Eléggé hihetetlen, hogy a Népszabadság nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy a Gurcsány-botrányt esetleg maga Gyurcsány generálta volna.

A Guevara nevű célszemély elmondása szerint „az őszödi miniszterelnöki beszéd kiszivárogtatója egy MSZP-s politikus, aki a miniszterelnökkel és a frakcióval egyeztetve szervezte meg az inkriminátum (azaz a beszéd hanganyagának) nyilvánosságra hozatalát” – olvasom a szombati Népszabadság címoldalán a Nemzetbiztonsági Hivatal preparált jelentésének közzétételével kapcsolatos összefoglalóban. Forrás: a hivatal (www.ah.gov.hu), amely – Miként, miként nem? – épp a választások előtt látta jónak nyilvánosságra hozni azt, ami fölött az újság szerkesztősége imigyen csodálkozik:

„Ha úgy volt, akkor az őszödi beszédet 2006 őszén nem ellopták, lehallgatták, vagy éppen kiszivárogtatták, hanem balról egy hordóból rázúdították a nyilvánosságra. (…) Ha azonban úgy volt, ahogy a jelentés írja, Gyurcsány Ferenc olyan dermesztő hibát követett el, amely megmagyarázza az összeomlást. Ha viszont nem, akkor ő következik. Többször jelezte, tudja, mi történt. El kell mondania.”

Igaz, ami igaz: a gyanú még nem bizonyosság. De lássuk be, hogy ez a gyanú kezdettől fogva ott lebegett Gyurcsánnyal kapcsolatban. Annak is van már vagy másfél éve, mióta csak az én tudomásom szerint lett több ez a feltételezés az egészen alaptalan gyanúnál. Emiatt dolgozószobám magányában én inkább azon csodálkoztam jó ideje, hogy a baloldal – s ennek részeként annak vezető médiumai – hagyták magukat Gyurcsány által sodortatni. Ahelyett, hogy pusztán a gyanú árnyéka miatt elhatárolódtak volna tőle, s lebeszéltek volna mindenkit arról, hogy az enyhén szólva is kétes ügybe keveredett, egyszer már ledarált miniszterelnökre tegye a jövőjét. Egyes újságírók kifejezetten mellette ágáltak, mások lehetséges alternatívaként írtak, beszéltek róla heteken, hónapokon át. Aki ilyen-olyan okok miatt fanyalgott, még az is azt mondta: „Mit tehetnénk, annyira ügyes kommunikátor, olyan sok embert tud megdelejezni, hogy kihagyhatatlan a választási Összefogásból.”

Nevesebb ballib médiamunkás Gyurcsánytól való kifejezett elhatárolódásáról nincs tudomásom. Holott úgy egy hónapja már én is hitelesnek látszó módon értesültem arról: egy bennfentes kör régóta tisztában van azzal, hogy Gyurcsánynak szerepe volt az őszödi beszéd kiszivárogtatásában. No, nem ő volt a végrehajtó, de…

Csak állok és borzongok. Nem attól persze, amitől az újság teljes gárdája, amelynek tagjai – a szombati Népszabadság Ötödik hasábjában írtak szerint – csak most hallottak arról, amitől úgymond „elveszettnek érzik magukat saját hazánkban”. Engem attól ver ki a veríték, hogy ha én, aki nagyjából két évtizede dolgoztam utoljára pártoknak kommunikációs tanácsadóként, s ha én, aki úgy két éve találkoztam utoljára befolyásos politikussal, még véletlenül én is hozzájuthattam ehhez az információhoz, akkor miként történhetett meg az, hogy Magyarország egyik legbefolyásosabb lapjánál eddig nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a Gurcsány-botrányt esetleg maga Gyurcsány generálta egy agyalágyult machináció következményeként?

A machiavellista pártküzdelmekben nálam összehasonlíthatatlanul járatosabb ismerősöm jót nevet, amikor előadom neki ezt az eszmefuttatást, s felteszem a költői kérdést: „Tényleg lehetséges, hogy a Népszabadság csak az Alkotmányvédelmi Hivatal mostani választási akciója nyomán értesült minderről?” Hát persze, hogy nem most értesült róla – válaszol. De eddig azért nem igazították a magatartásukat az általuk is tudott, sejtett tényekhez, mert eleve arra az időre készültek, amikor majd azt kell megmagyarázni, hogy miért veszítette el a mostani választásokat a baloldal.

Bizony ezt mondta az ismerősöm, amit persze nem vehettem komolyan, hiszen volt idő, amikor még nekem magamnak is sokat jelentett, ha a Népszabadság cikket fogadott el tőlem. 2006 nyarának elején például azt az írást, amit végül 2006. szeptember 14-én, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt két nappal jelentettek meg. Ebben többek között azt írtam a Gyurcsány-kormány kommunikációjáról:

„Kommunikációs oldalról ma is ebben látom a kormány mostani lépéseinek kudarcát: ott folytatják, ahol a kampányban abbahagyták. A megszorító intézkedéseket is ugyanazokkal a formalitásokra építő, a visszakérdezésre, az ellenvetésekre lehetőséget nem, vagy alig adó, az összefüggéseket nem, vagy csupán egyoldalúan magyarázó technikákkal akarják elfogadtatni. Azokkal a módszerekkel, amelyekkel a választásokat megnyerték – nem mellesleg, szarvashibákat elkövető ellenfelükkel szemben. De immár nem tekinthetnek el attól, hogy időközben kiderült: a portékát túlontúl feldicsérték. Maguk kényszerültek rá, hogy bevallják: őszintétlenek voltak. Ebben a helyzetben a bumeránghatás még akkor is érvényesülne, ha sokkal kisebb lenne a baj, mint amilyennek most láttatni kényszerülnek.”

Bizony, e soraim a Gyurcsány-kormány regnálása idején jelentek, jelenhettek meg a Népszabadságban - ismétlem, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt. Mintha akkor még nem lett volna Gyurcsány foglya a ballib média.

#