Az orbáni kampánytechnikusok eszköze lett az országos tisztifőorvos.

A XVII. kerületi Pesti úti idősotthonban április 11-én megtartott, rajtaütésszerű vizsgálat nem igazolta vissza azt a bizalmatlanságot, ami az országos tisztifőorvos két nappal korábbi, tehát április 9-ei levelét áthatotta. (Lásd a kiegészítő táblázatot!) A nyolc halott és az április 13-ig igazolt adatok szerinti 198 megfertőződött lakó miatt természetesen nagyon is helyén való volt, hogy Müller Cecília felhívja néhány szempontra a Főpolgármesteri Hivatal figyelmét. Konkrétan ezekre:

Nem követtek el jogsértést a fővárosi Pesti úti idősotthon vezetői és alkalmazottai.

Egy-két apróságtól eltekintve minden szabályos volt a XVII. kerületi Pesti Úti Idősek Otthonában, a fenntartó főváros és az intézmény vezetői is betartották a központi utasításokat – erre a következtetésre jutott a tisztiorvosi szolgálat 2020. április 11-ei vizsgálata – adja hírül Rákosmente „A Mi Kerületünk” magazinja. A vizsgálatot a budapesti kormányhivatal X. kerületi egysége végezte, amiről nyolcoldalas jegyzőkönyv készült. Benne a legfontosabb megállapítás:

Megfenekleni látszik a budapesti főpolgármester elleni mostani támadássorozat.

Orbán Viktort megvezették, esetleg nem tájékoztatták megfelelően. Ha nem ez történt volna, aligha követi el azt az ostobaságot, hogy a nagypéntek reggeli rádióinterjújában megengedi magának a kimondva kimondatlanul Karácsony Gergely budapesti főpolgármesternek szánt beszólást, miszerint

Üzenetéből épp azokat hagyta ki, akiket annak idején Kalkuttai Teréz anya felkarolt.

„Nekem ez egyházi ünnep” – írta ismerősöm az interneten arra a hírre, amelyben az állt, hogy Magyarország elnöke, Áder János beszédet mond a tévében. Miután az ártatlan megjegyzés vitriolos mondatot váltott ki egy kommentelőből, aki a „Térdre, csuhások!” szállóigével, illetve a „falusi bunkók” megbélyegzéssel operált hozzászólásában, ismerősöm ezzel védekezett:

Ki gyávának nevezte egy tévéműsorban, ki pedig azért kárhoztatta, mert nem adott időt az előkészületekre.

Az új kezdet huszonnyolcadik napjának előestéjén Várfoglaló I. Viktor úgy döntött, hogy kissé megpihen. Azt gondolta: rászolgált erre, hiszen március 13-ától, az akciócsoportok felállításának ama nehéz napjától az éjt nappallá, a nappalt éjjé téve lótott-futott, értekezett, intézkedett, s főként…

Az Orbán-tábor mintha nem értené: az Európai Unió nélkül a nemzetegyesítésnek is befellegzik.

Nem szeretem, amikor európaiuniózik valaki. Amikor számon kér valamit a brüsszeli és a strasbourgi apparátusokon, a különféle testületek vezetőin. Egyszerűen azért, mert úgy látom: a lényeget mindig az állam- és kormányfők döntik el. Más kérdés, hogy milyen háttérérdekeknek engedelmeskedve. De ez is az ő saruk, már ha van ilyen. Bizonyára sok apróság, persze kontinensnyi mértékben apróság, múlik a hivatalnokokon, de Magyarországon már csak azért is anakronizmus az EU kárhoztatása, mert ha valaki éveken át akadályozta a közös döntések meghozatalát, ha valaki megkérdőjelezte és megkérdőjelezi a szervezet alapértékeit, akkor Orbán Viktor az. Tette és teszi ezt saját magyarországi belpolitikai-hatalmi érdekeitől vezérelve.

A budai várfoglaló március 13-tól, péntektől kalkulálja az új kezdetet.

Kettős időszámításban élek. Következésképp tudathasadásban. Eddig, gyanútlanul, 2020. március 30-ától, I. Viktor felhatalmazásának napjától számítottam az új érát. De csak most vettem észre, hogy késésben vagyok. I. Viktor már a huszonhetedik napot írta április 8-án. Ekkor figyeltem föl arra a videóra, amit ez a budai várfoglaló, katonásan szikár szavak kíséretében, osztott meg a Facebook-oldalán:

Vajon kire gondolt, amikor zohorált?

Felhatalmazásának nyolcadik napján, 2020. április 6-án, többek között ezt mondta I. Viktor:

Nem elég a társadalom felső ötödödét–harmadát segítve kormányozni!

„Mi egy vérből vagyunk” – hangzik a dal a miniszterelnök honlapján is. Harsogják a hivatásos énekesek a videó-klip képsorai alatt, de mormogják, vagy csak tátognak hozzá különféle focisták, köztük idegenlégiósok is. Miután, egy-két arctól eltekintve, számomra ismeretlenekről van szó, a híradásokra támaszkodom. Ezek szerint a felvételeken feltűnik az olasz labdarúgó, a magyar válogatott szövetségi kapitánya Marco Rossi, az Egyesült Arab Emírségekből Dzsudzsák Balázs és a labdarúgó-rapper Széki Attila „Curtis” is. Ha így, hát így. Értem persze, és át is érzem, hogy megdobogtatja a szívet a fülbemászó dallam, a patetikus szöveg. És az üzenet igazán nemes:

Miközben Peking és Budapest között állandósult a légihíd, a kormány sorra módosítja a jogszabályokat.

Az előzmény: az országgyűlés a kormányt támogató képviselők 137 igen voksával, 53 ellenében fogadta el a felhatalmazási törvényt március 30-án. Orbán Viktor miniszterelnök kiharcolta a korlátlan idejű felhatalmazást, hogy parlament, választások, s a demokrácia egyéb kellékei nélkül kormányozhasson. A házelnök, Kövér László azonnal továbbította a jogszabályt az egyébként hetek óta nem mutatkozó Áder János köztársasági elnökhöz, aki néhány órán belül alá is írta azt.

A törvény még éjfél előtt megjelent a Magyar Közlönyben, tehát formálisan minden a legteljesebb rendben. Más kérdés, hogy a távoli jövőben a történészek – ha még lesz jövő és lesznek még történészek – talán alkotmányos puccsként írják le a folyamatot. Mint majd rámutatnak: mindezt a járványhelyzetre hivatkozva tette Orbán Viktor, ám mindjárt ezt követően inkább csak „vészhelyzetről” beszéltek a beavatottak. Így tett például Varga Judit igazságügyi miniszter az ORF osztrák országos közszolgálati televízió Zeit im Bild című, március 31-én adásba került műsorában: