Tudathasadás, amikor a kizsákmányolás hasznát élvezők szocialisztikus viszonyokért sóvárognak.

Közgazdász-tőkésünk, aki bármikor bármiről kész megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatást tenni, károsnak tartja „az agyatlan, primitív figurák” internetes és más médiumokban való mutogatását. „Mert sok fiatalnak példaképek a celeb világ sötétebbnél sötétebb alakjai”. „A tahóság erény itt kérem” – írja, majd felteszi a szónokinak szánt kérdést:

,,Az ilyen műsorokat rendezők nem érzik felelősségüket e szellemi posványosodásban?”

A népes követőtábor egyként huhog vele, s bár magukat az ország értelmiségéhez sorolják, szűklátókörű, nyárspolgári értékrendet tükröző megszólalásaikkal azt példázzák, mennyire csökötté tette gondolkodásukat a rendszer, s annak médiája. De nem ám egyszerűen az orbáni kormányzási rendszer és az ezt szolgáló média, hanem az, aminek a NER is csupán egyik megjelenési formája – a mindent a profittermelésnek alávető kapitalizmus.

Bevallom, hajdanán, úgy 25-30 éve, amikor a tőkeérdekek szolgálatába állított médiumok ránktörtek, magam sem értettem, mi is történik. De már jó ideje tudom, hogy Marx szobrát és főleg műveit nem kellett volna kidobni. Ha azonban így történt, legalább Madách: Az ember tragédiájának londoni színét vennék komolyan a tisztelt hölgyek és urak a terméketlen moralizálás helyett!

Mert olyan nincs – vagyishogy van, de az a mi általában vett értékrendünk szerint tudathasadás –, hogy az ipari meg az agrártermelésben, a szolgáltatásokban, a pénzügyi területen piaci viszonyokért csápolunk (a monopolkapitalizmus sajátosságai miatt ott is részleges sikerrel), egyúttal élvezzük kisebb-nagyobb tőkénk befektetésének, vagyis a kizsákmányolás hasznát, ám eközben 

a tőkének fokozottan alávetett médiaterületen – benne főként az amerikai kötődésű globális magáncégek érdekeit szolgáló interneten –, továbbá az oktatásban, az egészségügyben, a kultúrában stb. szocialisztikus viszonyokat követelünk.

Illetve, az efféle párosításra is van példa. Kínában állami rendelkezéssel szabályozták a gyerekek Tik-tok használatát. Vagyis korlátozták a tőke mozgásterét az új nemzedék, tehát végső soron a társadalom jövője érdekében. Szörnyülködnek is sokan a kínai kommunisták rettenetes eljárása miatt, amivel sárba tiporják a  nyugati kultúrában mára mindenek fölé emelt – valójában társtalanná, vagyis védtelenné tett – individuum jogait.

Nem mellesleg, a Kínai Kommunista Párt és a kormány – ami egy és ugyanaz – által kialakított rendszerben százmilliókat emeltek ki a mélyszegénységből a szolidaritáselvű ideológia jegyében. Igaz, többek szerint, valójában nem látunk az ottani társadalom mélyrétegeibe. Nem tudhatjuk, hogy a sztrájkjogtól és más szabadságjogoktól megfosztott átlag kínai milyen árat fizet a nyolc órát jóval meghaladó munkaidővel. S egyáltalán mit is jelent a nyomorból való kiemelkedés az európai felfogáshoz képest. 

Szóval, szintén vannak kérdőjelek a nyugatitól eltérő, egyesek által követendő példaként ajánlott viszonyokkal kapcsolatban. Miként magam is csak azt merem leírni a putyini Oroszországgal kapcsolatban: „az is kapitalista rendszer, bár minden jel szerint egyre erőteljesebb szociális érzékenységgel, az állami és a magánerőforrásoknak az 1991–2000 közöttihez képest a társadalmi célok irányába nagyobb arányban történő csatornázásának kísérletével”. Az amerikai kötődésű tőke által uralt, egypólusú világrend, többosztatúvá alakítását célzó, a Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika által alapított, rohamosan bővülő szervezettel,

a BRICS-szel kapcsolatban sem vizionálom, hogy karnyújtásnyira van a kapitalizmus vége…

De, szándékom szerint, a polémiáim legalább talán túllépnek azon a sápítozáson, amivel a kis- és középtőkés nyárspolgáraink az általuk anomáliáknak tekintett társadalmi jelenségekhez viszonyulnak. Eközben, például, semmit nem tesznek az ellen, hogy ugyanennek a Kínának tőkés cégei, többek között a Tik-tokon keresztül extra nyereséget húzzanak ki a mi világunkból is.

Persze, nem szankciókra, az USA tőkés körei érdekében működtetett világpénzügyi és kereskedelmi rendszer által alkalmazott megtorló intézkedésekre gondolok. És főként nem a tőkés rendszer logikájából következő újabb háborúkra. A feladat éppen az ilyen gyakorlatot maga mögött tudó viszonyok felé elmozdulás lenne. Olyan körülmények megteremtése, amelyekben a családot, a nemzetet, a glóbuszt is magában foglaló közösségek érdekében szabályozzák a tőkeviszonyokat, és – Juhász András kifejezésével – nem egy szűk réteg „hiperindividualista vágyai kiélésének” szolgálatába állítják.

A „Le a celebekkel!” jelszó jegyében való terméketlen nyárspolgári füstölgés helyett mindenekelőtt az okkal bírált jelenségek eredőinek megértésére kellene törekednie a jólétinek nevezett kapitalizmusban pótcselekvésekre kényszerült, az esetleges kiégéséig ma hedonisztikus vágyak által vezérelt egyénnek is. Mert csak ezt követően következhet a viszonyainknak a társadalom egésze és az egyéni érdekek közötti összehangolása, az egyéni önzés korlátozása, az egyént és közösségeit egyaránt szolgáló – ma még utópiának tűnő – állam létrehozása. Amíg nem ez a gondolkodás és a cselekvés iránya, addig csak az idő múlatására jók az internetes dagonyázások. S még valamire. A kapitalista viszonyok bírálata és megszelídítése helyett – minthogy a vele való leszámolás komolyan vehető szándékát nem tapasztalom – az indulatok következmények nélküli levezetésére, vagyis a bírált jelenségek fenntartásának elősegítésére.#

CÍMKÉP: A Forbes szerint 2023-ban a három legértékesebb magyar celeb: Majka, Sebestyén Balázs, Rúzsa Magdi. A további sorrend: Ördög Nóra, Istenes Bence, Hosszú Katinka, Liptai Claudia, Borbás Marcsi, Csobot Adél, Till Attila. – A megmondó emberrel ellentétben, szerintem, nem agyatlan figurák. Ráadásul az elhantolt ebet egészen máshol kellene keresni (Fotók forrása: Femina – TV2, RTL, MTVA)