A szörnyállamról mondottak súlyát aligha érzékelték a tüntetők, ezért is írok itt a Leviatánról, a fasizálódásról.

Hogy repedés keletkezett az orbáni kormányzási rendszeren, nem kérdés. Ugyanakkor a február 16-ai „Odakint most szörnyek járnak – Kiállás az áldozatokért, a gyerekekért, az egészséges társadalomért” címmel

a nevelőotthonokba került gyerekek kiszolgáltatottsága miatti tömeg-felháborodás kinyilvánítására szervezett budapesti tüntetés azt is megmutatta: ez egyelőre csak hajszálrepedés.

Sok tízezer embert indított arra a részvét, az együttérzés, sőt a düh, hogy részt vegyen a tiltakozáson. Mégis azt gondolom, hogy csalódottak azok az ismerőseim, akik az elmúlt napokban egy olyan megmozdulást vizionáltak, ami elsöpri a kormányt. A baráti, bár igen éles vitáinkban azt tekintettem a kérdések kérdésének: eljutnak-e a tüntetés résztvevői ahhoz a felismeréshez, hogy a bicskei nevelőotthonban történtek mögött a nevelőotthoni intézményrendszer rendszerszerű hibái húzódnak meg?

De még itt sem lehet megállni – bizonygattam –, mert a nevelőotthoni rendszerhibák nem függetleníthetők a társadalmi szegregációt növelő oktatási rendszer tragikus helyzetétől, ami az ország lakosságának nagyobb részét az egyházak közreműködésével kiszolgáltatottságra, szegénységre kárhoztató korlátok között tartja, a gazdagokat pedig megőrzi a gazdagságukban. Innen viszont már csak egy lépés, hogy felismerjük: ezt a helyzetet tovább terheli a kapitalizmus válságai miatt időről időre óhatatlanul bekövetkező fasizálódás, ami Európában, egyelőre, nálunk a legszembetűnőbb. Vagyis, a nemzetközi meghatározottságok közötti rendszerváltással a magánkapitalizmusba átvergődött Magyarországon a különféle kormányok által a folyamatos társadalmi-gazdasági válságra adott társadalomellenes válaszokból következtek

az egyik pedofilügyben adott, véletlenül napvilágra került államfői kegyelem nyomán a szokásosnál szélesebb körű felzúdulást kiváltott események.

Nem vártam, hogy ennek a soktényezős látleletnek a felismeréséig, uram bocsá’, kimondásáig eljussanak a rendezvényt fémjelző influenszerek, youtuberek,  tartalomgyártók. Ez nem csökkenti érdemeiket, ám korlátaik, amelyek az ország egészét jellemző korlátok, eleve nyilvánvalóak, ha csak valaki nem akar hiú ábrándokat kergetni. Mert egy valódi változásokat ígérő társadalmi-gazdasági rendszerkritikus tüntetésnek azon túl is van akadálya, hogy Magyarország a globális tőkés világrendszer része, s ezen belül az Európai Unió szabályrendszerének van alávetve:

Ráadásul, Magyarországot tovább terheli a fent említett fasizálódás. Az a jelenség, amit 2017 óta tizenhat cikkben érintettem a Bekiáltásban a többek között Umberto Ecora hivatkozó Ungváry Rudolf elemzései alapján. „A fasizmus már köztünk van” jegyzetemben például így foglaltam össze a központosításra építő, az egyének életét erőteljesen szabályozni akaró, a munkavállalókat, a vállalkozókat az államnak közvetlenül vagy közvetve alávetett rendekbe, kamarákba, korporációkba tömörítő, a helyi intézményeket, például az iskolákat és pedagógusaikat, a tőlük távolabbi igazgatási alközpontok, központok alá rendelő, a települési és más önkormányzatiságot gyengítő államkormányzási alapelveket:

Talán nem nehéz belátni: ezektől a felvetésektől – amelyek tudatosítása bármiféle lényegi változás előfeltétele – a tüntetés utolsó megszólalója kivételével, igen messze voltak a budapesti megmozdulás szónokai. Más kérdés, hogy a hangosítás miatt a távol álló jelenlévők eleve nem hallották őket. Hozzá a több tízezer résztvevő több tízezer mobileszköze annyira túlterhelte a hálózatokat, hogy az internetes közvetítések is leálltak. Legalábbis sz első percekben én nem értem el ilyeneket több platformon sem. Kifejezett televíziós közvetítésre sem bukkantam. Szóval, még ha imponáló is volt a résztvevők száma, s nem lehet eléggé nagyra értékelni a szervezők szándékát, eléggé kimaradt ebből az eseményből az ország egésze. Végül, magam is néhány újság, elsősorban az Index összefoglalóiból tudtam meg, hogy

Mint már jeleztem, a tömeg által eleve ünnepelt Pottyondy Edina politikatudományi szakon végzett youtuber, stand-up komikus, humorista, korábban a Momentum Mozgalom elnökségi tagja.helyezte szélesebb összefüggésbe a felháborodást kiváltott ügyek sorozatát, amikor többek között arról beszélt, hogy a magyar állam csődöt mondott,  amikor nem tett érdemben semmit a bicskei gyermekotthon lakóiért. De most is csődöt mond, mert nincs átlátható, független vizsgálat a kegyelem ügyében, s mert nem kezdődött el a gyermekvédelmi rendszer és a jogi szabályozás átvilágítása. Mint hangsúlyozta:

„Az állam a legnagyobb szörny! De az a társadalom sem jobb nála, ami csendben tűr! A botrány egyik fontos tanulsága, hogy a magyar állam szörnyetegek búvóhelye. A másik, hogy nem csak jobb és bal, de a fent és lent tengelyen is széthasítja a társadalmat. Más szabályok vonatkoznak azokra, akiknek kutyabőrük van. A püspökre, az ispánra, a földesúrra. (...) Ha a pedofilsegítő megúszta, milyen védelmet élvezhetnek a hatalmasok? Ez a botrány arról szól, hogy ha holnap agyonver egy szétkokainozott oligarcha, akkor ne számíts arra, hogy igazságot fogsz kapni. Áttaposnak rajtad, mint a bicskei gyerekeken. Nem jobb vagy baloldal kérdése ez a mértéktelen romlottság. Az a hatalom, amivel szemben nem áll társadalom, ilyenné válik. Amitől nem követeljük meg, hogy emberként viselkedjen velünk, az árvákból prédát, a többiekből szolgát csinál.”

A mai viszonyok között már az is tett, ha valaki nyilvánosan idáig jut a rendszerkritikában. Még ha arra kell is gondolnom, hogy a mai magyarországi parlamenti pártok jobbra és balra való felosztásának nincs tartalma, minthogy mindegyik a tőke oldalán áll. S persze ezt a beszédet is átlengte a jószándékú naivitás. Ezzel együtt, az efféle magyarázatok, megszólalások hiánya is oka, hogy a résztvevők többsége aligha értette egész mélységében a szónok üzenetét. Talán ezt is felmérte, amikor azzal fejezte be, hogy

„a mi eszközeink eddig tartottak. Nem akarunk politikai hatalmat, csak segíteni szeretnénk, civilként. Adományokkal. (...) Egy ilyen tüntetés nem változtatja meg a világot, de minket megváltoztathat! A gondolkodásunkat, a mentalitásunkat, a tanult tehetetlenségünket. Ötvenezer demonstráló nem elég, de egy jó kezdet! Nem az út vége, az eleje. Látjuk, hogy sokan vagyunk, látjuk, hogy az emberségnek, a szolidaritásnak, a normalitásnak is van bázisa. Ha ezt az első lépésnek látjuk, ami itt történik, akkor újra van remény. Van ügyünk, amiben minden jó érzésű ember a társunk lehet. Állítsuk magunk mellé a magyar társadalmat! Állítsuk a bántalmazottak, a gyengék, a kiszolgáltatottak mellé a magyar embereket! Leginkább az árva és szegény gyerekek mellé, akiknek joguk van egy olyan országhoz, ahol nem a közöny és gyűlölet uralkodik!”

Hogy hasznos-e ez a kompromisszum? Az adott körülmények között aligha volt más választás. Mert, akik ennél merészebb, távlatosabb célt tűznének maguk elé, s valóságos társadalmi-gazdasági rendszerkritikára szeretnék alapozni a cselekvést, azoknak előbb lassú ismeretterjesztésbe kell kezdeniük, szembeszállva az állami és az egyházi oktatási-nevelési rendszerben és a médiában uralkodó tömegbutítással. Továbbá olyan mozgalmakat, pártokat szervezni, amelyek a kártékony vezetők, személyek cselekedeteit a struktúrával összefüggésben láttatják, s maguknak a struktúráknak a szétverését, s helyükre újak állítását vizionálják annak érdekében, hogy a rendszert magát megváltoztatva vegyék fel a küzdelmet az odakint járó szörnyekkel.

Ám a mai pártok egyike sem ilyen. Mindegyikük a szörny-állam szolgálatában áll. Merthogy nem egyszerűen a szörnyűségeket elkövető, s a nekik falazó emberekről van szó, miként ezt, feltehetően, a budapesti tüntetés résztvevői és szónokai, valamint a velük szimpatizálók is gondolhatják. A Leviatánt, a hétfejű tengeri szörnyet, az ókori zsidó képzeletvilágban és a Bibliában a gonosznak a romlás erőit is megszemélyesítő jelképét a Hugo Chávez venezuelai elnök által „világunk egyik legragyogóbb gondolkodójá”-nak nevezett, Magyarországon alig ismert, Nyugaton és Dél-Amerikában annál inkább tisztelt marxista Mészáros István (is) a kapitalizmussal azonosította.

Grandiózus munkáját, „A tőkén túl”-t követően, Chávez ösztönzésére, a „Beyond Leviathan: Critique of State”-ben (A Leviatánon túl: az állam kritikája) a kapitalizmuson túlnyúló tőkeviszonyok elemzésére építve, a formális és részleges egyenlőséget a lényegi egyenlőséggel, a lényegi demokráciával állította szembe. Utóbbiakat kiterjesztette például a munkára, a nőkre, sőt a nemzetközi konfliktusokra. Elfogadta, hogy minden társadalomban szükség van politikai irányító struktúrákra, de ezeket a tőke birtoklásán alapuló osztályhatalmat tükröző, felülről lefelé irányító rendszerek, a Leviatán-állam helyett a társadalmi mikrokozmoszt formáló közösségi-kollektív alkotósejtekből bontakoztatta ki.

Felfogása szerint ez azért is szükségszerű, mert – miként az Eszmélet folyóirat 2020, ősz–tél, 127–128. számának 9. oldalán kezdődő recenzióból kiviláglik – a tőke globalizálódása egyre kontrollálhatatlanabb viszonyokat teremt. Mészáros szerint ez lehetetlenné teszi a transznacionális tőkésállam megteremtését, tehát csak a közösségi alapon, alulról megszervezett emberek nagy tömege, a társult termelők által kialakított termelési mód garantálhatja a stabil viszonyokat a háborúkba torkolló (nemzeti?) tőkésállami versengés helyett. Mintha Pottyondy Edina öntudatlanul, vagy nagyon is tudatosan, ebbe az irányba szerette volna terelgetni az „Odakint most szörnyek járnak – Kiállás az áldozatokért, a gyerekekért, az egészséges társadalomért” címmel meghirdetett tüntetés résztvevőinek gondolkodását. Akárhogy is, szerintem, ez az előre mutató irány.#

CÍMKÉP: Pottyondy Edina, a 2024. február 16-ai budapesti tüntetésen – A mai pártok mindegyike a Leviatán, a szörny-állam szolgálatában áll (Fotó: Papajcsik Péter / Index)