Ha megtervezték volna, akkor sem lehetett volna jobban elterelni a figyelmet arról, mi is állhat a háttérben.

A maga módján Simicska-történet ez is. Mert aligha tévedek nagyot, amikor azt gondolom, hogy a hisztérikus őrület, amit az elmúlt napokban Jakupcsek művésznő szabadított a magyar sajtóra, végső soron a Fidesz pártfinanszírozási zavaraiból eredeztethető.

A Magyar Nemzet közlése nyomán december 21-én, hétfőn futótűzként terjedt el, hogy kirúgták Jakupcsek Gabriellát a közmédiától. Bár az újság már ekkor közölte, hogy január elsejével úgy százharminc ember munkájára nem számítanak, s hogy Jakupcseket csupán a belső munkatársi állományból veszik ki, a média csaknem egésze attól volt hangos, milyen méltánytalanság érte a műsorvezetőt.

A Jakupcsekre irányuló kitüntető figyelem felkeltésének eszközei voltak azok a sejtetések, hogy az egyik műsor felvételének szünetében közölték a döntést. Aztán, immár az érintett nyilatkozataként, olvashattunk szívszorító történetet arról, milyen kilátástalan helyzetbe került a két nem oszt, nem szoroz szórakoztató műsor háziasszonya, aki most nem is tudja, hogyan közölje az őt ért méltánytalanságot karácsony előtt a gyerekeivel.

Maga Bolgár György is kínos helyzetbe került, mert azzal védte tévés kolléganőjét, hogy vele mégiscsak humánusabban kellene bánni, mint egy vasmunkással. Szintén kiverte a biztosítékot a Jakupcsekkel szembeni bánásmód a súlytalanságával népszerűvé vált Sebestyén Balázs showman-nél, aki az úgynevezett közszolgálati műsorokat azzal támadta, hogy „amikor csúsztatni kell, amikor hazudni kell, amikor mást kell mondani, mint a valóság, az megy. Amikor emberségesen kellene bánni valakivel, az nem megy.”

Miközben pletykapetárdákkal lett tele az éter, mindenki megfeledkezett a többiekről. S ami a hatalom gyakorlói szempontjából ennél is fontosabb: megtervezni sem lehetett volna jobban a figyelemelterelést arról, mi is állhat a háttérben. Mire a hét második felére fölocsúdott a sajtó – s már a Népszabadság is felfedezte, hogy az állami média kíméletlen vezetése „most 129 dolgozójától akar megválni” – a hullámverés elcsitult. Ráadásul az egész történet csalóka megvilágításba került azzal, hogy kiderült: Jakupcsek az egyik műsort eleve egy külsős cég megbízásából készíti, vagyis ebben a minőségében talán nem is érintik a változások…

A lényeg, hogy biztosat még arról sem lehet tudni, amiről a lapok, a rádiók, az internetes újságok beszámoltak. Arról pedig egy szót sem, hogy mi állhat a háttérben. A Népszabadság december 24-ei, csütörtöki száma is épp csak bedobta a „simicskátlanítás” kifejezést, pedig ab ovo ezzel kellett volna kezdeni. Mondom: kezdeni, majd a felvetés után annak nyomába eredni, milyen összefüggés lehet az állami médiánál – a TV2-nél, az Origónál, a kaszinókoncesszióknál stb. – történtekben annak, hogy a Fidesz és a Fidesz-vezetők finanszírozásában negyedszázadon át meghatározó szerepet játszott Simicska Lajos, illetve Orbán Viktor pártelnök összerúgta a patkót.

Feltehetően egyre nagyobb lehet a hiány a pártkasszában mióta kiszikkadtak a jól bejáratott, a Simicska Lajos által és a neki feltétlen engedelmességgel tartozó apparátussal működtetett pénzcsatornák. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy azt állítsuk: az újak kialakítása, a pénzcsapok kezeléséhez megbízható emberek beállítása bonyolult, időigényes feladat. Ráadásul az esetleges árulással immár hatványozottan kell számolni. Mert, ha a kollégiumi társ Simicskával megtörténhetett az, ami, akkor ugye a jövőben miként bízhat meg feltétel nélkül Orbán Viktor bárkiben is?

Az Európai Unió átlagos korrupciós mutatószámaihoz képest messze nagyobb összegeket felemésztő magyarországi közbeszerzési eljárások mellett, szerintem ez az a konstelláció, amelynek paraméterei fogódzót jelenthetnek ahhoz, hogy megértsük, miért botrányosan túlárazottak a magyar állami média műsorai nemzetközi összehasonlításban, s hogy a nagyrészt érdektelen adások miért megrendelők, közvetítők és gyártók átláthatatlan szövetén keresztül jutnak el a nézőkhöz, a hallgatókhoz. Nyilvánvaló, hogy a közbeiktatott szervezetek sokasága miatt irdatlan összegek folynak el látszattevékenységekre. Ennél is fontosabb azonban, hogy a hatalmas, esetleg pártkiadásokat fedező summák útjának követése lényegében lehetetlenné válik a sok-sok áttétel miatt.

Úgyhogy én csöppet sem lennék meglepődve, ha az állami médiumoknál újabb, hasonló fordulatok követnék egymást a közeljövőben. Mert van még ott néhány zsíros produkció, amelynek fölét egyelőre nem a hatalom legbelső köreihez tartozók kanalazzák le… #

Fotó: MTI - Zih Zsolt