Hogy feudális értékrendet terjesztenek, egy dolog, de hogy még hazudjanak is a médiabefolyásról!

Alighanem valamelyik Fidesz-mémgyár friss terméke az esernyős ábra, mert augusztus 19-én este több narancsos gárdista is megosztotta ugyanazzal a magyarázó szöveggel: „Így védjük egymást! El ne felejtsétek ebben a nagy balliberális média túlsúlyban, hogy hogyan is működik egy család, és a sok-sok családból álló NEMZET!” Jó keresztény módjára a liberálisok és a szemét összefüggéseire is kitér az értékezés, de itt és most csak az ábrára és az úgymond médiatúlsúlyra fókuszálok.

Mindenekelőtt az jutott eszembe erről a hatalmi piramisról, hogy EGY CSODÁT VÉDI A FELSŐ SZINT AZ ALSÓT. Pontosabban, ha védi is, azért nagy árat fizet a lentebbi. Elias Canetti: „Tömeg és hatalom” című könyvéből többek között az ragadt meg az emlékezetemben, hogy az ilyen társadalmi struktúrákban parancsokkal, utasításokkal igazgatnak. Ám a parancs olyan, mint egy nyíl. Aki parancsol, mielőtt lőne, céloz, majd talál. Belefúródik a megcélzottba, annak ki kell húznia magából, és tovább kell adnia, hogy a fenyegetéstől szabaduljon.

Minél alsóbb szinten van valaki, annál több nyíl fúródik bele, annál több nyilat kell még lejjebb küldenie. Az ilyen viszonyrendszerben A LEGTÖBB NYÍLTÜSKE A GYEREKEKET ÉRI. De nekik már nincs hova továbbítaniuk. Kivéve a hódító mongolok, vagyis lényegében az összes nomád lovas nép gyerekeit, akik együtt nőttek fel a lovakkal. Ily módon már két-három éves korukban az állatokra háríthatták az őket érő parancsokat. A ló megtette, amit a gyermek akart, hamarabb, mint azt bármely ember megtette volna neki.

Ebből következik a hódító mongolok (az Európába betörő, rabló magyarok) féktelen szertelensége, s az a mentalitása, hogy FELTÉTLEN ENGEDELMESSÉGET VÁRJANAK minden leigázott embertől. Bizonyos áttételeken keresztül erre a nyíl vagy tüske effektusra vezethető vissza, hogy gondolkodás nélkül, baromként ölték halomra a levadászni való embereket. S fel sem foghatták, hogy ha buddhistákkal vagy keresztényekkel találkoztak, akkor azok miért bizonygatják, hogy minden eleven életnek értéke van.

Ez a viszonyrendszer arra is rávilágít, miért oly sikeres hódítók a hajós népek tagjai. Canetti tanításait összekapcsolva David Reismannak „A magányos tömeg” című művében kifejtett elméletével, arra jutunk, hogy A TENGER NÉPEINEK TAGJAI NAGYRÉSZT BELÜLRŐL IRÁNYÍTOTTAK, amit Európában gyakran a protestantizmusuk is kifejez. Viharban, fenn az árbóc tetején az egyénnek magának kell döntenie. Még az alant lévő fedélzetmesterre sem számíthat. Döntésén, és csak a sajátján, minden pillanatban az élete múlhat. Amiként az utódai életben maradása az otthon maradt feleségen, aki csupán magára számíthat, a hónapokig, sőt évekig távol lévő férjére nem.

Az esernyő-modell ennek épp ellenkezője. A KÍVÜLRŐL IRÁNYÍTOTTSÁG, EGYFAJTA MEGALÁZKODÁS, SZOLGAI MENTALITÁS NYILVÁNUL MEG BENNE. Ez nem minősítés akar lenni, csupán ténymegállapítás, hiszen nyilvánvaló, hogy vannak olyan történelmi-társadalmi helyzetek, amelyekben, nagy általánosságban, ennek a magatartásmodellnek a követése hatékonyabb. Hogy most mi a helyzet, annak végiggondolását rábízom az olvasóra. Bármit is gondol, kész vagyok megérteni, bár magamra nézve kötelezőnek nem tekinteni.

Amit azonban nem szívelhetek a narancsos gárdisták által terjesztett mém kísérőszövegében, AZ ÁLTALAM IS BÍRÁLT, LIBERÁLIS FELFOGÁSSAL TERHELT MÉDIUMOK TÚLSÚLYÁRÓL VALÓ HAZUGSÁG. Becslésem szerint a magyar lakosság 70–80 százaléka csak a kormánypropaganda híreit hallgathatja, olvashatja, amennyiben a médiumok tulajdonviszonyaiból eredő tartalmat, a médiumok hatókörét, a fizetőképességet, a potenciális közönség pénzkereső munkából adódó leterheltségét, tehát az időkorlátot, nem utolsó sorban a társadalmi-politikai alapismeretekben való eligazodáshoz szükséges tudást együttesen mérlegeljük.

Országos, bár nem jelentős példányszámú újságok, az összes megyei lap, csaknem valamennyi helyi újság, tévé és portál, az állami rádió és televízió megannyi csatornája, valamennyi országos zenei rádió hírblokkja, az egyházi rádiók és tévék, a kormányhoz kötődő számos, országos jelentőségű internetes portál, az említett Fidesz-mémgyár, a szórakoztatónak álcázott magazinok, és a sajtótermékek legalja, vagyis az ingyenes lapok a kormány üzeneteivel, a kormánypárt értékrendjével BOMBÁZZÁK AZ EMBEREK AGYÁT. És akkor még nem szóltam arról, hogy az ország szinte minden plakáthelye narancsos oligarchák ellenőrzése alatt áll. Állami forint milliárdokat szórnak el a választóknak küldött, újságoknak, vagy kérdőíveknek álcázott propagandaanyagokra, amelyek primitívsége oly fokú, hogy eleve megalázzák velük, aki komolyan veszi őket. De hát ez van! A diktatúrákat, jó pénzért, az egyház fogadtatja el a közemberekkel...#

CÍMKÉP: Feudális családi értékrendet propagáló esernyőpiramis a 21. századi Magyarországon