Ha feltűnően sok lenne az érvénytelen voksok száma, akkor az a rezsim módszerei elleni tiltakozásként értelmezhető. De ez a hajó már elúszóban van.

Önbizalomhiány és kockázatkerülés. E két okkal magyarázom az október 2-ai, vasárnapi népszavazásról való távolmaradásra biztatók indítékát.

Ne menj el szavazni! Főzőcskézz otthon, kirándulj, korzózz egyet a már-már nyári napsütésben! Vegyél részt egy vasárnapi, a budapesti Kossuth téri demonstráción az erőszakmentes Magyarországért! A lényeg, hogy kerüld el a szavazóköröket!

Ilyen ajánlatokkal kapacitálja híveit a Demokratikus Koalíció, a Magyar Szocialista Párt, az Együtt, a Párbeszéd Magyarországért, a MoMa. Amint korábban már hangot adtam véleményemnek: feltehetően nem bíznak abban, hogy képesek felvenni az eléjük dobott kesztyűt. E pártok – fölöttébb szokatlanul – közéleti aktivitás helyett passzivitásra ösztökélik, vagy mint az LMP, többé-kevésbé magukra hagyják lehetséges szavazóikat.

Ezzel szemben, akár arra is buzdíthatnának az állítólag az Orbán-rezsimmel szemben álló politikai formációk, hogy a kormány elleni elégedetlenség kifejezésére kellene felhasználni ezt az alkalmat. Elmenni a szavazókörbe, ahol a három variáció közötti választási lehetőség – IGEN / NEM / IGEN-NEM – erre is módot adna. Aki a kormányt akarja támogatni, hát támogassa! Aki meg az Európai Unió bürokratáit, netán Ferenc pápa elveit, hát tegye! De a népszavazás ellenzőinek terméketlen siránkozásával nem lehet mit kezdeni.

Előző posztomban felvázoltam, hogy a Fidesz vezetői végső soron neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát valósítanak meg, s ezzel lényegileg a globálkapitalizmus érdekeit szolgálják. (Az állam Fidesz általi megszállása, vagy a szuverenitás orbáni túlhangsúlyozása senkit ne tévesszen meg! Az egyik állítás nem zárja ki a másikat. A hatalomkoncentráció révén a nemzetközi pénzügyi befektetők igényeit zökkenőmentesebben lehet kielégíteni. A szuverenitás előtérbe helyezését a nemzetközi intézmények, szervezetek befolyásával szemben az újbaloldal is megfogalmazza, csak ott a fiktív szabadversenynek a dolgozókra való negatív hatásai elleni deglobalizációs eszközként taglalják.)

A múltkori jegyzetben amellett érveltem, hogy az álbaloldal hangadói, akik már kormányzásaik idején is sutba dobták a szolidaritáselvet, alig különböztek tőlük. Esetleges ismételt uralomra jutásukkal legföljebb egy másik érdekkört hoznának helyzetbe, de kormányzási gyakorlatuk alapvetően azonos lenne a mostani Fideszével, aminthogy a tőkének tett egyoldalú engedményeikkel, munkaprogramjaikkal, a szegregációt erősítő oktatási rendszer favorizálásával, egyházpolitikájukkal, szociális megszorításaikkal és sok mással annak idején szinte megalapozták a jelenlegi hatalom országlását.

Ám ettől még ügyködhetnének azon, hogy némi versenyszellem hassa át a közéletet, amitől – lényegi azonosság ide, lényegi azonosság oda – mégiscsak azt remélhetné a közember, hogy a mindenkori kormányzó hatalomnak korlátai is vannak. Valahogy úgy, ahogyan ez az USA-ban történik, ahol a politikai váltógazdaság némi esélyt teremt arra, hogy az egyik érdekkör nehogy túlságosan sokáig bitorolja a hatalmat. Nos, ennek esélye látszik most eltűnni Magyarországról hosszú-hosszú időre!

Pedig ha már úgy adódott, hogy a kormányzó erő belezavarta a gyűlöletkeltésre alapozott népszavazásba a magyar társadalmat, legalább a magát bal-liberális ellenzéknek nevező oldal arra használná fel a kényszerű helyzetet, hogy támaszt nyújtson azoknak, akiknek emberségét sérti a propagandakampány, s mindaz, ami mögötte felsejlik! S még ha távol is állnának tőlük az ilyen morális megfontolások, legalább magukra gondolnának, a saját jövőbeni hatalmukra. Hiszen politikusokként arra szerveződnek vagy mi, hogy egyszer megszerezzék a jogot az ország kormányzásához. Csakhogy ez nem fog menni passzivitásra buzdított hívekkel. Ezzel a taktikával az álellenzék a saját sírját is megássa.

Itt és most, a kormány tálcán kínálta az alkalmat arra, hogy a politikáját bírálók kifejezhessék elégedetlenségüket. Erre a ballib oldal azt üzeni: „Maradj tétlen!” Holott csak annyit kellene (kellett volna) sulykolni: menj el a szavazókörbe, ahol a három variáció közötti választási lehetőség, az Orbán-rendszerrel való szembenállás demonstrálására is módot ad. A magát hivalkodóan demokratikus ellenzéknek nevező konglomerátum a tétlenséget szorgalmazta és szorgalmazza, ahelyett, hogy elmagyarázta volna: az érvénytelen szavazatokkal, természetesen, nem növelhető az érvényes szavazatok száma. Ugyanakkor ez az adat nyilvános lesz, vagyis ha feltűnően sok az érvénytelen voksok száma, akkor az a rezsim módszerei elleni tiltakozásként értelmezhető. Ez a romániai magyarok köréből beérkezett, szokatlanul sok érvénytelen szavazatnál már meg is mutatkozik. Nem mellesleg, csökken a hamisítás esélye, amivel az a ballib oldal riogat, amely a legtöbb szavazókörbe nem delegált szavazatszámlálókat.

Ha az ellenzék nem a passzivitást választja, végre elmondhatta volna, hogy hosszú idő után volt egy kérdés, amiben összhangba került a lehetséges választóival, amit később kamatoztathatott volna. De talán éppen attól félt, hogy kiderül: elégtelen a mozgósítási képessége. Szerintem azonban még az ezzel való szembenézésnek is több lenne a hozadéka, mint a mostani dagonyázás, aminek a vége a biztos elsüllyedés, amely után Orbán Viktor hatalma – a globális tőkés világ megnyugvására – szinte korlátozhatatlan lesz.

Mert senkinek ne legyen kétsége aziránt, hogy ez ennek a vasárnapi népszavazásnak a tétje! Nekünk itt a liberális médiumok és más hangadók negyedszázadon át azt a hazugságot sugalmazták, hogy a kapitalizmus és a demokrácia egymást feltételezik. Közben csak kevesek gondoltak arra, hogy a náci Németországban alapvetően szintén tőkés viszonyokra épült a gazdaság, vagy arra, hogy milyen kitűnően együttműködik az Amerikai Egyesült Államok az iszlám törvénykezés alapján kormányzott Szaúd-Arábiával! És a sort hosszan folytathatnánk egészen Kínáig...

Az se tévesszen meg senkit, hogy a Fidesz érdekkörébe tartozók milyen zavartalanul fosztogathatják a közvagyont, s ami ennél is beszédesebb, a sokszorosan túlárazott közbeszerzéseken keresztül az EU-forrásokat! A nemzetközi szervezetek, mindenekelőtt az Európai Unió intézményeinek vezetői simán szemet hunynak a szemérmetlen tolvajlás felett. Talán azért, mert ellenszolgáltatás ez azért a szívességért, hogy Orbánék minden eddiginél gátlástalanabbul, hozzá rafináltabban, kiszolgáltatják a tőkés társaságoknak, a pénzcentrumoknak az országot. Mert a lényeg, hogy bár a Fidesz vezetői bőszen lobogtatják a nemzeti lobogót, elég elolvasni az alaptörvényt, hogy világossá váljék, valójában a világ pénzügyi központjainak követeléseit hajtják végre. Ennek egyik következményeként az ország legmozgékonyabb, legaktívabb és legképességesebb százezrei az agyelszívásban érdekelt Nyugatra menekülnek, hogy aztán hazautalásaikkal a GDP-növekményhez nagyban hozzájáruljanak, lehetővé téve ezzel is, hogy az Orbán-kormány gazdasági győzelmi jelentésekkel ünnepelje magát. Minderre adja áldását, vagy sem október 2-án a magyar választópolgár.#