Soros György beszólása is növeli a feszültséget a kibeszéletlen történelmi sérelmekkel terhelt Magyarországon.

Rám pirított Facebook-kommentjében egykori munkatársam, mert posztomban szóvá tettem, hogy „Oroszgyűlöletében a nyilasok pártjára állt Soros György”. Ezzel a címmel adtam közre a 444.hu hírét miszerint a tőzsdecápa és filantróp – mily bájos e két kifejezés egymás mellé illesztve! – azt tette közzé Twitter-oldalán, hogy

„A bátor ukránok most életüket kockáztatják egy olyan támadásban, ami engem leginkább Budapest 1944-es ostromára és Szarajevó 1993-as ostromára emlékeztet.”

Valamikori kolléganőm úgy gondolta: „önmagában hamis” az állításom. Olvasószerkesztőként persze tudja, hogy az újságírásban a címadással, a szervezeti és az üzleti kommunikációban a szlogen szerkesztésével együtt jár egyfajta leegyszerűsítés, felnagyítás, fókuszálás – mikor mi. A kérdés, hogy a tartalom összhangban van-e vele. Márpedig a bírált cím nem önmagában állt, és szerintem, a fent kiemelt szövegnek az 1944-es évszámhoz kapcsolódó üzenetét helyesen értelmezi.

Ismerősöm retorikai kérdésbe csomagolta feddését: „Aki gyűlöli az oroszokat, az nyilas?” – rontott nekem, majd magyarázatként hozzátette: „Eltekintve történeti, filozófiai elmélkedésektől: sok holokauszt áldozat találta magát a Gulágon, Hortobágyon, a szovjetek, az ÁVH stb. börtöneiben. Ukrajna megtámadása a legrosszabb emlékeket idézi azokban, akiknek vannak emlékei (és nem a hős szovjet felszabadító katonákra gondol)!

Válaszomat azzal kezdtem, hogy bizony gondolhatna. De mielőtt a miért?-be fogtam volna én is költői kérdést tettem fel: „minek nevezzem azt, aki megengedhetőnek tekinti, hogy en bloc egy másik népet gyűlölhet valaki?” Arra az ,,apró” ellentmondásra próbáltam rámutatni, hogy kérdésbe csomagolva utasította vissza azt, hogy nyilasnak neveztessék, aki cakk-pakk gyűlöli az oroszokat. Márpedig ez is rasszizmus. Nem faji, hanem

kultúrrasszizmus, ami a fajihoz hasonlóan igen bőven tenyészik a világban, ezen belül a nyugati finom értelmiség magát kulturális alapon felsőbbrendűnek tekintő közegében is.”

Folytatva a Facebookon közzétett kommentemet: „az oroszok, pontosabban a soknemzetiségű szovjet hadsereg nélkül a nyilasok gondoskodtak volna arról, hogy az általad említett eseményekről, meghurcoltatásokról egyáltalán ne legyenek emlékei, és későbbi gondolatai sokaknak, merthogy túlélő sem maradt volna. Szerintem, disztingválni kellene, nem a később történtekből magyarázni az előzményeket. Soros kifejezetten 1944-ről beszélt. Megtehette volna, hogy '56-ot említi, de nem ezt tette.

Két éve egy ukrajnai, idős újságírót segítettem abban, hogy végre megtalálja apjának magyarországi sírját, akit ő sohasem látott. Apjának itt ért véget az élete. Nem jó kedvéből, hanem azon amerikai, brit és svéd tőkések miatt is, akik Hitlert pénzelték, hogy hatalomra jusson, s megnyissa előttük a keleti piacokat. A Mein Kampf-ot akkor már mindenki ismerte. Ne mondja senki, hogy nem volt tudatában annak, hogy népirtás készül! 1938-ban ennek ellenére írták alá a müncheni szerződést.

És hasonló ismétlődött Ukrajnában is. Az amerikai kormány és tőkés körök támogatásával 2012-2013-tól (bizonyos értelemben már korábban) pénzelték azokat a martalócokat, akik elődeiknek tekintik a II. világháború alatt a pogromok tömegét végrehajtott banderistákat. Nem véletlenül van ott az a horogkeresztes zászló” – utaltam a Facebook-oldalamon közvetlenül a Soros-téma alatt lévő másik bejegyzés illusztrációjára, az ukrajnai AZOV büntető zászlóalj csoportképére, amit az itteni jegyzetemhez záróképként csatoltam.

„Nem véletlenül rendeznek időről időre a nácikéhoz hasonló fáklyás felvonulásokat az ukrán nagyvárosokban.

Nem véletlenül gyilkoltak és raboltak főleg a Donyec-medencében, s lőttek ott nyolc éven át boldog-boldogtalant, s lőnek most is sorozatvetőkkel, hogy megsemmisítsék minél több faluban a házakat. Kijevben nem véletlenül szállítják le a vonatokról az ott tanuló színes bőrűeket, akik menekülnének onnan, miként arról véletlenül – véletlenül, mert a liberális elit tudatlanságból, vagy nem tudom, miért a fasiszták pártjára állt, jóllehet Moszkva lépése nem kevésbé problémás – ma reggel a Klubrádió beszámolt.

És most nem véletlenül állítják fel a nácgárdisták az ágyúkat, a légvédelmi lövegeket, parkoltatják le a harcjárműveket a nagy lakóházak közelében, Kijevben, élő pajzsként használva a lakosságot, miként ezt a Gáza-övezetben teszi a Hamasz, s rakták ki az utcákra a géppisztolyokkal teli ládákat, hogy vigye őket, aki éri, aminek nyilvánvaló rablássorozat, terror, polgárháború lehet a következménye. És február 28-án nem véletlenül jelentette be az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij, hogy kiengedik a börtönökből az elítélt, katonai tapasztalatokat szerzett, ukrajnai rabokat, hogy harc közben válthassák meg bűneiket.

Ébresztő! Ukrajnában már jó ideje életbe léptették a numerus clausust.

A zsidó Zelenszkijt azért választották meg az oroszok, az orosz érzelmű ukránok – Petro Porosenko a szélsőségesen nacionalista galíciaik szavazatával jutott be a radába –, mert az ígérte: nem lesz nyelvtörvény, amivel lényegében megakadályozták, hogy a nem ukránul beszélők egyetemre kerüljenek; kinyitják a bezárt nemzetiségi, persze, főleg az orosz iskolákat. Nem ez történt. Még keményebb diszkriminatív intézkedéseket hozott, s beszédeiben banderista köszöntésekkel operál. Mintha itt egy politikus Szálasi formuláját venné elő...

Hogy ezt nem mindenki érti és érzi Ukrajnában sem? Tudom, hiszen levelezésben állok kedves (nem ottani magyar, hanem ukrán) ismerőseimmel, akikkel megegyeztünk, hogy a helyzet megítélésében meglévő nézetkülönbségek nem írhatják felül az egymás iránti eddigi tiszteletet. Ám gépi fordítással azért olvassák a cikkeimet, mert érdemi információhoz nehezen jutnak. Az ellenzéki tömegmédiumok nagy részét ugyanis bezárták, több újságírót tettleg bántalmaztak, néhányat megöltek, de ezekben az ügyekben még csak nyomozás sem indult.

Ám a magyar zsidó közösség sem gondolta 1920-ban, hogy bekövetkezhet mindaz, ami azt követően történt egészen 1944 őszéig bezáróan. Amikor végre, nagy nehezen erről mi, több évvel a háború után született nemzsidók, vagyis gojok, már tudhattunk is, megfogadtam: bárki nembűnöző pártjára állok, akit csupán származása, bőrszíne, nemi identitása alapján hátrány ér. Ehhez tartottam magam most is! És ez nem függ sem Putyintól, sem Bidentől. Legkevésbé a kapzsi, a pénze birtokában a posztszovjet térségben istent játszó Sorostól. Ellentétben a „független” sajtóval, én, szerencsére, nem az ő pénzéből élek.#

CÍMKÉP: Soros György, aki a pénze birtokában istent játszik a posztszovjet térségben

ZÁRÓKÉP: A NATO, az AZOV büntető zászlóalj és a banderisták horogkeresztes zászlaja, a félreérthetetlen karlendítéssel – Ezeket a martalócokat, s a hozzájuk hasonlókat használták a Majdan gyilkosságaihoz, a kijevi puccshoz, a fegyverraktárak kirablásához, Odesszában több mint negyven ember élve elégetéséhez, keleten a polgári lakosság elleni népirtáshoz a szövetségeseink