A hangulatkeltésben érdekelt közéleti szereplők egyre gyakrabban tesznek elfogadhatatalan  kijelentéseket.

Botka László szegedi polgármester szeptember 22-ei Facebook-posztjában mindenekelőtt azt emelte ki, hogy

arab származású elnököt választott meg elnökének a szegedi Fidesz. 

Ehhez képest csak másodsorban közölte, hogy az illető korábban a gyurcsányista Demokratikus Koalíció tagja volt. Szeged első embere mindezt azzal tetézte, sokat sejtetően: „Persze az is kérdés, hogy hogyan vettek rá egy vállalkozót ekkora pálfordulásra, de erre egyszerűbb a válasz…”

Magam a felütésen akadtam ki. Azzal a kérdéssel osztottam meg a polgármester szövegét, hogy

A megjegyzésemre azzal reagált valaki, hogy az ő értelmezésében a polgármester csupán azt nem érti, hogy mire számít az a párt, vagyis a Fidesz, amely a híveit az ilyen (származású) emberekkel démonizálta korábban. Következésképp, a hozzászóló felfogásában valójában a Fideszért aggódik Botka.

Naná, én pedig nem azért hagytam fel a különböző pártoknak adott kampánytanácsadással még 1994-ben, mert az ilyesfajta mentalitásból lett elegem! És hol vagyunk már azoktól a maiakhoz képest gyermeteg sandaságoktól?

Nem! A szegedi polgármester valakinek a származására vezette vissza a Fidesz szerinte várható sikertelenségét. Vagyis sunyin rájátszott az ott élők egy részének rasszizmusára. Mi másért, ha nem azért, hogy a majdani választásokhoz gyűjtse a híveket. Ha szegedi lennék, kikérném magamnak. Így csak magyarországi polgárként utasíthatom vissza.

Ahhoz hasonló aljasság ez, mint Ursula von der Leyen egyik múlt heti beszédének részlete, amelyben az Európai Bizottság elnöke Hirosimáról és Nagaszakiról szólt, majd rezzenéstelen arccal kijelentette: „Oroszország ismét azzal fenyegetőzik, hogy nukleáris fegyvereket vet be”.

Dehogy állította ő, hogy Japánban Oroszország dobott le két atombombát. „Csupán” csúsztatott. Azt a látszatot keltette, mintha azokat az oroszok – még véletlenül sem a Szovjetunió – dobták volna a két városra, katonailag indokolhatatlanul, holott

nyilvánvalóan tudta – de a fiatalabb nemzedékek már nem feltétlenül, s ezzel a gondosan kitervelt eljárással az oroszellenesség tüzét táplálta bennük –, hogy azt a gaztettet az USA követte el, ám a sunyi formulával Leyen ezt is Moszkvára kente.

Szintén a múlt héten, a kanadai parlament tagjai állva és hosszan tapsolták meg azt a 98 éves ukránt, Jaroszlav Hunkát, aki már 1943-ban harcolt úgymond az oroszok ellen. Valójában, a nácik oldalán háborúzott. A tömeggyilkosságokat is végrehajtott, SS 14. Waffen gránátos 1. galíciai, önkéntes, főleg ukránokból verbuvált hadosztály tagja volt, akit az akkori Lengyelország déli területein, Galíciában is bevetettek a lengyel, a maradék zsidó, a belorusz, az orosz lakosság, a fasiszta szlovák állammal szemben felkelést kirobbantó partizánok elleni tisztogatásokban, azaz a kegyetlen büntető műveletekben.

Hunka egyike a demokrácia egyik minta országa, a Kanada által befogadott banderista-fasiszta, sőt náci ezreknek, akik a hidegháború éveiben alapított emigráns szervezetekben jelentős szerepet játszottak a Szovjetunió elleni hangulatkeltésben, adott esetben, titkos műveletekben. Az áldozatait sok évtizeddel túlélve még ünneplésben is részesítették az ottawai parlamentben.  

A nácik hozzá hasonló szekértolói Kanadában született utódaikban is ébren tartották a Szovjetunió, a kommunisták, a zsidók, a lengyelek, egyáltalán az egykori áldozataik elleni gyűlöletet. Ezek a kanadai ukrajnaiak, az apáik, nagyapáik által alapított nacionalista szervezeteken keresztül ma is nagy befolyással vannak az ottani közéletre, így az Ukrajnának megszavazott fegyverszállítmányokra és a segélyekre.

Ha mindezt Anthony Rota, a kanadai parlament alsóházának elnöke nem tudta, amikor „ukrán hősként” méltatta az idős fasisztát, akkor az a baj. Ha pedig tudta, akkor meg az. Mindenesetre, a képviselő sürgősen bocsánatot kért a Simon Wiesenthal Központ Barátai emberi jogi csoport nyomására. Persze, ettől a kérdés, még kérdés marad:

miért hallgattak a zsidó szervezetek (is), amikor a 2014 februárjában Washington által szervezett kijevi puccs után létrehozott ukrán vazallusállam a banderista-fasiszta vezérekről kezdte elnevezni az utcákat és a tereket, s szobrokat állítgatott nekik?

És miért hallgattak, amikor Ukrajna zsidó származású elnöke a mindenekelőtt a zsidókat üldöző banderisták üdvözlési formuláját tette hivatalossá a fegyveres testületeknél. Olyan ez, mintha Magyarországon a nyilasok köszöntését rendszeresítenék a katonaságnál és a rendőrségnél. Ehhez képest a demokratikusnak nevezett országok parlamentjeiben ugyanezt a formulát harsogják tört ukránsággal a csillogó szemű politikusok...

Az amerikai érdekeket kiszolgáló ukrán vezetőt, vagyis Zelenszkijt magasztaló magyarországi közvélemény-formálók azzal intézik el ezt a botrányt, ami miatt más esetben csak úgy harsognának, hogy szegény államfőnek nemzetet kell építenie, s ez az egyetlen ukrán eszme, amihez visszanyúlhat. Hát, nekik legyen mondva, de szerintem holokauszt-áldozat őseik forognának a sírjukban, ha nem a koncentrációs táborok kemencéiben égették volna el őket. Mindenesetre, ez a képmutató magatartás odavezet, hogy

az idegengyűlölet – aminek szításával nálunk kizárólag a kormányzókat szokta vádolni az ellenzék és a hozzá kötődő értelmiség – mindinkább gyökeret ver az országunkban is.

Miként ezt Botka szövege és a kultúrrasszizmussal telített ukrajnai fasisztoid rendszer megengedő kezelése is példázza, a barna pestis kórja ismét a társadalmunk, a nyugati társadalmak szöveteit támadja, s szinte észrevétlenül rohasztja szét a szavakban fennen hirdetett – egyrészt a kereszténységhez, másrészt a liberális jogállamisághoz kötődő – értékrendet. Ha valaki csak legyint minderre, annak épp Magyarországon, ahol a két világháború közötti első európai zsidóellenes törvényt léptették életbe, tudnia kellene – főleg, ha politikus, vagy más közvélemény-formáló az illető –, hogy egy átgondolatlan lépést újabbak és újabbak követhetnek, egészen a legrettenetesebb tömeggyilkosságokig.#

CÍMKÉP: A Facebook-kommentek szerint a szegedi polgármester, Botka László arabozásában a választók többsége semmi kivetni valót nem talál – Ursula von der Leyen vagy a kanadai parlament tagjai, nemkülönben a hazai közvélemény-formálók, a kultúrrasszista ruszofóbia hullámán lovagolva, a nyugati értékrend megőrzendő alapjait ássák alá (Fotó forrása, a polgármester Facebook-oldala)