1053. BEKIÁLTÁS: Orbán csak ürügy a vétó eltörléséhez
Nem a vétó nélküli EU lesz erősebb, hanem az eddig is erősek hatalma növekedhet.
„Huszonkilenc másodperc. Ennyi ideig vonul Magyarország miniszterelnöke a vörös szőnyegen, füttykoncertben, szidalmak között, dühös hangorkántól kísérve. A szégyen útja.”– írta a Facebookon Parászka Boróka erdélyi újságíró, akinek véleményét gyakran osztom, máskor pedig nem. Ezúttal – tudatosan vagy öntudatlanul, nincs jelentősége – különös szerep lett az övé.
Szinte kidolgozatlan írásával – ami esetében szokatlan – csupán beindította az Orbán-ellenzék gúnyolódását, majd kisvártatva az ellentábor szokásos reakcióját, viszont az elemzés elmaradt.
A Prágában, október 6-án és 7-én rendezett európai csúcstalálkozóhoz kapcsolódó posztja – sokak megnyilatkozásához hasonlóan – ezúttal nem szolgált mást, csupán az Orbán ellenes indulatok ébren tartását, a lelkeknek ezt követő megnyugvását a második napon történt intermezzó ürügyén. Ez is valami, csakhogy így épp a lényegről nem esik szó. Először lássuk, mit is skandáltak, milyen feliratot emeltek magasba az aligha spontán tüntetők, akiknek az első napon még nyomuk sem volt! Mert nem egészen az, és úgy történt a valóságban, mint azt egyes szövegek sugallták. A HVG szerint a tiltakozók néhány tucatnyian voltak, s ez sem mellékes. De nézzük, mit csinált valójában ez a maroknyi csoport! A HVG azt írja internetes felületén:
»Ukrajnát támogató rigmusokat kiabáltak, és „nem a vétókra” feliratot tartottak a magasba. Amikor észrevették, hogy az egyik érkező kisbuszból a magyar miniszterelnök száll ki, pfujolni és fütyülni kezdtek. Orbán Viktor e hangok közepette sétált végig a vörös szőnyegen, el a fotósok és újságírók előtt, akiknek, ahogyan a találkozó első napján, ezúttal sem nyilatkozott.«
Nekem ebből nem úgy tűnik, hogy itt lenne a világvége. Pláne, hogy a videó-felvételek tanúsága szerint a tiltakozók kint az utcán, a vendégeket szállító, a vár bejáratánál megálló autóktól, a vörös szőnyegtől igen messze tömörültek, az EU-országok vezetőinek közelébe sem kerülhettek, s mindenekelőtt ukrán nemzeti színű lepleket mozgattak. A gyorsan mozgó autóban ülve, a kívülről beszűrődő hangokat csak többé-kevésbé hallva, az sem biztos, hogy Orbán Viktor arra gondolt, hogy mindez neki szól. Mit ahogy nem is csak neki. A HVG összefoglalójából kiderül, hogy
»amikor Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Mark Rutte holland miniszterelnök érkezett meg az ülésre, a tüntetők azt skandálták: „Nem a vétókra, erős EU-t!” «
Ha ezt a mozzanatot is beleveszem a történetbe, nyilvánvaló, hogy nem egyszerűen Orbán Viktor személye volt itt a lényeg, de még az sem, hogy mit művel Magyarországon. Ez utóbbi ugyan sokunknak fájhat, sőt fáj, hiszen e tekintetben nagyon is rászolgált a bírálatra. Mi több, akár arra hogy megszabaduljon végre tőle és sleppjétől az ország egyik fele, aminek a végén talán még azok is hasznát láthatnák, akik ma ezt másként gondolják. Ha csak az egyelőre a messziségben sem ködlő kormányváltók nem az eddigi intézményrendszerrel, jogszabályokkal és csupán tessék-lássék finomított módszerekkel folytatnák. Erre ugyebár, a rendszerváltozás óta eltelt évek tapasztalatai, és a parlamenti ellenzék ingatagsága miatt van némi esély…
Száz szónak is egy a vége: nem érzékeltem, hogy a prágai tüntetéssel meg lehetett volna rendíteni a magyar kormányfőt. Viszont a Parászka-féle megközelítések miatt rendre elmarad annak elemzése, hova is vezetne az EU-ban a most szerintem sem mindig támogatható célok érdekében használt vétó intézményének eltörlése. Nem vagyok a téma szakértője, a logika azonban azt mondatja velem: az „egy ország – egy szavazat” elvének félretolási kísérlete, amit Magyarországra hivatkozva, a vétójog korlátozásán keresztül akarnak érvényesíteni, oda fog vezetni, hogy kizárólag a leggazdagabbak egyezkednek majd a szegényebbek, ha úgy tetszik, a kizsákmányoltak, feje fölött. Tovább nő a zárt ajtók mögötti döntések aránya, ami ma is jellemzi az Európai Uniót.
Valamivel bővebben írtam erről a „Mi a gondom Dobrevékkel?” című írásomban. Anélkül, hogy megismételném az ott olvasható levezetést, szerintem nyilvánosan vitatkozni kellene (kellett volna) arról, hogy az európai minimálbérre, vagy az Egyesült Európára vonatkozó tervek nem növelnék-e tovább az egyes társadalmakon belül az egyének, Európában pedig az országok közötti egyenlőtlenségeket? Okkal feltételezem ugyanis, hogy
mindez az esély- és versenyhátrányok fenntartását szolgálja, a meglévő különbségeket tartósítja, sőt növeli.
Általuk jobb helyzetbe kerülhetnek az érdekérvényesítésben a múltban rejlő okok miatt előnnyel indulók – legyenek azok személyek vagy országok – és a roncstársadalom részeivé válnak, akik fölöslegesnek bizonyulnak a munkaerő-piacon, illetve a futottak még államok közé kerülnek, ahonnan - a komprádor vezető réteg segítségével, még az EU-támogatások jelentékeny részének visszacsatornázása révén is tartósított viszonyok, továbbá külföldi munkavállalásban érdekeltté téve az egyéneket - elvonják az anyagi és a szellemi erőforrásokat a tőkerősebbek.
Következésképp, a „vétó” lehetőségének megszüntetésével a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő országokat az utolsó érdekérvényesítési lehetőségtől fosztanák meg az egyébként is a transznacionális tőkeérdekeknek alárendelt brüsszeli testületekben. Más kérdés, hogy a tagországok szavazói miért nem lépnek fel azokkal a politikusokkal szemben, akik visszaélésszerűen használják a „vétó” intézményét?
Vigyázni kellene hát a csak a kormányfő iránti ellenszenv által vezérelt uszulásokkal még ha azok a sokak számára orákulumot jelentő Parászka Borókától indulnak is ki!
Mert könnyen megeshet, hogy megtörténik a csoda, s már nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, s még sem változik érdemben semmi. Sőt azt vesszük észre, hogy nem a vétó nélküli EU lett erősebb, hanem az eddig is erősek hatalma növekedett. Hogy ezt elkerüljük, nem annyira a személyek tetteit, hanem a társadalmi-gazdasági struktúrákat, Uram bocsá’, a tőke és a munka viszonyát kellene górcső alá venni, amire persze nem hajlandó a mai magyar parlamentben ülő, ebben az összefüggésben kivétel nélkül jobboldali elit és holdudvara! Ami pedig a médiumokat illeti, aligha vezet jóra, ha a közéleti újságírásban a vágyak kerekednek a tények és a józanész fölé, amiként ez mostanság dívik mindkét oldalon.#
CÍMKÉP: A szöveges tudósításokkal ellentétben Orbán Viktort fedezi az őt szállított gépkocsi, a kicsiny tömeg jóval hátrébb az utcán csoportosul, bár őket a teleobjektív a valóságosnál közelebbinek mutatja, a vörös szőnyeg mellett csupán a fotósok, az operatőrök, a riporterek állnak. A szöveggel, vagy akár a felerősített háttérzajokkal, gyakran, mint ebben az esetben, a mozgóképes felvételek képsorait át lehet értelmezni a közönség tudatában. Ami a tévében megjelenik, még ha tisztességes is a szándék, a valóságnak csupán kimetszett része, torzító mása – Nem egyszerűen Orbán Viktor személye volt itt a lényeg, de még az sem, hogy mit művel Magyarországon (Fotó forrása: Szeretlek Magyarország.hu)