Még ha a japán légierő le is akarta volna lőni a rakétát, ezt nem tehette volna meg.

„Rakétát lőtt át Japán felett Észak-Korea ma hajnalban” – hallom augusztus 30-án 19 órakor az ATV Híradójában. Az erről szóló képes összefoglaló felvezető szövege szerint „A japán kormány úgy döntött, hogy nem lövik le a rakétát, a kilövés után azonban az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli összehívását kérték”. Az összefoglalóban ismét elhangzik, hogy a rakéta áthaladt az ország fölött, majd egy japán járókelőt látunk és hallunk. Szerinte a kormánynak le kellett volna lőnie, amikor a rakéta belépett a japán légtérbe.

Ez az állítás azonban nem igaz.

Az észak-koreai rakéta nem lépett be a japán légtérbe. Már ha hihetünk annak a közlésnek, amit jó félórával azelőtt az orosz állami tévében (a linkkel elérhető videón 07:18-nál) egy befolyásos, nemzetközi ügyekben mindig fölöttébb tájékozott történész-politikustól hallottam: „Hogy a rakéta belépett volna a japán légtérbe, ez az állítás nem egészen pontos. A (japán) légtér 100 kilométer magasságig tart, a rakéta viszont 500 kilométer magasan repült az ország fölött. Még ha a le is akarták volna lőni ezt a rakétát, ezt nem tehették volna meg, mert egyszerűen nincs olyan eszközük, amivel ebben a magasságban ezt megoldhatták volna”.

Persze, az észak-koreai akció ettől még provokatív volt. Sőt, ha a rakéta hatósugarát nézzük, akkor abban nemcsak Japán és Guam, az Amerikai Egyesült Államok óceániai külbirtoka, vagyis a legfontosabb Csendes-óceáni amerikai támaszpont van benne, de többek között Kína és Oroszország egy része is. Ezért nagyon is helyén való, hogy magyar idő szerint augusztus 30-án hajnalban az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúan és határozottan elítélte az egyébként ENSZ-tagállam Észak-Korea újabb lépését. De a kiegészítéssel mégis érthetőbb, hogy mi, hogyan történt és nem történt.

Ám sajnos, az ATV mellett az általam hallott más magyar híradások is készpénznek vették, azt sugallták, hogy Japán légterének megsértése történt. Annyi fiaskó után meg kellene érteniük végre a magyarországi szerkesztőknek, hogy az általuk orákulumként kezelt vezető nyugati médiumok, amelyek híreit ellenőrzés nélkül veszik át,  kifejezett befolyásolási szándékok, vagy épp csak trehányság miatt hemzsegnek a félrevezető információktól.

És ha már. A mi vidékünkön azt sem igen verik nagydobra, hogy az USA szövetségese, s ezáltal a mi szövetségesünk, Dél-Korea csaknem annyit, 40 milliárd dollárt, fordít évente fegyverkezésre, mint Oroszország, amelynek költségvetéséből évi 48 milliárd dollárnyi katonai kiadásra futja. Ez azért kissé más megvilágításba helyezi a térség katonapolitikai helyzetének összefüggéseit ahhoz képest, mint amit általában láttatnak velünk…

Az orosz tévé hivatkozott műsorában egy koreai származású szakértő figyelmeztetett arra, hogy a koreai történelemnek kezdetektől fogva alfája és ómegája: semmilyen külső erő nem kényszerítheti térdre az országot. Ezért a jelenlegi koreai vezetés sem szűnik meg azt követelni, hogy a nemzetközi közösség ismerje el a rendszert annak jelenlegi formájában, és szüntesse be az ország fenyegetését.

Ebben a konstellációban Donald Trumpnak az a kardcsörtetése is csak olaj volt a tűzre, hogy egy célzott csapással megsemmisítik az észak-koreai kilövőbázist. Válaszul, a koreaiak különféle körzetekből indították a kilövéseket. Vagyis ma az a helyzet, hogy Észak-Korea demonstrálta: bármely körzetéből képes rakétát kilőni. Következésképp bármilyen katonai megoldás az ország minden részének egyszerre történő megsemmisítésével járna, ami nyilvánvaló tömeggyilkosság lenne. (Bár, ami az amerikai fegyveres erők vietnami, vagy belgrádi ténykedését illeti...)

Vannak azért jó híreim is. Az orosz szakértők egyöntetű véleménye szerint fegyveres összecsapás a fenti okok mellett azért sem lesz, mert az észak-koreai gazdaság kapacitásai nem teszik lehetővé viszonylag nagyszámú rakéta gyártását. Még ha a hajtóművek legfontosabb részegységét továbbra is megkapnák Ukrajnából(!). És bár igaz, hogy az urándúsítás problémáját megoldották, s nem lehet tudni, mennyi atomfegyver előállításához szükséges alapanyaggal rendelkeznek, viszont egy nyugalmazott orosz tábornok szerint: az atomtöltetű robbanófej elkészítése nem olyan egyszerű dolog, s neki vannak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy ezt a feladatot megoldották volna.

De persze a gazdasági szankciók is hatástalanok. Az egyik bizonyság erre, hogy északi éhínség ide vagy oda, a két Korea lakosságának aránya mit sem változott az ötvenes évekbeli, békekötéssel azóta sem lezárt, megosztás óta. Ezért egyedül a diplomáciai megoldás jöhet szóba Észak-Koreával kapcsolatban, csak ehhez az USA-nak is le kellene ülnie a tárgyalóasztalhoz, s belelapozni a kínai-orosz javaslatokat tartalmazó dossziéba.

Hát valahogy így. Nem is annyira az igazság jegyében – mert hiszen ki tudja itt kibogozni, éppen kinek az oldalán is áll ez a szemfényvesztő kurtizán, az igazság –, csupán a kissé árnyaltabb kép érdekében. #

Címkép: Koreai vezetők egy csoportja egy sikeres rakétakísérlet után. Középen Kim Dzsongun, az ország teljhatalmú vezetője (Fotó: MTI)