A szíriai olajbevételekből finanszírozzák Szíriában az ingatag helyzet fenntartását.

Irán-barát milíciák tüzérségi támadást indítottak egy amerikai katonai támaszpont ellen az iraki határ közelében lévő, kelet-szíriai Deir ez-Zórban, június 28-án, hétfőn este – adta ki a hírt több médium is a Magyar Távirati Iroda közlése alapján. A szíriai al-Omar olajmező védelmére telepített bázist találatok érték, de senki sem sérült meg. Az általam hallott rádióhírekbe még az fért bele, hogy

„az Irán-barát síita milíciák a damaszkuszi, vagyis a szíriai kormány szövetségesei.”

Később az amerikai hadsereg szóvivője is megerősítette a hírt, s közölte: az amerikaiak „válaszcsapása” sem maradt el. A Washington vezette terrorellenes nemzetközi koalíció tűz alá vette al-Majadín várost, amelyet az Irán-barát milíciák tartanak ellenőrzésük alatt. A nyugati újságolvasó, rádióhallgató, tévénéző – már amennyiben elérte őt a hír – kényelmesen hátra dőlhetett a foteljében: „Megint móresre tanítottuk a terroristákat! Csakhogy Donald Trump amerikai elnök már 2018 végén bejelentette: „Szíriában legyőztük az Iszlám Államot, s ez az egyetlen ok, ami miatt jelen vagyunk itt.” De ha legyőzték, s ha ez volt az egyetlen ok, amiért jelen voltak az amerikai katonák, akkor miért vannak mégis ott?

Némi keresgélés után kiderült: a milícia támadása feltehetően eleve válaszreakció volt, mert az Egyesült Államok több légicsapást hajtott végre a hétvégén a Teherán, vagyis az iráni kormány által támogatott egységek ellen Irakban és Szíriában. Az amerikaiak azt torolták meg, hogy a félkatonai szervezetek robbanóanyaggal felszerelt drónokkal és rakétákkal támadtak amerikai katonákat és létesítményeket Irakban. De amerikai légicsapások már korábban is voltak. A konfliktussorozatban maga az amerikai elnök, Joe Biden az öt hónappal ezelőtti hivatalba lépése óta másodszor adott utasítást légitámadásokra Irán-barát milíciák ellen. Az elsőre még februárban.

Bár alig jönnek hírek a szíriai térségből, tudnunk kell, hogy a háború továbbra is zajlik.

Annak ellenére, hogy az USA a korábbi kétezres katonai kontingensét ezerre, más forrás szerint ötszázra csökkentette. Mindenesetre a többség a Szíria egyetlen valamire való olajmezőjének „védelmében” létesített amerikai katonai bázison szolgál. A BBC ezt már 2019 márciusában közzétette, megjegyezve, hogy az amerikaiak mellett kurd fegyveresek biztosítják a szíriai olajmezők nagy részének kitermelését. Mark Esper korábbi amerikai védelmi miniszter elmondta, hogy „az amerikai csapatok nem csak az Iszlám Állam harcosai, hanem az orosz és szír kormányerők ellen is védekeznek”, minthogy azok a szír kormány ellenőrzése alá akarják vonni az ország olajkincsét.

Hallatlan! Nemde bár? Az oroszok egyébként ezt annak a 2018-ban aláírt energiaügyi együttműködési megállapodásnak a jegyében teszik, miszerint Damaszkusz kizárólagos jogokat adott Moszkvának a többi közel-keleti országhoz képest szerény kapacitású olaj- és gázágazat újjáépítésére. Ez ugyanis gyakorlatilag összeomlott 2011, a vallási-törzsi csoportok ki tudja, kik által generált fegyveres konfliktusainak, illetve a szintén vallási-nemzetségbeli hovatartozás szerinti kormányerők közötti polgárháború kezdete óta. Amibe aztán bekapcsolódtak az iraki hadsereg szélnek eresztett, az amerikaiak által felfegyverzett, s részben az Iszlám Államba (ISIS), illetve más dzsihádista terrorszervezetekbe betagozódott tagjai, meg a kurdok is. No, meg az USA, hogy rendet teremtsen, s elhozza a demokráciát az országba...

Ami viszont a kőolajat illeti, előbb a dzsihádisták szállták meg az energiahordozóban leggazdagabb térséget. Finanszírozásukban jelentős szerepet játszottak az innen származó, Törökországon át, s nyilvánvalóan nemzetközi csatornákon, nemzetközi cégek segítségével átzsilipelt, és értékesített energiahordozók, melyek ellenértékének visszacsorgatása során aligha lehetett megkerülni a multinacionális, ha úgy tetszik, a nyugati bankokat. 2014-ben napi 3 millió, 2015-ben 1,5 millió dollár volt az Iszlám Állam bevétele ebből a forrásból. Ez a bevétel 2016 márciusára 600–700 ezer dollár/napra csökkent a megnövekedett légicsapások hatására, amelyben a szíriai kormány felkérésére 2015-ben a harcokba bekapcsolódott oroszoknak nem kevés szerepük volt.

Ma már egyrészt amerikai érdekeltségek jövedelmét növelik a kutak. Ahogy Trump írta a Twitteren: „Meg akarjuk tartani az olajat. Havonta 45 millió dollár”. Erre jelentette ki Bassár el-Aszad szíriai elnök, hogy „az USA olajlopást hajt végre hazájában”.

Ám aligha tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy amerikai oldalról nem igazán az a havi 45 millió dollár a tét.

Ezek az összegek – amelyek eltörpülnek a térség nagy olajtermelőinek bevételei mellett – elsősorban geopolitikai célokat szolgálhatnak. Az USA és szunnita arab szövetségeseinek erőfeszítései bizonyára arra irányulnak, hogy az Izraellel szemben álló siíta Iránt és Szíriát elszigeteljék. Az előbbinek gazdasági-társadalmi nehézségeket okozzanak, az utóbbit pedig akár életképességétől is megfosszák. Miközben az Aszad-kormány kétségbeesetten próbál hozzáférni saját országa olajmezőihez, amit az amerikai támaszpont akadályoz, a külföldi energiaimportot is lehetetlenné igyekszik tenni Washington. Szigorú szankciókkal sújtja azokat az országokat és vállalatokat, amelyek részt vesznek a Szíria ellátását szolgáló kereskedelemben.

Minthogy az olajjövedelmekből a kurdoknak, azaz az általuk fenntartott fegyveres milíciáknak is juttatnak, ezzel az egymással is szemben álló Törökországnak, illetve Szíriának egyaránt nehézséget okoznak. A felek többszörös kijátszása miatt lehetetlenné válik, hogy bármelyik fél a maga elképzelése szerint konszolidálja a helyzetet. A nyilvánvaló cél: az ingatag állapot fenntartása az olajjövedelmek elosztásán, az energiaellátáshoz kapcsolódó szankciókon keresztül. Ezek révén az USA – legfőbb itteni szövetségese, Izrael érdekében – minimális erőfeszítéssel éri el, hogy ő keverje a hamis lapokat ebben a geopolitikai játszmában. S ezt szolgálják az amerikai katonák. 

Washingtont ugyanis ma már a legkevésbé sem érdeklik a nemzetközi jogi normák.

Amiként jó ideje más ügyekben, a világ más térségeiben sem ezekre hivatkozik, hanem az úgymond szabályokra. A „szabályokra”, melyeket az amerikai kormányzat tetszése és pillanatnyi érdekei szerint hirdetnek ki, s leginkább a jogi szempontokat felülíró szankciókban öltenek testet. Vagy mint itt és most is, törvénytelennek, bűnösnek kiáltják ki a nekik nem tetsző hatalmat, mint korábban Irakban, Venezuelában, vagy most Belaruszban. Ilyen alapon érzik felhatalmazva magukat arra, hogy Szíriában fellépjenek a kormányerők, illetve az Irán-barát milíciák ellen, amelyek Damaszkusszal együttműködve harcolnak az ország olajkincsének visszaszerzéséért.

Az erre a helyzetre felerősített állítás szerint Bassár el-Aszad erőszakkal, illetve csalással tartja fenn a hatalmát. És ebben egyetértenek a más vallási-törzsi platformon álló ellenzékiek, továbbá a kurdok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, Törökország, valamint az Európai Unió is. Vagyis minden ellenérdekelt, vagy csupán lojális fél. Mert a fennkölt elvek csak a nyers érdekek elfedesére valók ebben az esetben is.

Azt mondják: az egy hónapja megtartott választáson csak fondorlattal érhette el a szíriai elnök, hogy a külföldön élőkkel együtt 78,6 százalékos részvételi arány mellett 95,1 százalékos eredménnyel győzzön. Lehet, hogy így van, de az is elképzelhető: nagyrészt arról van szó, hogy a lakosság vallási elkülönültsége, a nemzetségi–törzsi tényezők miatt alakult így az eredmény. Annál inkább, mert a szavazást csak a kormányerők ellenőrzése alatt álló területeken tudták megszervezni. Hogy aztán erre másutt azért nem kerülhetett sor, mert az ország egy részét az amerikaiak, egy másik részét az általuk támogatott kurdok, egy harmadikat a törökök ellenőrzik? No és! Oldja meg Aszad! Az ő dolga!

A hab a tortán: Joe Biden amerikai elnök hétfőn kijelentette: az Egyesült Államok támadásai legálisak és összhangban állnak az amerikai alkotmánnyal. A Fehér Ház szóvivője, Jen Psaki szintén megerősítette: az amerikai alkotmány 2. cikke lehetővé tette az elnök számára, hogy a vasárnapihoz hasonló katonai csapásokat rendeljen el. Ezzel összefüggésben egyre gyakrabban hangzik el a „végtelenített háború” kifejezés annak jeleként, hogy elfogadtassák az amerikai közvéleménnyel az USA tartós közel-keleti szerepvállalását. Azt, hogy a nemzetközi jog helyébe a nyers katonai erőt lépteti országuk. Persze a béketeremtésre, a szabadság éthoszára, a demokratikus rend terjesztésére hivatkozva, mként már annyiszor tette.#

CÍMKÉP – az eseményről beszámoló, londoni alapítású Syrian Observatory for Human Rights (SOHR) képaláírása: Az amerikai katonai bázis elleni támadás után robbanások voltak adul-Majadín városban, ahonnan az Irán által támogatott milíciák más helyre települnek (Fotó forrása: SOHR-honlap)