847. BEKIÁLTÁS: Sportmánia Orbániában

Jöhet járvány, jöhet válság, nőhet a szegénység, akkor is az élsport élvezi a kormányfő kitüntetett figyelmét.

orbanviktor2020-12-31nemzetisportfotominiszterelnokisajtoirodafischerzoltan.jpg

Le a kalappal a kormányfő előtt! Olyan átfogó értékelést adott a magyar sport, ezen belül főként a labdarúgás helyzetéről, ami egy sportminiszternek is becsületére vált volna. Bizonyította, hogy ezen a területen gyakorlatilag minden fontos részlettel tisztában van, s ezeket távlatos koncepció részeként képes kezelni. A Nemzeti Sport a 2020-as év utolsó napján tette közzé az Orbán Viktorral készült interjút, amelyben a témával kapcsolatos kételyek is megfogalmazódnak. Ám az ezekre adott válaszokból szintén kiderül: a miniszterelnök tisztában van a buktatókkal, legfeljebb az elkerülésükről gondolkodik másként a hozzám hasonló, aki kívül is áll, meg belül is. Belül azért, mert egész életében intenzíven sportolt. Kívül pedig azért, mert azt vallja, ami sok ország gyakorlata:

Az állam tegyen azért, hogy a gyerekek számára egészen tizennyolc éves korig biztosítsa a sportolás feltételeit, de aztán az egészet a szórakoztatóipari üzletág részeként kell kezelni!

A miniszterelnök azonban úgy látja: a sportnak nagy szerepe van a „NEMZETNEVELÉSBEN”. Tessék csak ízlelgetni ezt a kifejezést, s ki-ki vonatkoztassa egy pillanatig magára is! Orbán Viktor úgy véli: „A sport a nemzetek versenyfutásának és teljesítménymérésének legjobb eszköze.” Aztán hozzáteszi: „A nemzeti önbecsülés és a sport szorosan összetartozik. Nekünk, magyaroknak a virtus örök erényünk, és a szívünknek ugyanabban a sarkában lakik, mint a sport.”

Ami azt illeti, a televíziós közvetítések révén látok én más országokban is nézőkkel tömött arénákat, foci-, kosárlabda, baseball, krikett, rögbi és atlétikai stadionokat, jégcsarnokokat, lovasverseny-helyszíneket. Tán még tömöttebb lelátókat is, mint idehaza. Mégsem azon rugóznék itt, hogy vajon az ott ülőknek ne lenne szíve csücske a sport, s hogy mire való ez a magyarkodó handabandázás. Anélkül, hogy sorról sorra górcső alá venném a kormányfő kijelentéseit, csupán azt ajánlom átgondolásra az interjú kapcsán:

Miért nem hallottunk, olvastunk soha ilyen átfogó elemzést Orbán Viktortól az iparfejlesztésről, az agrárgazdaság, a foglalkoztatáspolitika, az egészségügy, az oktatásügy helyzetéről, a kormány tudomány- és kultúrpolitikájáról, a szociális ellátással, a nyugdíjasokkal összefüggő kérdésekről, a települési önkormányzatisággal kapcsolatos tervekről, az ország részekre való szakadásáról, a nemzetközi áttekintésbe illesztett haderő-fejlesztési elképzelésekről, a környezetvédelem, a klímaválság, a mesterséges intelligencia kihívásaira adott válaszokról?

Nem emlékszem arra, hogy Orbán Viktor immár összesen csaknem tizenhat éves kormányzási időszakában úgy adott volna áttekintést ezekről és az ezekhez hasonlatos kérdésekről, amiként ezt most a sportüggyel kapcsolatban tette. Ráadásul az év utolsó napjára időzítve. Vagyis azt érzékeltetve, hogy járványhelyzet, gazdasági válság, növekvő munkanélküliség, a tömegek megélhetési gondjainak növekedése ide, vagy oda, gondolkodásában a sport áll az első helyen. A sportügy, amelynek problémáit nyilvánvalóan naprakészen és részletekbe menően átlátja. De mert a fentebb kiemelt kérdésekről sem egyenként, sem összefüggéseikben soha nem hallottunk tőle kormányfői programot – mert a gyakori beszólásai ugyebár nem tekinthetők ilyennek –, a sportügyben való jártasságának elismerése ellentétjébe fordul.

Ezért számomra inkább nyugtalanító, hogy Magyarország mai miniszterelnöke a sporton keresztül látja az országot, sőt a világot. „Nem a képesség, hanem a pénz dönti el, melyik sportoló vagy csapat jut föl a csúcsra, s így a szegények és a gazdagok, a kicsik és a nagyok közti szakadék áthidalhatatlanná válik” – jelenti ki, miközben kormányának gazdaság-, oktatás- és szociálpolitikájában ennek a felismerésnek nyoma sincs. Sőt! A vírusjárvánnyal kapcsolatban szintén kiderül felfogásának életidegensége. Azt volt képes mondani, hogy

„A leállás a sportban nagyobb, de legalábbis másfajta károkat okoz, mint, mondjuk, az autóiparban, ahol egy gombnyomással újra lehet indítani a futószalagokat. A sport viszont emberi minőség, emberi teljesítmény, újraépítése hosszabb időt vesz igénybe.”

Ebből a kijelentésből legalább két dolog következik. Az egyik, hogy nem érzékeli: az autóipari és más ágazatok összeszerelő üzemei, végtermékgyártói korántsem egy gombnyomásra működnek, mert mögöttük az egész világra kiterjedő, rendkívül finoman összehangolt beszállítói láncolatok állnak. Amennyiben ezek a láncolatok megszakadnak – és feltehetően sok területen ez történt az elmúlt évben – helyreállításuk nem gombnyomásra történik. A másik téveszméje: a kormányfő azt gondolja, hogy az emberi minőség, az emberi teljesítmény csak az élsport sajátja.

Kétszer is nekifutok az idézett mondatnak, mert nem akarok hinni a szememnek. A magyar kormányfő nem érzékelné – s akik az interjúját nyilvánvalóan ellenőrizték a megjelenés előtt sem érzékelték volna –, hogy az élet minden más területén sem lehet teljesítményt elérni minőségi munkát végző hivatalnokok, pedagógusok, orvosok, papok, gyári munkások, rendőrök, a különféle szolgáltatásokban dolgozók stb. nélkül? Olyan képtelenségnek tűnik ez a feltételezés, hogy először csupán figyelmetlenségre gondolok, no meg arra, hogy az interjú a Nemzet Sportban jelent meg, ezért az aránytévesztés.

Csakhogy egy másik helyen azt fejtegeti Orbán Viktor: Magyarországon a sport olyan lelkesítő eszköz, hogy ő maga tőle várja az élet minden területére kiterjedő mozgósító hatást. Mintha meg sem fordulna a fejében: mindenekelőtt az ország szélesebb értelemben vett civilizációs-kulturális teljesítményéből következhet az élsport kiemelkedése. Ha valaha is komolyan tanulmányozta volna a magyar gazdaság- és kultúrtörtének 1867-től máig tartó hullámzásait, akkor tudná: mindig az ország egészének felemelésével kapcsolatos törekvéseket tükrözte az élsport helyzete. Ideje lenne hát irányt váltani azon a bizonyos lovon, amin ha fordítva ül valaki, abból nem sok jó szokott következni! Másként foghalmazva: tessék már végre kormányozni is, méghozzá a térségünkben növekvő feszültségekkel összevetésben!#

CÍMKÉP: Orbán Viktor szavaiból az a képtelenség következik, hogy az emberi minőség, az emberi teljesítmény csak az élsport sajátja (Fotó: Miniszterelnöki sajtóiroda/Fischer Zoltán)