A gyurcsányisták a képviselőik számának növelését tekintik elsődlegesnek.

Nincs illúzióm egyik ellenzéki miniszterelnök-jelölttel kapcsolatban sem. Egyik sem képviseli a kapitalizmus-kritikus társadalmi baloldali értékrendet. Minthogy ilyen jelölt, s főleg mögötte álló politikai erő a láthatár legtávolabbi pontján sem rajzolódik ki a közelgő parlamenti választásokkal kapcsolatban,

csupán a tényleges koalíciós kormányzás lehetősége miatt van várakozás bennem.

Kérdés, hogy ilyen körülmények között van-e teendője annak az ellenzékinek, aki nem húz – Krausz Tamás kifejezéseivel – sem a magának baloldali látszatot kölcsönző, a magyar baloldal szétszórásában jeleskedett Gyurcsány Demokratikus Koalíciójának (DK) neoliberális Dobrev Klárájához, sem a konzervatív, mélykeresztény, rasszizmussal, menekültellenességgel határos kiszólásokkal is operáló Márki-Zayhoz. Még inkább élére állítva a kérdést: Orbán Viktor leváltása vagy hatalomban tartása-e a cél?

Azoknak a különféle felfogású, saját ellenzékiségüket nyilvánosan felvállaló értelmiségieknek és nem értelmiségieknek a megnyilatkozásaiból, akiknek cikkei, internetes kommentjei eljutnak hozzám, jobbára azt szűröm le, hogy nem látnak túl a Dobrev–Márki ellenpóluson. Márpedig, ha ez így marad, akkor Orbán marad.

A közvélemény-kutatási adatok igencsak ellentmondásosak, s nem adnak egyértelmű eligazítást arról, hogyan gondolkodik az ellenzéki tömeg többsége. A józan eszem azonban azt mondatja velem: olyan választói támogatásra, amelyben átmenetileg egy irányba húzhat egy az orbánistákkal összemérhető, jóllehet igen vegyes felfogású sokaság, csak MZP számíthat. Ezt erősítette meg, hogy október 10-én, Franciaország budapesti nagykövetének meghívására, tíz nyugat-európai ország diplomatája találkozott a hódmezővásárhelyi polgármesterrel. Mert hiába Dobrev rátermettsége, okossága, a nemzetközi szervezetek világában való jártassága, a jobboldaliak többsége zsigerből fogja elutasítani.

Egyszerűen ma még túl sokan vannak, akik nem tudják magukat túltenni azon, hogy férje az a Gyurcsány Ferenc, akire másfél évtizede, okkal ok nélkül, a Fidesz össztüze zúdul.

Éppen ezért Orbánnak az az érdeke, hogy az ellenzéki előválasztást Dobrev nyerje. Nem véletlen, hogy az úgymond nemzeti radikális Varga-Bíró Tamás, akinek blogja a szélsőséges Pesti Srácokhoz kötődik, azt indítványozza: „Summa summarum minden kormánypárti szimpatizánst arra biztatok, hogy igenis menjen el szavazni az ellenzéki előválasztás második fordulójában, s voksát tegye Dobrev Klárára!”  

Akárhogy forgatom, csak az jön ki, hogy ma még arra a Márki-Zay Péterre célszerű szavazni, aki a fentebb mondottak miatt nekem sem a szívem csücske. Többen azonban azt vetik ez ellen, hogy egyelőre visszafogottabb változatban ugyan, de valójában egy potenciális Orbán rejtőzik benne. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Csakhogy ugyanabba a folyóba ugyebár, kétszer nem…

Már csak azért sem, mert ha minden igaz, akkor 2022-ben egy valódi koalíciós kormányzás valósulhat meg. Amennyiben így történik, a leendő kormányfő mozgásterét ez szabja meg, nem úgy, mint Orbánét, aki általa zsarolható mamelukokkal és kegyencekkel tömte tele a magyar parlamentet. Ehhez képest gyakran van az az érzésem, hogy az ellenzéki térfélen zajló mostani viták azért kapnak gellert, mert a legtöbben egy Orbánhoz hasonló, teljhatalmú miniszterelnököt akarnak látni Orbán helyén. Mintha nem bíznának egy ,,veszekedős” koalíciós kormányzás lehetőségében, ami lehetetlenné tenné az autoriter hatalomgyakorlást.

Viszont a Demokratikus Koalíció vezetői, mindenekelőtt talán éppen Gyurcsány Ferenc, mintha nem lennének ilyen kishitűek. Feltételezem, hogy ők is abból indulnak ki: Dobrev Klára vezetésével nincs esély Orbán leváltására. De ha így történik, akkor is az ő embereik üljenek majd az ellenzéki székek többségén. A gyurcsányisták a másik forgatókönyv esetén is a saját képviselői létszám maximalizálásában érdekeltek. Ha sikerül a kormányváltás – mert bárki bármit állít, a rendszer marad, legföljebb a kormányzási módszerek változnak majd, ha változnak – azt akarják elérni, hogy meggyőző fölénnyel kerüljenek királycsináló szerepbe.

Hívják akár Márki-Zay Péternek, vagy másnak, a gyurcsányisták nélkül mozdulni sem tud majd a leendő miniszterelnök.

Ennek tudom be mindazt, amit mostanság Dobrev Klára művel, vagy műveltetnek vele. Történetesen azt, hogy Márki-Zay minden szerencsétlen (vagy nagyon is tudatos!) kiszólására úgy reagál, mintha ágyúval akarna verébre lőni. És ezt már a váratlan Karácsony–Márki-Zay paktum napvilágra kerülésekor elkezdte. Sőt, elkezdték. Kissé távolabbról szemlélve, mintha az elmúlt évtizedek pártelitje védené pozícióit a feltörekvőkkel szemben. Alighanem zokon vették, mikor MZP még szeptemberben orruk alá dörgölte: ,,Az ellenzéki pártok Orbán Viktor leváltásáért korábban sem tettek meg mindent, amit megtehettek volna. Mi kényszerítettük rá őket az összefogásra. 2018-ban még remekül elvoltak úgy, hogy eszük ágában sem volt leváltani Orbán Viktort.”

Az igazi visszacsapásra akkor került sor, amikor Márki-Zay október 11-én kifejezetten a Párbeszéd, az MSZP, az LMP több vezető politikusával kapcsolatban (!) megjegyezte: ,,akik eddig Karácsony Gergelyt támogatták az ellenzéki előválasztáson, ám a főpolgármester visszalépése után inkább Dobrev Klárára voksolnak, ahelyett, hogy mellé tennék le a szavazatukat, nemcsak Karácsony Gergelyt árulják el, hanem hazánkat.” Nyilvánvaló, hogy ostobaság volt ilyet mondani. Ám nyilvánvaló, hogy nem a kisemberek, s végképp nem a DK szavazókra vonatkozott a kijelentés. Ha azonban mégis magára vonatkoztatta, két lehetőség közül választhat az érzékenységében sértett. Vagy a közös érdekek miatt hagyja az egészet, vagy pedig a bolhából is elefántot csinál. Úgy látom, most ez utóbbi történik. Azóta a DK több különböző mémet is gyártott és helyezett el az interneten MZP ellen. Az egyik látható a címképen.

Szervezettségre utalnak a rendszerváltoztatás utáni pártarisztokrácia azonos tartalmú, nyilvános levelei és nyilatkozatai is.

Érzékelhetően gondoskodnak arról is, hogy megsokszorozva visszahangozzák MZP rosszul elsült szavait: egymilliós díj a választási csalás leleplezőjének, Krisztus baloldali ember volt (egyébként bizonyos értelemben igen), előfordult, hogy meglegyintette a gyerekét, akkor is a migránsfóbiával, meleg ellenességgel hozzák őt öszefüggésbe, amikor éppen azt magyarázná, hogy nem stb. Más helyzetben magam sem lennék ennyire elnéző, de most arra kell rámutatnom: ellenfelei néha pontosan azt művelik, amit Orbánék tettek Gyurcsánynak a szövegösszefüggésből kiragadott, hazudós mondatával. Aztán Dobrev Klára, nemkülönben a DK-fanok, azt követően is újból és újból bocsánatkérést követeltek, hogy Márki-Zay megkövette az érintetteket a félreérthető fogalmazás miatt. 

Azon persze lehet meditálni, hogy MZP-nek az országos politikusi szerepkörben való gyakorlatlansága miatt fordulnak-e elő a sok embert valóban okkal meghökkentő megnyilatkozások, vagy azok inkább énjének mélyrétegeibe engednek bepillantást. De azt se zárjuk ki, hogy annak az elvárásnak akar megfelelni, hogy olyan rétegeket szólítson meg, amelyeket a DK sosem lenne képes magához vonzani. Akár így, akár úgy, ismét csak oda lyukadok ki, amivel kezdtem: kormányváltás esetén is van esély arra, hogy egy koalíció gátat és irányt szabjon ténykedésének. Csakhogy addig még el is kellene jutni, ám ennek a magyarországi viszonyok között nem biztos, hogy a legszerencsésebb módja az állítólag a saját oldalon lévők kölcsönös lejáratása. Dobrev Klára például azt mondta október 12-ei sajtótájékoztatóján, hogy MZP 

„ezt a tisztességes versengést alig pár nap alatt Trump típusú élet-halál harccá változtatta. (...) Legyen világos, ez a viselkedés ma az ellenzéki összefogásra leselkedő legnagyobb veszély”. 

Márki-Zay sem maradt adósa. Facebook üzenetben tudatta például: „a hazug támadássorozattal, amely immár a legszűkebb családi és magánéletemet, feleségemet és gyermekeimet sem kíméli, a DK kampánycsapata valójában arról a hírről akarja elterelni a figyelmet, hogy a tegnapi napon egy újabb komoly közvéleménykutatás bizonyította, hogy ha az ellenzék az én jelöltségemmel indul Orbán Viktor ellen, akkor együtt győzni tudunk, ha azonban Dobrev Klára lesz a közös jelölt, Orbán maradna a miniszterelnök”.   

Hogy ezzel a pour parler-val itt lenne a világvége? Kissé ellentmondva fentebbi, a kölcsönös lejáratással kapcsolatos megjegyzésemnek: gondoljunk arra, mi mindent vágnak egymás fejéhez az amerikai előválasztási vitákban a később egy kormányban dolgozó azonos pártbeliek! Egy szó mint száz, Tamás Gáspár Miklóssal értek egyet: ,,az ellenzéki előválasztás a (polgári) demokrácia szokásai szerint politikai jellegű, tehát valamelyest: harc – békés harc – , tehát összetűzés, veszekedés, taktikázás (is)”. Más kérdés, hogy e bonyolult, Magyarországon még nem tapasztalt, politikai machinációkkal is számolva kellene átgondolniuk a változást akaró választóknak is, hogy milyen célt követnek.

Ha a cél Orbán Viktor leváltása, akkor bizony tudomásul kell venni, hogy ez nem elsőáldozós lányok menete, s nem kell ugrani a szereplők minden sóhajtására. Hiszen bőven van ok a Márki-Zaytól való fintorgásra, de észre kell venni, hogy Dobrev maga sem éppen szende bakfis ebben a küzdelemben. Klára asszony túlzó felháborodásai attól még ellenfele lejáratását, illetve híveinek érzelmi mozgósítását, a mellette való elköteleződésüket szolgálják, hogy hangjával is játszva, megejtően ártatlan képpel adja elő őket. Igaz, ami igaz, neveltetése okán ő pontosan tudja hogyan kell mozognia a pc-szavak, no és a politika szüntelenül változó világában. Ám ez sem egészen ördöngős dolog, idővel más is megtanulhatja, ha van benne késztetés erre. #

CÍMKÉP: Márki-Zay ellenes DK-mém a Facebookról – Egyszerűen szőnyeg alá söprik, hogy kormányváltás esetén is van esély arra, hogy egy koalíció gátat és irányt szabjon ténykedésének