Mindenki életét befolyásolja a társadalom eszmei alapjainak lopakodó átalakítása.

Alighanem markánsabb kifejezést használna egy pszichiáter Orbán Viktor és Schmidt Mária lelkiállapotával kapcsolatban. De itt és most legyen elég a „sebzett lelkek” kifejezés annak érzékeltetésére, hogy

kikre bízza magát Magyarország lakossága anélkül, hogy számolna a drámai következményekkel!

Nem fogok hosszas leírásokba bonyolódni e két, egyre inkább egymást feltételező ember nyilvánvaló személyiségzavarairól. Orbán Viktorral kapcsolatban annál kevésbé, mert hozzáértők is bőven írtak már a gyermek- és ifjúkorában a családi háttere, a származása, a külseje miatt őt ért, illetve ma is érő sérelmekről. Mi több, maga is nyilatkozott ezekről. A belőlük származó lelki torzulások, a nemzetközi körülmények, nem utolsó sorban saját képességei együtt juttatták abba a pozícióba, amelyben jó ideje rákényszerítheti másokra rögeszméit, napról napra a hatalomgyakorlással kompenzálva kisebbrendűségi komplexusát, egykori és újabb keletű sérelmeit.

Mindez, ha sokáig így marad, hosszú távon minden bizonnyal felemészti az ország szellemi-kulturális és erkölcsi erőforrásait. Hogy miért teheti ezt meg velünk, Katona József  kesergő Tiborcának leszármazottaival, arról van egy teóriám, de erről majd máskor. Annál inkább, mert ennél most fontosabbnak gondolom, hogy rámutassak Schmidt Máriának az Orbán melletti szerepéről . A Nagyasszony évtizedek szívós munkájával alakította ki pozícióját a magyar múltat torzításokkal átértékelő orbáni emlékezetpolitika egyre több részletének kimunkálásában való szerepvállalásával. Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

A tiszteletet parancsoló felsorolás korántsem teljes. De talán azt is érzékelteti, mennyire indokolatlan az a sérelmi magatartás, amivel e személy az előző rendszerhez viszonyul. Ráadásul a családja révén a Rákosi-, illetve a Kádár-rendszer fegyveres hatalmi szerveihez, majd a rendszerváltozás után magukat az üzleti világban helyzetbe hozott rétegekhez kötődött, az ingatlanüzleteken mesésen meggazdagodott férje, Ungár András több milliárdos vagyonát is örökölte a gyerekeivel együtt.

A Magyar Narancs 2017-ben így írt a Schmidt Mária magatartásában ennek nyomán bekövetkezett változásról: „korábban kedves és okos emberként jellemezték beszélgetőpartnereink, személyisége alapvetően megváltozott a kétezres évek első felében.” Röviden összefoglalva: a korábbi üzlettársakat, minden jel szerint Orbán Viktor kormányfő támogatásával, partvonalon kívülre szorította. Ez idő tájt egyik munkatársa – nekem levelező tagozatos diákom – célzott előttem a Nagyasszony vélhető lelki defektusaira. A tanítványom szakdolgozatával kapcsolatban tettem néhány jobbító szándékú észrevételt. Ő azonban rémülten közölte:

„a főnökével, azaz Schmidt Máriával is egyeztetnie kellett, s ha az általa jóváhagyott módszertanon és szövegen változtatna, az állásába kerülhetne”.

Ezt követően a szokásosnál is érzékenyebben figyeltem az érdekeit kíméletlenül érvényesítő amazon környezetéből érkező hírekre, bár ezekre nem különösebben reflektáltam írásaimban. Mindenesetre a közvetlenül és közvetve ellenőrzése alá került vagyont újabb elemekkel gyarapította. A részben állami közreműködéssel és forrásokból való hasznosításuk révén, illetve az Orbán kegyenceiből létrejött üzleti körökkel való kapcsolatai következtében ő maga és családtagjai tovább gazdagodtak.

Mindezt azonban összességében érdektelennek tartottam, hiszen nyilvánvaló, hogy 1989 óta – igen ritka kivételtől eltekintve – az igazán nagy, magyarországi vagyonok nem kisszerű ügyeskedések, még kevésbé világra szóló teljesítmények révén jöttek létre. Az újgazdagok vagyongyarapodásával kapcsolatos közönyömet az a meggondolás is táplálta, hogy ha csak az elmúlt száz év hazai osztozkodásait tekintjük, előbb-utóbb a mostaniak tulajdonában lévő értékek is mások kezében, esetleg újból és újból az államnál kötnek ki. Viszont hosszabb távon határozza meg valamennyiünk életet a társadalom eszmei alapjainak lopakodó átalakítása. És ez az, aminek igazán nyugtalanítania kellene bennünket!

Jó ideje érzékelem, hogy Orbán ideológiai alapvetéseinek érvényre juttatásában fokozatosan erősödik Schmidt Mária szerepe.

E tekintetben az életrajzából fentebb kiemelt tisztségei csak a bennfentesek számára beszédesek. Az ezek révén szerzett befolyása, hatása lényegében rejtve marad a nagyközönség előtt. Nyomulásáról az alkothat érzékletesebb képet, aki megfigyelte, hogy immár bérelt helyet szerzett az állami televízió M5 csatornájának emlékezetpolitikai, ideológiai kérdéseket tárgyaló vitaműsoraiban.

Azt is a körötte szerveződő befolyásos kör erősödéseként fogom fel, hogy július 1-jén napvilágra került: G. Fodor Gábor, az orbáni machiavellista politika kialakításának és propagálójának egyik robotosa távozik a Századvég Alapítvány elnöki székéből. Talán tévedek, de vele kapcsolatban szintén azt érzem, neki is van kompenzálni valója. Mint közösségi oldalán írta: „elfogadtam Schmidt Mária főigazgató asszony megtisztelő felkérését és a továbbiakban a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatójaként folytatom tovább szakmai pályámat”.

Kapcsolatuk egyik dokumentuma G. Fodor nemrég megjelent „Az Orbán-szabály” című kötete. Ennek hangzatos „Előhang”-ját maga a Nagyasszony jegyzi. Többek között ezt a vallomást adta közre a „Gazdá”-ról, vagyis Orbán Viktorról:

Ha így, hát így. Mindenesetre néhány lappal odébb G. Fodor még erre is képes rátenni néhány lapáttal, ám előtte egy lábjegyzetben ezt írja: „Köszönettel tartozom az alkotói ösztöndíjért Schmidt Máriának és a XXI. Század Intézetnek, enélkül ez a könyv bizonyosan nem született volna meg”. Ugyan csepp a tengerben, de azért ne feledjük, az az ösztöndíj – egy része bizonyosan – közpénz. Vagyis mi, valamennyien fizetjük ezeket az ömlengéseket. Mint ahogy a főideológussá avanzsált Schmidt körül kialakult és alakuló emlékezetpolitikai-ideológiai erőközpont létrejöttében és működésében is az adóforintok játszottak és játszanak szerepet.

Ennek a centrumnak lett újabb felkentje L. Simon László – ma még országgyűlési képviselő, földbirtokos, hajdan a birtokán rabokat foglalkoztatott, versei tanúsága szerint obszcén víziókkal küszködő alanyi költő, s mindez együtt szintén lélekbúvárért kiált –, akit ráadásul július 31-ével kineveztek a Nemzeti Múzeum főigazgatójának. Nevezett ezzel foglalkozó Facebook-bejegyzése önmagában is kordokumentum. Annak a kornak a lenyomata, amelyben a kenetteljes, nyilvános hálálkodás a mindennapok részévé vált. L Simon csak a következőknek mondott köszönetet a neki ítélt posztért:

Miközben sokan talán már azt sem értik, mi a bajom ezzel az egésszel, csak annyit jegyzek meg: mára ide juttattak bennünket, s ide juttattuk magunkat! Hogy hova? Rég rossz, ha magyarázni kell, hogy felettünk uralkodva sebzett lelkek sebzik lelkünket, s ássák alá jövőnket.#

CÍMKÉP: Schmidt Mária körül szerveződnek az orbáni emlékezetpolitika propagandistái – A kenetteljes, nyilvános hálálkodás a mindennapjaik részévé vált. (Fotók: Koszticsák Szilárd/MTI, Thaler Tamás, Balogh Zoltán/MTI)