Esetenként megalázó próbáknak vettetnek alá a nyájba soha be nem kerültek, vagy az attól elkóboroltak.

Pár órája már leírtam valahol az Internet tengerében az aforizmát: „A politikus az az ember, aki megnézi, hogy merre tartanak a tömegek, s az élükre áll.” Az előbb azonban ismét eszembe jutott a mondat, amikor Facebook-köröm egyik tagja közzétette a Mi canto es oración nevű honlapról Ferenc pápa szavait:

„Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét, mivel találkozik!

Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. (…) Aki közeledik az Egyházhoz, annak nyitott ajtóra kell találnia, nem pedig a hit ellenőrére. (…)”

Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét – korholja az egyházfő az ő paptestvéreit. Ők persze mit sem tehetnek azokról a kemény előírásokról, amelyek két évezreden keresztül csiszolódtak ki, s amelyeket szinte beléjük égettek a szolgálatra készítésük éveiben.

De hát a pápa azért pápa, hogy megtegye az egyháza érdekében, ami már nem halogatható.

Ferenc pápa a Rómától távol eső Dél-Amerikából érkezett Ott talán jobban érzékelte, mint a Vatikán közvetlen bűvkörében serénykedők, hogy esetenként milyen megalázó, sőt kétségbeejtő próbáknak vettetnek alá a nyájba soha be nem kerültek, vagy az attól elkóboroltak. Szolgálata alatt nyilván sokakkal találkozott, akik nem részesültek különösebb vallásos nevelésben, nem vettek részt valamely plébánia életében, nem gyóntak, s nem áldoztak, de életük egy fordulópontján hirtelen szükségét érezték a lelki segítségnek. Esetleg épp az addig általuk mellőzött közösség támogatásának kérésére kényszerültek, ám elutasíttattak.

Aki itt, Magyarországon, akár csak közvetve, volt már hasonló helyzet részese – például egy rokonának azonos, főként más felekezetűvel való házasságkötése, házasságon kívüli gyermek megkeresztelése, továbbtanulási szándékhoz szükséges plébánosi ajánlás miatt – az is tudhatja, milyen ellentmondások feloldását szorgalmazza a pápa. Az az ember – Talán nem szentségtörés ez! –, akiről nagyon is el tudom képzelni, hogy ilyen helyzetekben mindig kereste és meg is találta a módját annak, miként lehetne kevésbé rigorózusan alkalmazni a szigorú szabályokat úgy, hogy az emberség Jézus által meghagyott intelmeinek is eleget tegyen.

Nincs hát mit csodálkozni azon, hogy éppen emberségéért ünneplik őt a Facebookon!

De van itt még más is! Történetesen az, hogy vallás és a hit, az egy dolog, de tetszik, nem tetszik, az egyházszervezés politikai tevékenység! Márpedig, ha az egyház irányítása politikai feladat, a papi, még inkább a főpapi szolgálat tulajdonképpen politikusi foglalatosság.

A fenti idézeten kívül is sok jel utal arra, hogy Ferenc pápa ugyanúgy tudja ezt, ahogyan a legtöbb elődje tudta. Így aztán több mint kétezer éve – jóllehet gyakran csak az utolsó pillanatban – a legjelesebb katolikus egyházfők megtették azokat a lépéseket, amelyekkel sikerült beérniük, majd megelőzniük a már más irányba lódult tömegeket. Most is az történik, hogy a pápa láthatóan úgy akar cselekedni, hogy közös nevezőre hozhassa az egyház, s az ezt közvetlenül képviselő klérus és a hívek gyakran eltérő érdekeit. Ha ugyanis elődeinek e tekintetben óvatosabb magatartását követné, alighanem azt a közösséget gyengítené tovább, amelynek élére állíttatott.

Bizony mondom, politikusaink, köztük alaptörvényünk fogalmazói, tanulhatnának tőle!

#