A magyar ’56 tálalása a kádárinál enyhébb, s benne a Kremlnek a szovjet-orosz múlthoz való viszonya fejeződik ki.

Két-három napja szerencsétlenkednek a magyarországi politikusok és szerkesztőségek. Anélkül nyilatkoznak arról,

mi jelent meg az egységes orosz és világtörténelem 11. osztályos tankönyvben a magyarországi ’56-os eseményekről, hogy olvasták volna a szóban forgó részt.

Természetesen (?), a ruszofób tömeg követte őket az izgatásban, s szégyenteljes kulturrasszista szövegek tömege lepte el a magyarországi internetes felületeket. Oroszország budapesti nagykövetsége ugyan igyekezett hűteni a kedélyeket, de egyértelmű cáfolattal ők sem álltak elő, amit nem egészen értek. Így, Facebook-odalaimon, augusztus 30-án este csak azt közölhettem, hogy a nagykövetség közleménye szerint „az általuk megismert tankönyvtervezetek EGYIKE SEM NEVEZI FASISZTÁNAK AZ 56-OS FORRADALMAT. A forrás az Oroszország elleni információs háború egyik Lettországban szerkesztett platformja, a Medúza”.

Ugyanakkor megjegyeztem: „a fogalmazásmód miatt nem vennék mérget arra, hogy egy tankönyvváltozat tervezete mégiscsak tartalmaz valami vitathatót. A gondom az, hogy egyetlen magyar szerkesztőség és politikus sem nézett utána az eredeti forrásnak, mielőtt a Soros alapítvány által finanszírozott, a belorussziai események alakításában is meglehetősen kétes szerepet játszott médium alapján korbácsolja fel az érzelmeket Magyarországon. Talán csak nem bizonyos közlések kritikátlan átvétele a feltétele a nyugati támogatásoknak?”

Napközben többek között azzal próbáltam orientálni az engem bombázó érdeklődőket, hogy minden lehetséges, ám felelősen gondolkodó ember nem nyilvánít véleményt olyasmiről, amit nálunk minden jel szerint senki nem látott. Egyébként pedig mi a különös abban, ha a különböző országok vezetői eltérően ítélik meg más országoknak az ő országukat is érintő eseményeit? Például Bukarest nem ugyanúgy viszonyul Trianonhoz, mint Budapest. Hogy a Kijevben szakmányban zajló történelemhamisításról, ami a Kárpátalját szintén érinti, ne is beszéljek. Amúgy nehéz lenne tagadni, hogy a korabeli visszaemlékezések szerint

a felkelők között sok nyilas volt, nemkülönben lincselések is történtek, aminek megtorlása, a II. világháború után kialakult, kétpólusú világhatalmi rendszer megszilárdítása érdekében, különösen kegyetlen volt – jeleztem egyeseknek.

Ez persze nem teszi zárójelbe, hogy a függetlenség gondolata uralta a tömegek érzelmeit. Ugyanakkor egy részük az államosított gyárak, egyházi és világi birtokok visszaadása érdekében, a Horthy-rend visszaállításáért ment utcára. Mások viszont tényleges néphatalmat követeltek az állampárti diktatúra helyett, a munkásellenőrzés alapján „kiigazított” szocialista rendszer megteremtését. De a népfelkelésnek, a forradalomnak ez a sokfélesége, összetettsége szőnyeg alá van söpörve a mai Magyarországon is…

Csak huszonnégy órával később tudtam időt szakítani arra, hogy utánanézzek az internet orosz oldalain, mi is áll pontosan a tankönyvben. Mindössze fél óra múltán, több azonosító alapján, egészen bizonyos lehettem abban, hogy rátaláltam a vitatott tankönyvre. Le is töltöttem, s kikerestem belőle, milyen nemzetközi környezetben jelenítették meg a szerzők az 1956-hoz kapcsolódó magyarországi eseményeket, amelyeket egyébként ők nem neveztek forradalomnak. Íme, a szöveg fordítása a 129-130. oldalról, amit a végén fakszimilében adok közre. 

Ha valaki képes józanul gondolkodni, az könnyen belátja: a vita csak ennek ismeretében kezdődhetne. De például annak figyelembe vételével, hogy az „ellenforradalom” kifejezés nem szerepel benne. Igaz, a forradalom sem. A fasiszta szó is csak a Horthy-rendszerre utalással, de nem a felkelés jellegének minősítésére, minthogy – a Telex állításával ellentétben – nem az derül ki belőle, hogy en bloc „fasisztának tartják az 1956-os magyar forradalmárokat” a tankönyv szerzői. Ha valamin, akkor elsősorban ezen, s a magyarországi média, a formálisan jobb- és baloldali politikusoknak ebben az ügyben egyformán tetten ért, hasonló, tömeges csúsztatásain, hamisításain, s azok következményein kellene idehaza elgondolkodni! #

CÍMKÉP: Az orosz és világtörténelem 11. osztályos egységes tankönyv borítója – A népfelkelés, a forradalom sokfélesége, összetettsége szőnyeg alá van söpörve a mai Magyarországon is…

ZÁRÓKÉP: Az orosz történelem tankönyvnek a magyar ’56-tal és nemzetközi vonatkozásaival foglalkozó bekezdései – A szövegközi fotó címének és magyarázatának fordítása: „A ledöntött Sztálin emlékmű Budapesten. Magyarország. 1956. A felkelt radikálisok, akik között a fasiszta Magyarország fegyveres alakulatainak egykori tagjai nem kevesen voltak, a felkelés során nemcsak a szovjet emlékművek és szimbólumok elleni vandalizmusukról híresültek el, hanem számos gyilkosságot követtek el a magyar dolgozók pártja képviselői, a rendfenntartó szervek munkatársai és családtagjaik ellen. A brutális mészárlásoknak olyan sorkatonák is áldozatul estek, akik a rendszer objektumait őrizték