Egy valamikori KGB-ügynök - filmbeli nevén: Thomas Schuman - 1983-as előadása Kanadában a Szovjetunió felforgatási technikáiról. Az elhangzottakat összevetve az elmúlt három évtized eseményeivel – vagy akár az Ukrajnában zajló folyamatokkal – kiderül, hogy ugyanezeket a módszereket alkalmazta és alkalmazza az USA is annak érdekében, hogy politikai gazdasági befolyását kiterjessze. A felforgatás szakaszai:

1.) DEMORALIZÁLÁS, amely 15-20 évet vesz igénybe, mert ennyi kell egy új nemzedék új ideológiai alapján való felneveléséhez. A demoralizáció, vagyis az emberek védelmét biztosító korábbi társadalmi értékek leépítésének, az új kultúra meghonosításának főbb területei:

– a hagyományos egyházak kicsúfolása, helyükbe szekták emelése,

– az oktatásban a praktikus tárgyak, témák helyett érdektelen dolgokkal való foglalkozás,

– a társadalmi életben az emberek, a közösségek közötti kapcsolatok szétrombolása, olyan közvetítő szervezetek beiktatása a társadalmi párbeszédbe, amelyek tagjai nem a közösségeknek, hanem kinevezőieknek felelnek a tevékenységükért (pl.: szociális ellátó rendszer),

– hatalmi struktúra átalakítása oly módon, hogy a választott szervezetek helyébe kinevezett, nem a választóknak felelős személyekkel feltöltött intézmények alakuljanak ki; a jogi intézményrendszer önállóságának fellazítása; a média silánnyá tétele középszerűvé munkatársakkal; ezen a területen is a verseny kiiktatása; a hadsereg bürokratizálása;

– a munkavállalók és a munkaadók hagyományos alkujának helyébe a hajdanán pozitív szerepet játszott, mára azonban önálló hatalmi tényezővé vált, a dolgozókat is sakkban tartó, a szakszervezeti vezetők tehetőssé válását szolgáló szakszervezetek léptetése.

2.) DESTABILIZÁLÁS

– A kompromisszumok kiiktatása az emberi kapcsolatokból. Harc minden területen a családtól az oktatáson keresztül a munkahelyekig. Szükség esetén már erőszakosan is fel lehet lépni a tüntetők ellen, s akár a tömeg közé lövetni.

– A média által közvetített értékek szinte kizárólag a társadalom korábbi értékeinek kendőzetlen aláásását szolgálják.

– A demoralizálást elindító országban korábban kiképzett, oktatott, foglalkoztatott emberek (alvók) előtérbe állítása a célország oktatásában, a politikai életében. Közszereplővé teszik őket a társadalmi élet legkülönbözőbb területein beleértve az egyházakat is. Előtérbe kerülnek a homoszexuálisok. Finanszírozásuk alapítványokon keresztül is történhet.

3.) KRÍZIS

Amikor a hatalom legitim területei összeomlanak, jönnek, akiket senki nem választott meg, de hatalmat követelnek maguknak. Forradalmi bizottságok alakulnak. Élre áll, akár külföldről idehozva, az erőskezű megmentő. Polgárháborúba és/vagy katonai megszállásba torkollik a folyamat. Háttérbe vonják az előző fázisban aktivizált alvókat.

4.) NORMALIZÁLÁS

A folyamatot elindító hatalom értékrendje válik uralkodóvá annak érdekében, hogy az ország erőforrásait megszerezhesse, vagy más előnyökhöz, például katonai támaszpontokhoz jusson. A folyamat innen már csak katonai erővel fordítható vissza. (Köszönet a linkért KSZSZ-nek!)

#