Ezúttal nem elviccelte, hanem  elbliccelte a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) a budapesti XII. kerületi Turul-szobor hírhedtté vált ügyét. Az emlékművet 2005-ben, jogszabályokat sértő módon állították fel. A bíróság több alkalommal is hiába rendelte el a bontását. De a vita tárgya elsősorban nem jogi természetű volt, hanem az, hogy

a turul szimbólumot a szélsőjobboldal, köztük a nyilasok is használták a második világháború idején.

Emiatt sokan antiszemita és szélsőjobboldali jelképnek tartják a szobrot. Azért is kegyeletsértőnek, mert 1944-ben, a közelében tömeggyilkosságokat hajtottak végre a nyilasok, akik közül néhánynak a neve áldozatként került fel a talapzatra. A szoborkérdés része lett a 2024-es választási kampánynak is. Miként a 444.hu az MKKP társelnöke fejére olvasta: június 9-én, a választás éjszakáján, miután eldőlt, hogy ő lesz a polgármester, Kovács Gergely még mindig azt nyilatkozta a Partizánnak, hogy: „Nem fog ott maradni a turulszobor. Nagyon sok embert bánt. (…) Konkrétan nácik nevét sikerült felírni erre a szoborra. Ki van találva, van erre egy hely, úgy hívják, hogy Szoborpark. Oda fog kerülni a turulmadár”.

Aztán a Mi Hazánk és a kormánymédia fenyegetőzni kezdett, s erre a Kutyapárt társelnöke azt mondta: a turulszobor nem tartozik a Hegyvidék tíz legfontosabb ügye közé, nem ezzel szeretné kezdeni a kerület irányítását, mert nem akarja, hogy egymásnak essenek az emberek. Ám az egyet jobbra, egyet balra jegyében fogant Ej, ráérünk arra még!-magatartás alkalmat kínált az ellenlépésre. Történetesen arra, hogy Lázár János építési és közlekedési miniszter műemlékké nyilvánítsa az egyik oldal szerint a nyilasterrort, a másik szerint a nemzeti eszmét képviselő emlékművet. De a miniszter lépése is önkénynek minősülhet. Legalábbis, az Építészfórum szerint, amely egy szakértőre hivatkozva részletesen megindokolta:

a miniszter nem rendelhet el műemléki védettséget, mert az csak hosszas és nyilvános értékvizsgálat alapján lehetséges.

Engem viszont nem ez foglalkoztat, hanem az a handabandázás, amivel a kutyapárti vezető, s immár budai hegyvidéki polgármester belekeverte az ügybe a Szoborparkot, s amibe most már az eltávolítást követelők is kapaszkodnak. A SzabadAhang portálon, bizonyos Gyöngyvér Kopp neve alatt petíciót kezdtek körözni azért, hogy „Repüljön a turul a Szoborparkba!” A polgármestertől azt követelik, hogy „hogy engedd szabadon szállni a XII. kerületben álló Turul-szobrot, hogy fészket rakhasson a Szoborparkban, ahol a nemzeti érzelmű honfitársaink kedvükre látogathatják, és nem sérti a XII. kerületben meggyilkolt áldozatok emlékét sem.”

Minderről úgy értesültem erről, hogy egy magát baloldalinak tartó ismerősöm támogatólag osztotta meg az ötletet a Facebookon. Nem állhattam meg, hogy ne kommenteljem: „Vagyis a munkásmozgalmi jelképek közé (akarjátok reptetni a Turult)? Hogy a nyilasokat, a fasisztákat végképp össze lehessen mosni a bolsevikokkal, pláne a létezett államszocializmussal? Végig van ez gondolva? Nem, semmi nincs végiggondolva ezen a szárnyaszegett, úgynevezett baloldalon…” – írtam.

Ismerősöm becsületére legyen mondva, azonnal reagált: „Attól tartok, igazad van, ebbe nem gondoltam bele.” Mások azonban nálam is kíméletlenebbek voltak: „Ez valami perverz kezdeményezés?” / „Mint a sicc. Csak nem abba.” / „Szoborparkba? Mért nem az olvasztóba?” / „Kellene ( remélem lesz) egy szoborpark az orbánizmus emlékműveinek. Oda való az arkangyalos, korona felajánlós, a Horthy szobrok, ez is. Elvégre azt a vitézi, urambátyám, dzsentri rendszert restaurálják.” És így tovább.

A kezdeményező sem hallgatott. Kutyapárti, tehát, ha akarom vemhes, ha akarom nem, stílusban azt írta: „arra gondoltam, hogy a Szoborparkban majd az illetékesek elmagyarázhatják a különbségeket a látogatóknak pl. tarthatnak tárlatvezetésszerűséget, Dúró Dóra készíthetne hozzá óriásplakátot, Lázár gyárthatná a kedvcsináló Fb-posztokat hozzá, ott úgy el lennének foglalva, ha már a MÁV úgyis végképp odalett. Bár lehet, hogy valamelyik lówellness-központba kellett volna kérnem, tényleg.” Mintha nem akarta volna érteni, hogy

ez az ügy, amelyben összemosták a nyilasokat az áldozatokkal, túl van azon a határon, ami előtt még kacarászni lehet.

Pláne, hogy a Szoborpark egy nagyobb egész, a Memento Park része. Vagyis értelmezésemben e névnek mégiscsak van valamilyen kegyeleti tartalma, amitől meg lehetne fosztani, ha lassanként egyfajta lerakattá degradálnák. Ehhez képest Lázár János – feltehetően nem gondolkodva ilyesfajta összefüggéseken – ellentmondásos módon, még egyfajta pozitív szerepet is játszik a jogszabályokon átgázoló intézkedésével. Ha egyáltalán…

Szóval, jókora a zavar a fejekben! Ezért is éltem az internetes aláírásokat gyűjtő felületen a hozzászólás lehetőségével, ahol megismételtem a kifogásomat. A kapásból tetszikelők számából azonban érzékelhettem, hogy a helyzet átgondolására ez az internetes szavazás sem ösztönöz, minthogy a tömegfogyasztásra szánt tartalomgyártás általában is csak ritkán fér össze az érdemi polemizálással.

A kezdeményezők az email-címemet is kérték, én pedig megadtam nekik. Azóta várom az ellenvetésüket arról a nézetemről, hogy a történelmi jelképek összemosása csak növeli a tanácstalanságot, sőt a múltunkkal kapcsolatban bőven tenyésző ostobaságok újabb forrása lesz. Huszonnégy óra telt el. Minthogy érdemi válaszra aligha számíthatok, itt is szeretném szembesíteni magunkat néhány kérdéssel.

    ♦ Vajon azok, akik most az átkosra, vagyis a tömegek szociális és kulturális felemelkedését, az ország soha nem látott általános fejlődését lehetővé tett, létező szocializmusra tényleg átkosként tekintenek, végiggondolták-e, hogy őseik vajon nem mélyszegénységben éltek-e a megelőző Horthy-rendszerben?
    ♦ Vajon apjuk, anyjuk, netán ők maguk nem a létező szocializmusban járhattak-e szakképzőbe, technikumba, gimnáziumba, főiskolára, egyetemre, hogy aztán a kommunista–államszocialista állam kiemeltjeiként, tudásuk révén is átlépjék az addig évszázadokon át bebetonozott osztálykorlátokat?
    ♦ Vajon azok legtöbbje, akik időről-időre, most éppen október 23-ai okán, átkokat szórnak a múltra, paradox módon nem a Horthy-rendszernek a kilátástalan háborúban vállalt dicstelen szerepe miatti pusztítás következményei és a nagyhatalmak döntései miatti, eleinte különösen gyötrelmes viszonyoknak köszönhetik-e, hogy az akkori társadalmi-gazdasági rendszerváltással később a középosztályba, sőt a vezetők felsőbb rétegébe kerültek?
    ♦ Vajon nagy részük esetében nem erre vezethető-e vissza, hogy az 1989–1990-es rendszerváltás kedvezményezettjei, a mai világ tehetősebbjei, kisebb és nagyobb tőkései, milliárdosai, nemzetközi cégek, országos intézmények vezetői, akadémikusok, parlamenti képviselők, országgyűlési elnökök, miniszterek, kormányfők lettek?
    ♦ Vajon, akik annak a korszaknak a köztéri emlékműveit a Szoborparkba űzték, most pedig szobortemetővé tennék, nem ezt akarták-e, nem ezt akarják-e kitörölni a népemlékezetből, mert pozíciójukból adódóan az ország egészére kihatóan önpusztító módon hiányzik a saját és a családi múlttal való becsületes szembenézésük?

Nem azért akkora hiánycikk-e a tisztesség a közéletünkből, mert akik a meghatározói, örökkös értékrend-zavartól, lelkiismeretfordulástól szenvednek legbelül?

2024-ben igen nehéz beleképzeli magunkat az 1944-es borzalmakba, s az azt követő átalakulás gyötrelmeibe, s főleg ezek hazai és nemzetközi, történelmileg meghatározott okaiba. Pláne, ha a tudatformálás legfőbb eszközei a szónoki pulpitusokról választási szavazatszerzési céllal elhangzó kinyilatkoztatások, az interneten az ugyanilyen céloknak alárendelt politikusi Facebook-bejegyzések válnak, s az azokhoz fűzött, egy-két szavas, esetleg néhány mondatos, rajongással, avagy fröcsögéssel terhelt kommentek. Egy szó, mint száz, végre meg kellene kísérelni a szinte lehetetlent!

Önbecsapás és szépítés nélkül rendet tenni a fejünkben a múltunkról, benne saját országunk gaztetteiről, továbbá a fájdalmakról és az eredményekről egyaránt a hazudozásokra épülő hadakozások helyett. József Attila gondolatával: „...Én dolgozni akarok. Elegendő / harc, hogy a multat be kell vallani.” Amondó vagyok, mindenki ezzel vessen számot, mielőtt tüsténkedne az ország nevében! Egyébként könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy egy gyékényen találja magát azzal, aki ellen öklét rázza, netán petíciójához aláírások gyűjtésébe fog! Persze, ki is az a József Attila? Hát, igen! Lehet, hogy ezzel kellene kezdeni…#

Kabai Domokos Lajos