El akarják hallgattatni az európai vezetők a szakértelemre alapozó elemzőt.

Egyelőre nem tették közzé a brüsszeliták, hogy hol és mit írhat le, mit mondhat az Európai Unió alattvalója, s milyen büntetést kockáztat, ha utólag (!) rásütik a bélyeget:

a putyini Oroszország propagandistájának tekintik.

Gondolom, ami késik, nem múlik. Már alakul az európai fasizmus. A szólás-, a vélemény-, a tájékozódás szabadságát eleve parttalanná teszi, vagyis végeredményben kiüresíti az internet. Ami legalább egy szűkebb kör számára fontos lenne, azt korlátozzák. A hatalmi érdekeket zavaró csatornákat politikai döntésekkel, gazdasági beavatkozásokkal vagy csak egyszerűen a szórakoztató tartalmak túlkínálatával ellehetetlenítik. Nem csak Magyarországon…

A nyugati tiltólistákra több külföldi adó került fel. Nyolc éven át egyetlen nagy nyugati szerkesztőség sem talált módot arra, hogy Kelet-Ukrajnából tudósítson arról a szenvedésről, amit az ott élők éltek át a kijevi kormányok döntései nyomán. Három esetről tudok, amikor nyugati tévéműsor élő adásából kivezettettek olyan személyt, aki szemtanúként  számolhatott volna be arról, hogyan pusztította az ukrajnai hadsereg a Donyec-medencei lakosságot már jóval a háború előtt, illetve a háború alatt miként kegyetlenkedtek az ukrajnai nácgárdisták az elfogott foglyokkal. Többek között térden lőtték a sarzsi nélkülieket, s azonnal kivégezték a tiszteket, amiről egyébként videó is látható (volt) az interneten.

A nyugati, egykor hiteles médiumok nagy része immár nem vállalkozik arra, hogy egy jelenséget ne csak az ottani hatalmi érdekek szempontjából mutasson be. 

Gyakorlatilag nem jutnak el hozzánk azok a hírek, amelyekben arról van szó, hogy most is, nap mint nap hány lakóházat, iskolát, orvosi rendelőt rombolnak le a nyugati rakétákkal a Donyec-medencében. S hogy hány civil hal és sebesül meg az ukrán hadseregnek a nyugati bemérők által megadott koordináták alapján tudatosan végrehajtott belövések következtében. Ezért nem is lehetünk képesek mérlegelni a maguk teljes valóságában az ott történteket.

Ott tartunk, hogy a szankciók immár egy olyan izraeli altábornagyot is elértek, aki 1967-ben – a hatnapos háború következtében kialakult helyzetben – lemondott a szovjet állampolgárságáról, hogy a hontalanság két éve után kiutazhasson Izraelbe. Folyamatosan küzdött a Szovjetunióbeli zsidók áttelepüléséért, majd 1992-ben a Nativ nevű, zsidó identitás-építő szervezet vezetőjeként szervezte meg a puccsal zajlott oroszországi rendszerváltás nyomán pogromoktól rettegő ottani, illetve általában a kelet-európai zsidók kimenekítését.

A moszkvai születésű Jakov Joszifovics Kazakovról, a világban ismert nevén Jakov Kedmiről van szó, akinek szavait, gondolatait, ténymegállapításait, az orosz, az amerikai, az európai vezetést érintő megalapozott bírálatait magam is többször idéztem a Bekiáltásban. A nyugalmazott tábornok a múlt szombaton arra ébredt, hogy 1497-es sorszám alatt felkerült az Európa Unió Tanácsának tizedik szankciós csomagjában szereplő feketelistára. Nemkívánatos személynek minősítették őt az Európai Unióban. Az indoklás szerint

Szó se róla, a tábornok gyakori vendége az orosz állami televízió és rádió nemzetközi kérdésekről zajló vitáinak, leginkább a már korábban tiltólistára vett, Putyin propagandistájának tekintett Vlagyimir Szolovjov műsorainak. Azt sem állíthatom, hogy a róla szóló értékelés nem felel meg a valóságnak. Mármint első olvasásra.

Csakhogy a neki tulajdonított kijelentéseknek a szövegkörnyezetből való kiragadása és tömény felsorolása óhatatlanul torzít. Megállapításai, előrejelzései ugyanis nem vágyakként fogalmazódtak meg, hanem katonai, biztonságpolitikai szakmai, illetve történelmi érveken alapuló következtetések, logikus levezetések voltak. Mint ebben a cikkben.

Mint fentebb jeleztem: Kedmi a bírálataival az orosz politikai és a katonai vezetőket is gyakran illette. Igaz, rendre azokat a módszereket ajánlotta figyelmükbe – hazafias nevelés, a nőkre is kiterjesztett, általános hadkötelezettség, övéik megvédése, megelőző csapások az ellenségre, az elfoglalt területekhez való ragaszkodás, az Izrael ellenségeinek tekintett magas rangú külföldiek habozás nélküli likvidálása –, amelyeket a zsidó állam folyamatosan alkalmaz.

Mikor mindezt leírom, óhatatlanul arra kell gondolnom: talán magam is valamiféle szankciókat kockáztatok ezzel. Hogy miféléket, nem tudom, mert az európai diktatúra épp csak bontogatja szárnyait. Annyit máris elértek, hogy megforduljon a magamfajta fejében, vajon meddig lehet elmenni a szókimondásban a szabadnak mondott világban. Ha pedig nagyban gondolkodom, azt konstatálom: a formálódó diktatúra nevében fellépők már eljutottak addig, hogy

közreműködnek a fasiszta szimbólumokat használó, a náci jelképeket megtűrő, a II. világháború alatti banderista-fasiszták köszöntését átvett, az akkori vezetőkről utcák százait elnevező, a sajátjának tekintett állampolgárokat elemi jogoktól, nyugdíjaktól, sőt ivóvíztől megfosztó, rendszeres ágyúzásukat elrendelő ukrán állam kiépítésében, bűneinek palástolásában, sőt nemzetközi heroizálásában.

Jakov Kedmi a Washington által szervezett 2014-es kijevi államcsíny óta nem hagyja mindezt szó nélkül. Amiként azt sem, hogy az orosz hadsereg 2022. februári támadását – immár Angela Merkel korábbi német kancellár és Francois Hollande francia elnök szerint is – kiprovokálta az egyesült Nyugat. Amitől persze, még agresszió az agresszió… Csakhogy Kedmi arra is rámutatott, hogy Moszkva lépései nem igazán különböztek és különböznek azoktól, amiket az Amerikai Egyesült Államok által vezetett NATO megtett Szerbiával és Koszovóval, Afganisztánnal, Irakkal, Líbiával, Szíriával az elmúlt évtizedekben.

Már a Pulitzer-díjas amerikai újságíró Seymour Myron „Sy” Hersh leleplező cikkei és interjúi előtt, szakmai érvekkel alátámasztva jutott arra a következtetésre, hogy nemzetközi terrorbűncselekményt és a Balti-tengerben tudatos környezetpusztítást követtek el a legfejlettebb nyugati államok vezetői, amikor falaztak a feltehetően Washingtonban megtervezett, több ország közreműködésével végrehajtott akcióhoz, amivel felrobbantották a kontinens biztonságos gázellátását szolgáló vezetékeket.

Bizony, súlyos bűnei vannak Kedminek! Ellenszegült a kisembereknek szenvedést okozó, a nyugati médiumok közreműködésével az agymosást kifinomult módszerekkel szinte tökélyre vivő tőkésakaratnak.

Amúgy a tiltó listára vételt rezignáltan fogadta. A február 26-án az orosz tévében tett nyilatkozatát láttam és hallottam a Vasárnap Este Vlagyimir Szolovjovval című műsorban. Mikor utólag megpróbáltam rákeresni, kiderült: több izraeli és orosz újságíró is kérdezte a nyugállományú tábornokot az esetről. A Reset-bet rádiónak azt nyilatkozta, amit én orosz fordításban olvastam: „Ez egy piszkos próbálkozás az elhallgattatásomra. Az EU-ban megpróbálják befogni a számat, de senki sem tudja megakadályozni, hogy kimondjam az igazat”.

Több helyen beszélt arról, hogy „Az ukrajnai nácizmus sok apróságon keresztül érhető tetten. A hadsereg egyenruháin a jelzések egy része például azzal a szimbolikával egyezik meg, amit azok a nácik viseltek, akik pogromot rendeztek Lvovban a második világháború alatt. Az ukrajnai katonákon, főleg az Azov-gárdák tagjain, a Hitler- és a banderista-fasiszta vezetők arckép-tetoválásai, jelmondatai, horogkeresztjei is kifejezik ezt az elkötelezettséget. Aki a testén ilyesmit visel, az náci, nincs ezen mit megvitatni” – mondta.

Kedmi kitért az elől a kérdés elől, hogy Volodimir Zelenszkij Ukrajna elnöke méltatta-e valaha is a nácizmust. Ugyanakkor kijelentette az államfőről: „pozitívan viszonyul Banderához és Suskevicshez”, vagyis azokhoz a vezetőkhöz, akik megalapozták, illetve támogatták és szervezték a civilek, a zsidók, a cigányok, az oroszok II. világháború alatti, ukrajnai lemészárlását.

A Vesztyi Izrail többek között azt emelte ki, hogy „Csak idióták gondolhatják, hogy az ellenem hozott szankciók politikájának megváltoztatására készthetik Putyint”. A vasárnap esti tévéműsorban azt mondta: büszke arra, hogy felkerült a listára több, általa nagyra tartott személy társaságába. Megragadt bennem az a gondolata is, amit itt sűrítve, tehát nem szó szerint idézek: nevetséges, amit vele művelnek a tehetségtelen, saját országaik érdekei ellen cselekvő európai vezetők. Hiszen izraeli állampolgár, nem él Oroszországban, ott nem is dolgozik. Sem Európában, sem másutt nincs üzleti érdekeltsége. Ezért sem befolyásolhatta senki abban, amit mondott, és a jövőben sem befolyásolhatják. Mindig csak a lelkiismerete parancsának engedelmeskedett és ehhez tartja magát a jövőben is.#

CÍMKÉP: Az EU feketelistájára került Jakov Kedmi – A szólás-, a vélemény-, a tájékozódás szabadságát eleve parttalanná teszi, vagyis végeredményben kiüresíti az internet, ami legalább egy szűkebb kör számára fontos lenne, azt korlátozzák. Újból formálódik az európai fasizmus…