Olvasás nélkül papírkosárba dobta az első és az utolsó oldalt.

„A legjobb szerkesztő a huzat” – szállóigével foglalkozik Zöldi László Médianapló nevű blogjának február 11-ei bejegyzésében. Azt írja, hogy a szellemes mondatra a Jászkun Krónika 1995. február 11-i számában bukkant. Szerzője Kopiás Sándor. Zöldi kollégám azokat az eseteket idézi fel jegyzetében, amikor

a szó szoros értelmében kirepítette a huzat az ablakon az írógéppel készült kéziratának egy-egy  lapját.

Még csak a szállóigét olvasva, eleve átvitt értelmet kölcsönöztem a mondatnak. Vagyis úgy fogtam fel, ahogyan még a Hajdú-bihari Naplónál mondta nekem Bartha Gábor: „Ami nincs a kéziratban, az nem hiányzik”. Bartha, kinek ujjai közül, masszív láncdohányosként, sosem esett ki a cigaretta, s aki kitűnő szociográfiai riportok szerzője volt, s akit Kopiáshoz hasonlóan költőként is jegyeztek, még újdondásznak is kezdő koromban gyakran felajánlotta, hogy átnézi hosszabb kézirataimat, mielőtt a rovatvezetőnek adnám. Bólintásomra azzal kezdte, hogy leült egy fotelbe, egyik lábát maga alá húzta, majd olvasás nélkül papírkosárba dobta az első és az utolsó oldalt.

Jó két évtizeddel később, a nyugatiak rendszerváltozáskori piacszerző időszakában, a svéd tulajdonban lévő, kérészéletű Üzlet című lapnál voltam feature-szerkesztő. A hosszabb interjúkat, riportokat, jegyzeteket gondoztam. Főleg kezdők vagy ezekben a műfajokban kevésbé járatosak esetében magam is éltem ezzel a módszerrel: a hat-hét flekkes (az A/4-es lapra 2-es sorközzel gépelt) írások első és az utolsó oldalát azonnal kiemeltem. Nem emlékszem, hogy nagyobb vita lett volna ebből a szerzőkkel, bár megengedem, hogy ebben az alá-fölé rendeltségnek is lehetett szerepe.

Mindenesetre azóta is mondogatom magamban, mikor tovább írnám a már egyébként is hosszúra nyúlt cikkemet a Bekiáltás blogban: „Ami nincs benne, nem hiányzik”. Vagy a most olvasott szállóigére gondolva: kivihetne belőle a huzat néhány bekezdést, ha már a blogteremben magányra ítélve nélkülöznöm kell a Bartha Gáborhoz hasonló, átvitt értelemben is kemény ceruzával felfegyverzett, friss szemmel világosabban látó szerkesztőket. Hogy a betűhibák, elírások, bosszantó szóismétlések, a nyelvtani fogyatékosságok külső segítséggel korrigálásának hiányáról említést se tegyek...#

CÍMKÉP: „A szó szoros értelmében kirepítette a huzat az ablakon írógéppel készült kéziratának egyik lapját” – A képen egy szélvihar következtében egy bírósági épületből szerteszét repülő iratok (Fotó forrása: KKTV 11 News)