bírálja az Orbán-kormány lombikgyermek-programjait (Fotó: Ács Tamás, Győri Egyházmegye)

UTÓIRAT: A Facebook-oldalamon igen tisztességesen reagált cikkemre egyik volt tanítványom. Szövegét, s válaszomat idemásolom.

M.R: Kedves tanár úr! Mint egykori tanítványa, kérem, engedje meg, hogy segítsek önnek a püspök úr állításának a megértésében és ha csak csekélyke mértékben is, de megpróbáljak betekintést nyújtani az egyház gondolkodásába. A püspök kijelentése teljes mértékben megegyezik az egyház tanításával. Ennek alapja az élet védelme, ami sajnálatos módon pont akkor sérül, amikor valaki lombik programon keresztül életet szeretne továbbadni. Miért? Hát a módszer miatt. Ilyenkor ugyanis egyszerre 4-5, több petesejt kerül a nőből leszívásra és megtermékenyítésre. Ezekből nem mind kerül "felhasználásra" beültetésre. A többi megy a kukába, holott mindből ember lehetett volna. Olyan is akár mint ön vagy én.

A katolikus egyház (de még a Krisna hívőkön át sok más is) vallja, hogy a fogantatás pillanatától benne van a leendő ember a zigótában, tehát így is kell azt értékelni, kezelni. Nincs határ, hogy az ember csak 3-6-9 hónap múlva ember. Az egyház tanítása szerint a fogantatástól számít mindez. Igazából tehát nem a lombik programmal van a baj, hanem a közben a jó érdekében elpusztított (leendő) emberekkel, tehát ha volna olyan módszer, ahol ez nem történne meg (pl egyszerre annyi megtermékenyített petesejt amit mind fel is használnak), akkor talán azt az egyház is el tudná fogadni.

Amit ön idézett (" Azon esetben azonban, amennyiben a megtermékenyítés/foganás a házastársak testén belül történik és az emberi közreműködés a segítés jegyeit ölti magára a katolikus egyház bizonyos fenntartásokkal elfogadja.") az egy másik eset, azt azért tartja az egyház elfogadhatónak, mert az nem jár életek elpusztításával. Ilyenkor pl. hormonokkal segítik a női ovulációt majd a férfi spermáját befecskendezik.

Utoljára említette még cikkében az isteni akaratot a világban. Úgy látszik ön megpróbált bizonyos vallási kérdésekre választ adni, ami nagyon helyes, mert ön gondolkodik. Ugyanakkor ezekre a kérdésekre (Isten akarata a világban) a vallás már több ezer éve keresi a válaszokat, kérem azokat se vesse el teljesen vagy azt is érdemes számba venni: Ezek szerint Isten szabad akaratot adott az embereknek, tehát a világban minden Isten tudtával történik de egyáltalán nem minden az ő akarata szerint. Kérem, fogadja el, hogy amit ön jónak gondol, jó szándékkal, az ettől még nélkülözheti az egyház és Isten jó szándékú terveit. Én is sokat tanultam öntől, remélem tudtam hasznos tanácsokat adni egy embernek, aki szerintem egyáltalán nem primitív.

VÁLASZOM: Köszönöm! Értem és méltányolom a hozzáállását. Ám ami a lényeget illeti a katolikus egyház tanítása felől, azt hiszem a ferences atya szavainak kiemelésével, korrekt módon jártam el. Ha valaki ennél többre kíváncsi, annak a linket is megadtam, s nyilván kutakodhat még. De ha megengedi, látni vélek az eszmefuttatásában néhány (logikai?) hibát, ami persze nem az öné, hanem az egyházé.

1.) Az egyház önkényesen (nyilván ez ellen tiltakoznának) a megtermékenyüléstől számítja az emberi élet kezdetét. Ezzel egyrészt úgy tesz mintha nem lenne a pusztulás a folyamat sajátja már ezt megelőzően vagy épp a csíra- (8-10 nap), illetve az embrionális szakaszban (a 8. hét végéig) és így tovább.

2.) A folyamatra részben rányomja a bélyegét a nem emberi sajátosságokat mutató evolúciós fejlődés lényeges mozzanatainak reprodukálódása. Ez elég sok kérdést felvethet, s szinte az is bizonyosnak látszik, hogy az ember evolúciós fejlődése sem zárult le, vagyis valamikor a távoli jövőben - ha ki nem pusztul, ki nem pusztítja önmagát ISTEN TUDTÁVAL - egyáltalán nem olyan lesz, amilyennek most ismerjük. A sokféleség, ha csak a rasszokra, a bőr színére, a lassan nyolc milliárdhoz közelítő egyed külső és belső (lelki?) tulajdonságainak eltéréseire gondolunk, az ember, mint olyan, valójában egy fikció.

3.) A fogamzás utáni hat héten belül nincs szervi különbség a genetikailag női és férfi embriók között, s még ezt követően (vagy ezt megelőzően?) is történnek olyan változások, amelyek arra utalnak, hogy nem tekinthető kizárólagosnak a nemi jelleg e kettőssége, ami további kérdéseket vet fel.

De hadd ne okoskodjak! A cikkem arról szólt, hogy Veres püspök rendre elhallgatja, hogy egyháza hivatalos álláspontja korántsem annyira merev a kérdést illetően, mint ahogyan ő ezt közvetíti. Ezzel nem csupán a hívőket téveszti meg, hanem a világiakat is az egyház felfogásáról. De számomra nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a szeretet egyházának papja nem kínálja fel azt a lehetőséget a hívőknek, amit felkínálhatna. Ehelyett szinte inkvizítori könyörtelenséggel viszonyul azokhoz, akik már így is szenvednek attól, amit az Ön által is említett szabad akaratukkal nem befolyásolhatnak. (!) Hadd utaljak itt kommentjének arra a mondatára, miszerint "Isten szabad akaratot adott az embereknek, tehát a világban minden Isten tudtával történik de egyáltalán nem minden az ő akarata szerint." És a nem megtermékenyülés ugyan kinek az akarata? Hogy ezekben az esetekben nem az emberé, az bizonyos. Vagyis ezekre a helyzetre egyáltalán nem érvényes az isten által adott szabad akarat teóriája. Szóval, vannak kétségeim...#