1178.BEKIÁLTÁS: Itt az orosz történelemkönyv vitatott szövege

A magyar ’56 tálalása a kádárinál enyhébb, s benne a Kremlnek a szovjet-orosz múlthoz való viszonya fejeződik ki.

orosztortenelemkonyv2023-11boritoja.jpg

Két-három napja szerencsétlenkednek a magyarországi politikusok és szerkesztőségek. Anélkül nyilatkoznak arról,

mi jelent meg az egységes orosz és világtörténelem 11. osztályos tankönyvben a magyarországi ’56-os eseményekről, hogy olvasták volna a szóban forgó részt.

Természetesen (?), a ruszofób tömeg követte őket az izgatásban, s szégyenteljes kulturrasszista szövegek tömege lepte el a magyarországi internetes felületeket. Oroszország budapesti nagykövetsége ugyan igyekezett hűteni a kedélyeket, de egyértelmű cáfolattal ők sem álltak elő, amit nem egészen értek. Így, Facebook-odalaimon, augusztus 30-án este csak azt közölhettem, hogy a nagykövetség közleménye szerint „az általuk megismert tankönyvtervezetek EGYIKE SEM NEVEZI FASISZTÁNAK AZ 56-OS FORRADALMAT. A forrás az Oroszország elleni információs háború egyik Lettországban szerkesztett platformja, a Medúza”.

Ugyanakkor megjegyeztem: „a fogalmazásmód miatt nem vennék mérget arra, hogy egy tankönyvváltozat tervezete mégiscsak tartalmaz valami vitathatót. A gondom az, hogy egyetlen magyar szerkesztőség és politikus sem nézett utána az eredeti forrásnak, mielőtt a Soros alapítvány által finanszírozott, a belorussziai események alakításában is meglehetősen kétes szerepet játszott médium alapján korbácsolja fel az érzelmeket Magyarországon. Talán csak nem bizonyos közlések kritikátlan átvétele a feltétele a nyugati támogatásoknak?”

Napközben többek között azzal próbáltam orientálni az engem bombázó érdeklődőket, hogy minden lehetséges, ám felelősen gondolkodó ember nem nyilvánít véleményt olyasmiről, amit nálunk minden jel szerint senki nem látott. Egyébként pedig mi a különös abban, ha a különböző országok vezetői eltérően ítélik meg más országoknak az ő országukat is érintő eseményeit? Például Bukarest nem ugyanúgy viszonyul Trianonhoz, mint Budapest. Hogy a Kijevben szakmányban zajló történelemhamisításról, ami a Kárpátalját szintén érinti, ne is beszéljek. Amúgy nehéz lenne tagadni, hogy a korabeli visszaemlékezések szerint

a felkelők között sok nyilas volt, nemkülönben lincselések is történtek, aminek megtorlása, a II. világháború után kialakult, kétpólusú világhatalmi rendszer megszilárdítása érdekében, különösen kegyetlen volt – jeleztem egyeseknek.

Ez persze nem teszi zárójelbe, hogy a függetlenség gondolata uralta a tömegek érzelmeit. Ugyanakkor egy részük az államosított gyárak, egyházi és világi birtokok visszaadása érdekében, a Horthy-rend visszaállításáért ment utcára. Mások viszont tényleges néphatalmat követeltek az állampárti diktatúra helyett, a munkásellenőrzés alapján „kiigazított” szocialista rendszer megteremtését. De a népfelkelésnek, a forradalomnak ez a sokfélesége, összetettsége szőnyeg alá van söpörve a mai Magyarországon is…

Csak huszonnégy órával később tudtam időt szakítani arra, hogy utánanézzek az internet orosz oldalain, mi is áll pontosan a tankönyvben. Mindössze fél óra múltán, több azonosító alapján, egészen bizonyos lehettem abban, hogy rátaláltam a vitatott tankönyvre. Le is töltöttem, s kikerestem belőle, milyen nemzetközi környezetben jelenítették meg a szerzők az 1956-hoz kapcsolódó magyarországi eseményeket, amelyeket egyébként ők nem neveztek forradalomnak. Íme, a szöveg fordítása a 129-130. oldalról, amit a végén fakszimilében adok közre. 

„3. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer. A Szovjetunió külpolitikájának egyik kiemelt iránya maradt Kelet-Európában, Ázsiában majd pedig Kubában a szövetségesek támogatása.

     A szocialista országoknak a KGST keretében megvalósult gazdasági együttműködése katona-politikaival egészült ki. 1955 májusában, Varsóban, a Szovjetunió kezdeményezésére megkötötték a kölcsönös segítségnyújtási együttműködési és barátsági szerződést a Szovjetunió és európai szövetségesei között: NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia. Ez kilátásba helyezte az egyesített fegyveres erők létrehozását és az egységes védelmi doktrína kimunkálását – a függetlenség, a teljes egyenlőség elve jegyében. Ez a katona-politikai szövetség a Varsói Szerződés nevet kapta. (VSZ). Létrehozása válasz volt az 1949-ben létrehozott NATO-blokk agresszív tevékenységére.

      1955-ben, a szovjet vezetés kezdeményezésére, normalizálódtak a szovjet–jugoszláv kapcsolatok. A párt XX. kongresszusán elfogadták a tézist, miszerint a szocializmusba való átmenet többféleképpen is lehetséges. Ezt csakúgy, mint a sztálini személyi kultusz kritikáját, egy sor kelet-európai ország szovjetellenes erői kihasználták. Közülük néhányban megindult a Sztálini örökség elutasításának folyamata.

      1956 júniusában, Lengyelországban tüntetések és sztrájkok kezdődtek. Ennek következtében váltás következett be az ország vezetésében – a lengyel munkáspárt korábbi főtitkára, W. Gomulka került hatalomra. Ugyanekkor Magyarországon is demonstrációk kezdődtek. A tiltakozók bírálták a magyar vezetést és annak szovjetorientációját, s követelték Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből. Alappal feltételezzük, hogy a magyar válság katalizátorai a nyugati titkosszolgálatok voltak, amelyek támogatták a belső ellenzéket. A Szovjetunió csapatokat vezényelt Magyarországra és segített a magyar hatóságoknak a lázadás (выступление, ami elsősorban fellépést jelent, az erősebb töltetű мятеж enyhébb szinonimájának felel meg ebben a helyzetben – KDL) elnyomásában.

     Az 1950-es évek közepéig a Szovjetunió Kínával való kapcsolatai a barátság a kölcsönös megértés elvén alapultak és megbonthatatlannak látszottak. (….)”

Ha valaki képes józanul gondolkodni, az könnyen belátja: a vita csak ennek ismeretében kezdődhetne. De például annak figyelembe vételével, hogy az „ellenforradalom” kifejezés nem szerepel benne. Igaz, a forradalom sem. A fasiszta szó is csak a Horthy-rendszerre utalással, de nem a felkelés jellegének minősítésére, minthogy – a Telex állításával ellentétben – nem az derül ki belőle, hogy en bloc „fasisztának tartják az 1956-os magyar forradalmárokat” a tankönyv szerzői. Ha valamin, akkor elsősorban ezen, s a magyarországi média, a formálisan jobb- és baloldali politikusoknak ebben az ügyben egyformán tetten ért, hasonló, tömeges csúsztatásain, hamisításain, s azok következményein kellene idehaza elgondolkodni! #

CÍMKÉP: Az orosz és világtörténelem 11. osztályos egységes tankönyv borítója – A népfelkelés, a forradalom sokfélesége, összetettsége szőnyeg alá van söpörve a mai Magyarországon is…

ZÁRÓKÉP: Az orosz történelem tankönyvnek a magyar ’56-tal és nemzetközi vonatkozásaival foglalkozó bekezdései – A szövegközi fotó címének és magyarázatának fordítása: „A ledöntött Sztálin emlékmű Budapesten. Magyarország. 1956. A felkelt radikálisok, akik között a fasiszta Magyarország fegyveres alakulatainak egykori tagjai nem kevesen voltak, a felkelés során nemcsak a szovjet emlékművek és szimbólumok elleni vandalizmusukról híresültek el, hanem számos gyilkosságot követtek el a magyar dolgozók pártja képviselői, a rendfenntartó szervek munkatársai és családtagjaik ellen. A brutális mészárlásoknak olyan sorkatonák is áldozatul estek, akik a rendszer objektumait őrizték
orosztortenelemkonyv2023-11szovege.jpg