Az aleppói kisfiú visszakérdez

Gyanú támad az emberben: hátha ez is csak a propaganda része, s valamiféle manipulációt szolgál.

A porosan és véresen ülő Omran Daknis (más átírásban: Daqneesh) fényképével volt tele a világsajtó augusztus 18-án, csütörtökön. A szíriai Aleppóban, a romok alól mentették ki az ötéves kisfiút egy légicsapás után. A felvétel megrázó, a gyerek láttán még a legbékésebb ember is vádakat kezd fogalmazni, és bosszúért kiált.

Aztán elkezd gondolkodni, hogy miért épp most, miért épp ez a kép került be a világ összes tévéhíradójába, összes valamire való lapjának címoldalára, miért épp ezt a fotót osztották meg az internethasználók tömegei. Hiszen bizonyára alig van nap, amikor ne történne hasonló eset.

Saját felvetésemre magam sem tudok válaszolni. Azt azonban nagy bizonyossággal állíthatom, hogy Szíria más részeiben és sok más országban a szenvedés nyilvánvalóan ugyanolyan része volt és része most is a gyerekek életének minden nap minden órájában, mint most a kormányerők által támadott Aleppóban. Egészen biztos, hogy felvételek ezekről is készülnek, de a többségük archívumok mélyére kerül, vagy egyszerűen eltűnik az Internet-tengerben.

Daknis fotója viszont világpublicitást kapott. Méltán, és mégis gyanú támad az emberben: hátha ez is csak a propaganda része, s valamiféle manipulációt szolgál. Többek között azt a célt, hogy miközben borzongva és részvéttel nézzük a kisfiút a mozgó és állóképeken, elfeledkezzünk feltenni a kérdést, amit akár ő is feltehetne, ha egyáltalán felfogná, mi történt vele, mi és miért zajlik körötte:

– Vajon, akik ebben a pillanatban sajnálkoznak és vádaskodnak, de részesei a véres lázadások, puccsok, háborúk kirobbantásának szerte a világban, tényleg csak most szembesülnek azzal, hogy ténykedésük nyomán ilyen és még ilyenebb volt és lesz a gyerekek sorsa Hirosimától Palesztinán, Koreán, Vietnamon, Chilén, Libanonon, Grenadán, Afganisztánon, Kuvaiton, Irakon, Kurdisztánon, Jugoszlávián, Örményországon és a többi kaukázusi államon, vagy államocskán, Líbián, Tunézián, Ukrajnán, Jemenen át a szíriai Aleppóig?

Úgyhogy pokolba végre a farizeusokkal, nem utolsó sorban saját képmutatásunkkal! #

Utóirat 2016. 08. 19-én, 20:04-kor: A Facebook-oldalamra egy internetes ismerősöm elküldte a kisfiú kimentéséről és fotózásáról, filmezéséről készült felvétel linkjét. A tegnap esti nyugati híradókban csak egy-egy részletét láthattam a mozgóképnek. Ezért számomra csak most derült ki, hogy mentőautóban ül Omran. De már az este is feltolult bennem a kérdés: egy sebesült gyereket miért ültetnek a fotósok és a kamerák elé, ahelyett, hogy kezelnék. De a mentőautó ténye miatt világos, hogy azonnal kezelni kellett és lehetett volna a gyereket, nem pedig a kamerák prédájaként magára hagyni. Ráadásul hogy van az, hogy azonnal tudták a nevét és az életkorát is, bár épp csak kihúzták a romok alól? Mindez bennem felveti azt a kérdést, hogy nem eleve eltervezett propagandaakcióról volt-e szó. Szerencsére, ha hinni lehet a mai oroszországi forrásoknak, a kisfiú sérülései könnyűek voltak, s ma már el is engedték a kórházból. Az pedig végképp elképesztő, ha igaz, hogy az esti oroszországi állami tévéhíradó szerint a kisfiút fényképezők egyikében azt a fotóst azonosították, aki korábban az Iszlám Állam-szervezet egyik kivégzésén egy gyerek lefejezését fényképezte.Persze tudom, hogy a mai világban minden lehetséges, és annak ellenkezője is.##

Íme néhány kép a korábbi évtizedekből az emlékezet felfrissítésére, a lelkiismeret ébren tartására:

1953, Korea. Menekülő gyerekek az északi kommunisták által a Dél ellen indított, majd Kína, a Szovjetunió, illetve az USA bekapcsolódásával folyó háborúban.

1972, Vietnam. Az amerikai napalmbombázás elől menekülő gyerekek. (Huynh Cong Ut Pulitzer-díjas felvétele a TIME Eyewitness összeállításából)