A gazdagok akadályozzák, hogy a periféria országaiban is gyárthassanak koronavírus elleni oltóanyagot.

A magántőke, a tőkésállamok, a tőkétől függő médiumok világszerte sikeresen blokkolják azokat az információkat, amelyek rést üthetnének a kapitalista rendszeren. Olykor azonban mégis támad egy-egy repedés. Így történt ez a Klubrádió február 8-ai adásában, 16 óra 40 perc táján. Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban elmondta:

A gazdagok elutasították a javaslatot, amit Kökény a vakcina-nacionalizmusnak tudott be. Jelenleg a Föld fejlett országaiban élő 16 százaléknyi népességére jut az oltóanyag 60 százaléka. A  szegényebb ázsiai, afrikai államokba eddig még egyetlen ampulla sem jutott, noha az Egészségügyi Világszervezet már régóta felhívja a figyelmet a globális szolidaritás szükségességére, és szövetséget is létrehozott ennek érdekében.

A rádióban nyilatkozó szakember szerint beláthatatlan világgazdasági következményekkel járna, ha a fejlődő országokat továbbra is lezárva kellene tartani. De járványtani szempontból szintén veszélyeket rejt magában ez a helyzet, mert megnőne az új vírus mutációk kialakulásának és az ellenőrizetlen terjedés esélye. Ám az őt kérdező Bolgár György más szakértőkre hivatkozott, akik azt állítják: a fejlett országokban élőket kellene viszonylag gyorsan beoltani, hogy azok védve legyenek, aztán később kerülnének sorra a fejlődő országok hatalmas tömegei.

A műsorvezető zavaros virológiai okfejtését nem igazán tudtam követni. Ráadásul Bolgár elengedte a füle mellett, hogy a dolog lényege éppen az lenne, hogy átvigyék az oltóanyagok gyártását a perifériák legalább egy részébe. Ezzel öntudatlanul a tőkések pártjára állt, akik a járvány leküzdésétől is extraprofitot remélnek. Udvariasan, de Kökény ellent mondott a riporternek, aztán ennyiben maradtak. Odáig egyikük sem akart, vagy tudott volna eljutni, hogy feltáruljon a hallgató előtt:

A világjárvány kezelésének mostani alapelve és gyakorlata is a tőkés viszonyok „perverz dialektikáját” tükrözi.

A Magyarországon alig ismert, 2017-ben, Angliában elhunyt Mészáros István marxista filozófus és esztéta fogalmát idéztem azzal a szándékkal, hogy rávilágítsak: jóllehet a hétköznapokban nem látjuk át a mögöttes érdekeket, attól még a kapitalizmus korának minden mozzanatán, minden jelenségén nyomot hagy a bármi áron nyereségre törekvés törvényszerűsége. A globalizált tőke korában különösen nyilvánvalóvá válik a profitszerzési szándék túlhajtása, mert az államok, az államokra épülő nemzetközi szervezetek egyáltalán nem, vagy csak hellyel-közzel képesek beavatkozni a természetet és a társadalmakat pusztító folyamatokba.

S hogy miért nem? Főleg azért, mert a kapitalizmus valamennyi intézménye, egész jogrendszere mindenekelőtt annak rendelődik alá, hogy a közemberek ne lássák át a rendszer egyénellenes, továbbá az emberi közösségeket szétforgácsoló voltát. Többek között azt, ami Kökény Mihálynak a Klubrádió említett adásába a pandémiával kapcsolatban becsempészett mondatokból is kiviláglott: a centrum gazdag országai kőkeményen ragaszkodnak a perifériák (félperifériák) szegényei fölötti uralmuk fenntartásához, minthogy az újgyarmatosítás alanyaiként tekintenek rájuk.

Az újból és újból kirobbantott regionális vagy helyi háborúk, a megzabolázhatatlan erdőirtások, most éppen a vírusjárványhoz való cinikus hozzáállás mindegyike a tőkeviszonyokból ered. A konkrét példa csupán kézzel foghatóvá teszi, hogy a centrum országoknak a járványkezeléssel kapcsolatos eredményei is semmivé válhatnak, ha legalább részben nem sikerül kikapcsolni ebből a folyamatból a mindent maga alá gyűrő tőkés érdekeket.

A vírus nem törődik a civilizációkat, a kultúrákat elválasztó, egyébként is képlékeny határokkal, amint ezt az elmúlt egy évben megtapasztaltuk.

A trópusi erdők kiirtására, az üvegházhatást felerősítő, vagyis a minden valószínűség szerint a klímaváltozást felgyorsító gázkibocsájtásra csak-csak mondhatjuk: ma még alig érzékelhető a következményük. A járvány azonban itt tombol közöttünk, a magukat a társadalmak fölé helyezett erők mégis önös érdekeiket érvényesítik. Ha ebből sem értjük meg, hogy a világ hova tart, s hogy ennek a kapitalizmus az oka, vagyis a viszonyaival kell kezdenie az emberiségnek valamit, akkor tényleg nincs remény.

Pedig az iránymutatás már vagy másfél évszázada van ehhez. Közösségi viszonyokon alapuló, organikus társadalmakról írnak azok, akik Marx nyomán keresik a kiutat. Köztük az említett Mészáros István, akinek munkásságát sokrétűen mutatja be az Eszmélet című folyóirat 2020-as utolsó, 127-128. számának több tanulmánya. Nemkülönben a világ különböző részein folyó, alulról szerveződő kísérletek egy részét, amelyek célja a tőkeviszonyok okozta reménytelen helyzetekből való kitörés.

Ezekről azonban a mi fejlettnek tekintett társadalmainkban az emberek döntő részének fogalmuk sem lehet. Mert sajtószabadság ide vagy oda, a tőkeérdekeknek alárendelt állam és intézményei, nemkülönben a média – a techcégek nyereségtermelését algoritmusokkal biztosító, a társadalmat kasztokra szabdaló internetet is beleértve – sikeresen blokkolják a szabad információáramlást. Jellemző, hogy ha nincs a Kökény Mihály féle elszólás, ami véletlenül ütötte meg a fülemet, amikor épp csak bekapcsoltam a rádiót, én sem értesültem volna a  Világkereskedelmi Szervezetben folyó licencvitáról. Pedig, ha valaminek, akkor ennek aztán nagy teret kellett volna szentelni a világ összes médiumában. #

CÍMKÉP: Mészáros István (1930–2017) – „figyelembe véve ama objektív változásokat, melyek a történelem során mostanra az egész világ elpusztítására alkalmas, s a nagyhatalmak számára könnyen hozzáférhető erőket hoztak létre – meg kell találnunk a módját annak, hogy kiszabadítsuk az emberiséget a Leviatán-állam (hétfejű tengeri szörnyszerű, kiismerhetetlen rémség – KDL) egyre veszélyesebb – ténylegesen és szó szerint önmegsemmisítő – döntéshozatali rendszeréből”. (Forrás: Mészáros István: Előszó a Leviatánon tól-hoz, Eszmélet, 2020, 127-128, 27.o. – Mészáros fotója: bulevoador.com.br)