Orbánnak nem volt mondanivalója

Az Echo TV nézőjének az lehetett a benyomása, hogy a miniszterelnökben tanyát vert a kishitűség.

orbanviktor2015-05-01echotv.jpgOrbán Viktor megszólaltatásával próbálta emlékezetessé tenni május 1-je estéjét az Echo TV. Mi több ebből hagyományt is szeretne teremteni a csatorna. A riporter, Bayer Zsolt a zárszavában annak a reményének adott hangot, hogy legkésőbb egy év múlva ugyanitt szeretné faggatni a miniszterelnököt. Bizonyára, egyiküknek sem jutott eszébe, hogy lesznek olyanok, akikben a munka ünnepén rituálészerűen megszólaló Kádár Jánosi interjúk emlékét hívja elő a felvetés. Persze ez a legkevesebb gond a három év múltán újraindított Mélymagyar című műsorban elhangzott beszélgetéssel, amelyben kérdező és kérdezett csupán felszínesen reflektált néhány jelenségre, eseményre.

Forradalom, polgári világ, fáradtság, ellenzék. Első hallásra ezek a kifejezések ragadtak meg az emlékezetemben. Lássuk őket sorjában!

1.) Eszerint, 2010-es hatalomra kerülése után, a Fidesz forradalmat hajtott végre. (Erről természetesen nincs szó, hiszen a társadalmi-gazdasági rendszer lényegileg változatlan. Ezt korábban ők maguk a fülkeforradalom kifejezéssel érzékeltették. És ha már forradalom! Nem lehet nem emlékeztetni arra, hogy még az 1989–90-es fordulathoz vezető eseményeket, vagyis a rendszerváltást sem tekintette forradalmi jellegűnek Antall József miniszterelnök. Erre utal híres „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” mondata. És igaza lehetett, hiszen csupán az államkapitalista rendszer változott magán kapitalistára, amelyben a munkaerejük áruba bocsátásából élő dolgozók nagy része az immár gyarmati társadalmi-gazdasági szerkezetben még rosszabb helyzetbe is került. Eközben az erőforrásokat működtető, illetve nagy magánvagyonra szert tett hazai komprádor elit tagjai nagyrészt ugyanazok maradtak, rögvest beállván egy másik külföldi kör szolgálatába.)

2.) 2010 óta a miniszterelnök és környezetének minden erőfeszítése arra irányul, hogy polgári Magyarországot teremtsen üzente az interjúban Orbán Viktor. (Valójában az ország és lakóinak a főként multinacionális bankok, befektetési alapok, spekulánsok felé eladósodása-eladósítása, a magyarországi saját termelő alapok felszámolása miatti sanyargatott helyzetbe kerülés, a túladóztatás, a vállalkozásokat kiszolgáltatottá tevő túlszabályozás eleve lehetetlenné teszi erőteljes polgári réteg kialakulását.

Azt kell mondjuk: a Fidesz kormányzása alatt még nőttek is a polgári létre aspirálók nehézségei többek között a termelőeszközöknek a tulajdonosok közötti, állami beavatkozással történő, átcsoportosítása miatt. A szent szabad piaci folyamatokba való állami beavatkozásokról alighanem sokat tudnának beszélni a kisgazdák, a korábbi trafiktulajdonosok, az egykori nyugdíjpénztárak tagjai, a brókerbotrányok kárvallottjai, vagy azoknak a cégeknek a tulajdonosai, akiknek működését kifejezetten ellenük kreált jogszabályokkal, meghekkelt közbeszerzési pályáztatásokkal, havonkénti adóellenőrzésekkel lehetetlenítették el az elmúlt öt évben. Hogy hogy nem, ezekről mintha semmit nem hallott volna a stúdióban ülő két ember. Ha pedig egyik-másik jelenségre utalást is tettek, akkor arról megállapították: panaszra semmi ok, hiszen a kormányzat a kisbirtokot támogatja a nagyok helyett, a pénzügyi visszaélések elszenvedőin is sikerült segíteni, amit viszont egy nappal a miniszterelnöki interjú előtt Bayer Zsolt másik műsorában cáfoltak a közgazdász résztvevők.

E vázlatos felsoroláshoz képest talán már alig nyom a latban, hogy ebben az úgymond polgári társadalomban az agyak fölötti ellenőrzés is hovatovább totálissá válik a manipulált nemzeti konzultációk, a tobzódó bulvármédia, a politikának alávetett helyi és országos műsorok, újságok, nem utolsó sorban a lebutított oktatási rendszer hatása miatt. Ilyen körülmények között gyakorlatilag lehetetlen, hogy öntudatos, magában bízó, nem az államtól függő, erős polgári réteg alakuljon ki, bármit gondol erről Orbán Viktor és Bayer Zsolt, no meg a magyar társadalom álmodozó része.)

3.) A konszolidáció, a rendteremtés munkájában a kormányzó erők, beleértve magát a miniszterelnököt is, elfáradtak – értesültünk a beszélgetésből. (Ezzel a helyzetértékeléssel végre egyet kell értenünk, hiszen látjuk az ország szétesettségét, érzékeljük a kormányzásképtelenséget főként a pénzügyi, az oktatási, az egészségügyi rendszerben.

4.) Momentán a kormányfő olykor az ellenzék véleményének figyelembe vételét sem tartja ördögtől valónak – derült ki a műsorból. (Ennek is magyarázata lehet fáradtság, ami a Fidesz mozgalmi erejének gyengülésében szintén tetten érhető. Persze, az embereket irritáló jelenségek miatti felelősségben való osztozás kiterjesztésének szándéka, sőt akár egy jövőbeni koalíciós kormányzásra készülés gondolata is megnyilvánulhatott a miniszterelnöknek az ellenzékkel kapcsolatos mostani enyhébb hangvételében.)

Talán lesznek, akik azt fogják mondani: a fáradtság magát az interjút is átlengte. De ne legyünk naivak! Ami a máskor oly kemény közéleti újságírót, azaz Bayer Zsoltot illeti, ezúttal megelégedett azzal, hogy feldobjon néhány aktuális témát, majd tisztelettudóan megvárta, miként reagál rájuk a miniszterelnök, aztán az egészet annyiban hagyta. A tegező forma, amit a Fidesz közös alapítására emlékezve maga az újságíró erőltetett, eleve lehetetlenné tette a határozottabb, kritikusabb riporteri fellépést. Miközben maga Bayer, az Echo TV Háttérkép műsorában, Boros Imre és Bogár László társaságában hétről hétre egyedi, jóllehet sokak által vitatott szemszögből láttatja a világ folyamatait, s benne Magyarország problémáit, egyetlen olyan felvetéssel sem szembesítette a miniszterelnököt, ami azokban a beszélgetésekben rendre előkerül. Ha így tesz, s nem csupán a kíméletes kérdező szerepét tölti be, talán Orbán Viktor is mondhatott volna valami eredetit, ha már magától nem telt neki ilyenre.

De a miniszterelnöknek egyszerűen nem volt érdemi mondanivalója. Megkockáztatom: a Soros-Palmer páros által Magyarország élére egykoron kiválasztott szűk kör tagjaként, a családja révén a nemzeti vagyonból jókora részt kihasító újgazdagként nem is lehetett. Így a beszélgetés alig lépett túl azokon a kereteken, mint amelyeket a különböző közéleti csatornákon a szokásos kérdezz–feleletekben megszoktunk. Orbán Viktor rutinszerűen megismételte mindazt, amit már hallottunk tőle máskor. Ezzel szemben, például, megkísérelhette volna a világban végbemenő tektonikus változások értelmezését, s ezek között meghatározni Magyarország helyzetét. Ebből kiindulva valamilyen programot is felvázolhatott volna az ünnepesti órában.

De ha már nem tett ilyet, legalább indulatosan szólt volna azokról a visszásságokról, amelyekkel az általa vezetett ország népe – gyakran éppen a kormány úgymond rendteremtésének, népboldogító szándékának következtében – naponta találkozik, s amelyekkel szemben nap, mint nap küzdelemre kényszerül, miközben a küzdelembe egyre gyakrabban belefárad, belefásul! Ám Orbán Viktor nem érzett késztetést arra, hogy érzelmi húrokat pengessen meg. Talán azért nem, mert nem elfáradt ő, hanem belefáradt az ország átalakításába. Mint ilyenhez, már nem érnek fel hozzá a Tiborci sirámok. Egyre inkább az foglalkoztatja, hogyan ítéli meg tetteit az utókor. Ezzel kapcsolatban meg is jegyezte: attól függ, hogy ki írja a majdani történelemkönyveket. E tekintetben Orbán és Bayer egyetértett abban: akkor járnának jól, ha az Orbán-kormányzás értékelését Bayer Zsolt végezhetné el.

Nem tévedés! Ez a jópofáskodás is része volt a beszélgetésnek. Pontosabban: a miniszterelnöki interjúnak, amelyben minden szó, minden mondat külön hangsúlyt kap attól, hogy az ország tényleges vezetőjétől származik. Ennek az élcnek szánt intermezzónak akár az is lehet az olvasata, hogy a sok egyéb nehézség mellett, az eddigi médiumainak nagy részét elveszített miniszterelnökben tanyát vert a kishitűség. Ha ez igaz, annak kapkodás, következetlenség, pillanatnyi befolyásoknak, hatásoknak, hangulatoknak való engedékenység lehet a következménye. És mintha már tapasztalnánk is ilyeneket. Ez pedig – pártszimpátiától függetlenül – nem túlságosan jó hír annak az országnak, amely végre némi kiszámíthatóságot, stabilitást várna a negyedszázados ide-odarángatás után.

#