Mintha csak az érdekelné a politikai ellenfeleket, hogy az agymosás körül legyen minden rendben.

Miért, miért nem, de nálam most lépte át a tűrésküszöböt a közvélemény-kutatási adatokkal való kavarás. Július 20-án, hétfőn azt olvastam a Népszabadságban, illetve hallottam a Klubrádióban, hogy a Publicus Intézet által a Vasárnapi Hírek megbízásából készült kutatás szerint: „Az összes megkérdezett körében a Fidesz támogatottsága változatlanul 21 százalék”. Az ellenzéki újság külön felhívta a figyelmet arra, hogy ez a felmérés az első, amely a szerb-magyar határra tervezett kerítés építésének bejelentése után készült. A következtetés: „Nem hozott előnyt a Fidesznek a kerítés” – amint ezt a Népszabadság a hírösszefoglaló címében is kiemelte.

Ám legyen! De akkor a múlt hét csütörtökjének estéjén megtévesztettem az Echo TV nézőit. Ráadásul a bűnöm kétszeres, hiszen amikor ezeket a sorokat begépelem a számítógépbe, a csatorna ismétlésben sugározza a Visszhang című műsor inkriminált adását. Ebben a Magyar Hírlap egy héttel ezelőtti, tehát július 13-ai cikkének közvélemény-kutatási adataira támaszkodva a Népszabadságéval épp ellentétes véleményt fogalmaztam meg, amikor azt mondtam, hogy a külföldről érkező menekültek elleni hangulatkeltés meghozta a sikert a Fidesz számára. A teljes népesség körében a Századvég, a Nézőpont és a Medián egyaránt 27 és 30 százalék között mérte a kormányzó párt népszerűségét.

A harmadik bűnöm ebben az ügyben, hogy az „Üldözöttek országa, Magyarország” című posztom kiindulópontjaként szintén használtam ezt a tételt. Igaz, az internetes jegyzetben már utaltam arra, amit a múlt héten a Magyar Hírlap sem hallgatott el, s ami az illusztráló grafikonon is megjelenik: egy negyedik közvélemény-kutató cég, az Ipsos szerint a Fidesz támogatottsága nem változott. Megjegyeztem azonban: ezt azért nem tartom valószínűnek, mert az következne belőle, hogy a magyar lakosságra nem hatnak a politikai kommunikációs praktikák, ami nincs összhangban a tágabb környezetemben tapasztaltakkal. Márpedig a kormány plakátkampánya, meg a nemzeti konzultáció levélözöne és az a körüli vita már igencsak befolyásolhatta az embereket.

Erre dobta be magát egy ötödik közvélemény-kutató cég. A meccs, amely addig 3:1-re állt, most 3:2-re alakult, mert a Publicus Intézet az Ipsos megállapítását ismételte meg, amint az a poszt elején is olvasható. Mindent egybe vetve a kutatók egyik csoportja 27-30 százalékos Fidesz-támogatottságot mutatott ki, a másik 20 százalék körülit. A különbség messze túl van a hibahatáron, s én most már ha akarom sem tudhatom, hogy mi is van a Fidesszel.

Ne legyünk rosszindulatúak! Ne tételezzük fel, hogy az eredményekben pártszimpátiák, érdekeltségek alapján tükröződik a valóság. Az ellentmondás bizonyára nem az ilyesfajta elkötelezettségekkel magyarázható, hanem például az eltérő módszertannal. Vagy azzal, hogy a felmérések egyik része a közvélekedésben hirtelen bekövetkezett változás előtt, illetve másik csoportja közvetlenül azt követően zajlott. Ne zárjuk ki azt sem, hogy a lapok újságírói felületesen dolgozták fel az egyébként korrekt jelentéseket, és ennek nyomán a médiatérben tendenciózus információk terjednek. Ezeket a további médiaszereplők megsokszorozzák például azzal, hogy tévében, rádióban, vagy internetes jegyzetekben hivatkoznak rájuk.

De akárhogy is van, tény, hogy erős bizonytalanságot érez az ember, amikor egy ilyen skandalummal találja magát szemben. És még, ha csak eggyel kellene megküzdenie! Mert az utóbbi időszakban ugyanazokból a tényekből ellentétes véleményeket fogalmaztak meg a tekintélyes, tudós szakértők a devizahitelekkel, az amerikai–ukrán–orosz viszonnyal, a hazai adórendszernek a vállalkozásokra gyakorolt hatásával, a görögországi adósság kialakulásának okaival és következményeivel, az üzletek vasárnapi zárva tartásával, a Szerbia felől özönlő menekültekkel, a magyar GDP-vel, a foglalkoztatással, a munkanélküliség alakulásával kapcsolatban. Hogy a bíróságok első és másodfokú ítéleteinek néha égbekiáltó különbségéről már említést se tegyek…

Nincs olyan jelensége az életünknek, amellyel összefüggésben ne sietne szakértő az egyik álláspont segítségére, és egy másik a másik felfogás támogatására. És töredelmesen bevallom, nekem egyre gyakrabban az a benyomásom, hogy amiként azt hajdanán mondogattuk: a hollét határozza meg a tudatot, azaz a szekértáborhoz való tartozás a véleményt. Egyfajta hullámvasúton érzem magam. Hol azt gondoltatják velem, hogy fent van az igazság, hol meg azt, hogy lent.

Persze nincs ebben semmi új. Az értelmiség Julien Benda által leírt árulása óta már nem számíthatunk arra, hogy mi, a köznép eligazítást kapjunk hatalomtól független tekintélyektől. De én naiv, eddig azt gondoltam, hogy például a pártok népszerűségével kapcsolatos közvélemény-kutatási adatok ordas hamisításai ellen legalább az érintettek fölhorkannak. Most azonban sem az egyik, sem a másik politikai térfélről nem hallottam olyan felháborodott mondatokat, amelyek kikényszerítették volna a tisztázást.

Mintha mindenki megelégedett volna azzal, hogy a saját hívekhez úgy-ahogy eljut az üzenet. Mintha egyre inkább csak az érdekelné a politikai ellenfeleket, hogy a saját körükbe tartozók agymosása körül legyen minden rendben. Ha jól meggondolom, ehhez képest szinte már nincs is jelentősége annak, hogy momentán mi van a Fidesszel. #