Orbán Viktor akaratából – talán amerikai nyomásra – megkezdődhet a magyar kormányzat és az ellenzék beszélő viszonyának normalizálása.

Eörsi Mátyás, az önmeghatározása szerinti közszereplő, liberális politikus hosszan indokolja Facebook-oldalán, miért fogadja el, hogy az Orbán-kormány külügyminisztere őt jelölje a Demokráciák Közössége elnevezésű szervezet főtitkári posztjára. Az Internet különféle felületein nyomban vita kezdődött arról, hogy amikor az ellenzék még azt is megkérdőjelezi, hogy Magyarországon egyáltalán demokrácia van-e, Eörsi, akit sokan az ellenzék egyik emblematikus alakjának tekintenek, miért legitimálja Orbán Viktor kormányát a jelölés elfogadásával akkor, amikor Magyarországot, épp e kormány ténykedése miatt, ki akarták zárni a Demokráciák Közösségének vezető szervéből.

A Madeleine Albright egykori amerikai külügyminiszter által 2000-ben alapított, varsói székhelyű, több mint 100 tagú, globális, államközi, kormányzati szervezet a demokratikus átalakulások tapasztalataival foglalkozik. Magyarországot 2012-ben választották be a kormányzótanácsba. De már egy 2014-es beszámolóban felvetődött, hogy hazánk egyáltalán méltó-e a tagságra. Eörsi Mátyás azt írja a Facebook-bejegyzésében, hogy ő maga több mint két éve dolgozik a szervezetben különböző beosztásokban. Ahogyan eddig, úgy a jövőben sem fogadja el, hogy a magyar kormány nyomást gyakoroljon tevékenységére, hiszen az Orbán-kabinet kül- és belpolitikájáról alapvetően elmarasztaló a véleménye.

Eörsi azt állítja: „Számomra nem teljesen világos, milyen előnye származik a külügyi kormányzatnak a jelölésből. Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy aktív külpolitikai megítélésem a Fidesznél lényegesen jobb volt annál, mint ami a médián keresztül látszódott, de akármennyire is hízelgő lenne is számomra egy ilyen értelmezés, nem tudom elképzelni, hogy a hat év belpolitikai hidegháború befejezését éppen velem kezdenék. (…) Ha és amennyiben a külpolitikai elszigetelődés feloldása érdekében tett óvatos lépésként lehet értékelni a döntést, akkor az ugyan helyes célkitűzés, ám egészen bizonyosan nem elégséges”.

A fenti idézet utolsó mondata bennem azt a feltételezést indukálta, hogy a pávatáncos magyar kormány, amennyiben Eörsi jelölését valóban Budapest, ami jelen esetben egyet jelent Orbán Viktorral, kezdeményezte, taktikai lépésre szánta el magát. De létjogosultsága van egy másik feltételezésnek is. Eszerint Orbán is, Eörsi is (s mindenki, akit a nevükkel fémjeleznek idehaza) az USA érdekeinek magyarországi képviselője. Washingtonból nézve, a washingtoni lehetséges kormányzati célokat tekintve, feltehetően nem akkora közöttük a különbség, mint ahogyan ezt látjuk. Mert a birodalmi központ – így volt ez már a Római Birodalomban is – csupán néhány, alapvető követelményt támaszt a vazallusokkal szemben. Jelen esetben:

– Magyarország ne kérdőjelezze meg a szövetségi rendszert, azaz a NATO-tagságot, sőt legyen készséges együttműködő partner!

– A mindenkori magyar kormány ne akadályozza, ellenkezőleg, kedvezményekkel segítse a multinacionális tőke révén történő gazdasági behatolást!

– Ne legyenek véres zavargások az országban, azaz minél kulturáltabb eszközökkel (propaganda, minimális szociális intézkedések) tartsák féken a kisemmizett tömegeket!

E követelmények teljesítésére láthatóan bármelyik magyarországi jelentékenyebb politikai erő és politikus kész. És ha innen nézzük a dolgot: Orbán Viktor akaratából úttörő szerep lehet az Eörsié. Jelölésével kísérlet történik a magyar kormányzat és az ellenzék – a látszólag tűz és víz – beszélő viszonyának helyreállítására nem függetlenül az amerikai kormányzat szándékától, esetleg annak kifejezett nyomására. #