Akár a választásokat is lefújhatják Ukrajnában a kercsi konfliktusba kapaszkodva. Az események hátterének lehetséges magyarázatai.

Az érintett államok és fegyveres erőik irányítóin kívül aligha látja át más, mi is történt valójában november 25-én, vasárnap, az Azovi-tengeren, pontosabban a Kercsi-szorosban. Annyit rögzíthetünk csupán, hogy konfliktusba kerültek az orosz határvédelem erői két kisebb ukrán hadihajóval és egy vontatóhajóval. Az érintett felek Oroszország, Ukrajna és az USA. Utóbbihoz csak annyit: ma Ukrajnában egy légy szárnya sem rezdülhet meg anélkül, hogy előtte ne egyeztetnének a kormányban ülő, a miniszterek és a hadsereg tanácsadóiként ténykedő, a döntéseket a háttérből sugalmazó washingtoni megbízottakkal.

Egyébként a Kercsi-szoros fölé Európa leghosszabb, 18,1 kilométeres hídját építette Oroszország. Rekordidő alatt, és épp az ukrán vezetők által minősítve lehetetlen körülmények között. Szerintük már össze kellett volna dőlnie. Ezzel szemben az a helyzet, hogy az autópálya után gőzerővel folyik a vasúti összeköttetés megteremtése az anyaország és a 2014-ben visszacsatolt Krím között. A probléma, látszólag, éppen ez. Az, hogy az 1954-ben Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár, a bizonytalan, de feltehetően ukrán-lengyel származású, első számú vezető által az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaságnak ajándékozott Krímet Moszkva visszacsatolta.

Az önkényes lépést a nemzetközi joggal ellentétesnek minősítette az ENSZ közgyűlése*. Csakhogy a Kreml vezetői azzal magyarázták a szinte rögvest megtartott népszavazással is megerősített döntést, hogy 2014 februárjában, a washingtoni Fehér Ház által erőszakosan hatalomra juttatott kijevi vezetés azt tervezte: kiszorítja Oroszországot a Krímben lévő haditengerészeti támaszpontról. Vagyis az USA által több milliárd dollárral finanszírozott ukrajnai változások valódi célja Oroszország Fekete-tengeri helyzetének meggyengítése, déli határának védtelenné tétele, a Földközi-tengerre való kijutásának megakadályozása volt.

E moszkvai logika szerint az Ukrajnában, és az Ukrajna miatt, négy éve zajló események főleg arra vezethetők vissza, hogy az USA által vezetett NATO az orosz határ közelébe húzódott és húzódik csapataival, páncélosaival, repülőivel, rakétaütegeivel. Ergo, semmibe veszik Oroszország geopolitikai érdekeit, veszélyeztetik biztonságát annak érdekében, hogy visszaállítsák a jelcini időszakban érvényesített ellenőrzést az ország erőforrásai, illetve politikai élete felett, ami lényegében a kirablást jelentette.

Tetszik, nem tetszik, ezzel nehéz lenne vitatkozni, ha azt is tekintetbe vesszük azt a katonai stratégák számára nyilvánvaló tényt, hogy Oroszország népessége, gazdasága, hadereje ebben a pillanatban nem alkalmas tartós támadó háború megvívására. Bármit is beszél ennek ellenkezőjéről a nyugati politikusok egy része, de főleg a NATO főtitkára, illetve a baltikumi és a lengyel vezetés. Egy honvédő háború azonban, mint anno a Moszkvát elfoglalt lengyelek, Napóleon, illetve Hitler ellen, most is minden erőforrás mozgósítására ösztönözné az orosz vezetést, ami teljesen más helyzetet teremtene.  

A Kreml vezetőit főleg az foglalkoztatja évszázadok óta: hogyan lehet megfelelő védőgyűrűt vonni az ország szíve köré. Ez a meggyőződésük csak erősödött attól – amint erre a BBC és a Sky News korábbi munkatársa, Tim Marshall is rámutat A földrajz fogságában című, magyarul nemrég megjelent könyvében –, hogy Napóleon 1812-es támadása óta az oroszok átlagosan harminchárom évenként kénytelenek voltak háborút vívni a kelet-európai síkvidék területén. Ezért, amint a NATO keleti irányú terjeszkedése miatt, a Krím annektálását követően Vlagyimir Putyin orosz elnök figyelmeztetett: „Oroszország olyan helyzetbe került, amelyben nem volt helye meghátrálásnak. Ha a végpontig nyomják össze a rugót, keményen visszarúg. Emlékezzenek erre!”

Ami viszont a hétvégi eseményeket illeti, ezekről a két fél megközelítően sem egyformán számolt be. Jobb híján az orosz Kommerszant is csak azt írta le, hogy az érintettek egymást vádolták provokációval. Szó esett hajók összeütközéséről, később lövések eldördüléséről, sőt ukrán hajók elfoglalásáról és sebesültekről. Az oroszok arra emlékeztettek, hogy korábban az ukrán fél már foglalt le orosz hajókat, tartóztatott le matrózokat, kapitányokat, halászokat, hogy aztán hónapokkal később engedje szabadon őket. Videó-felvételeket is közzétettek arról, hogy a híd alatt szabadon haladhatnak át olyan ukrán hadihajók, amelyek úgymond szabályosan tették ezt. Az ukránok viszont arról panaszkodtak, hogy az utóbbi időben az orosz fél zavarta a hajóforgalmat. Vasárnap kifejezetten keresztbe állítottak a híd alatt egy tankert, hogy megakadályozzák az ukrán hajók áthaladását. Ezt az orosz fél is bemutatta, de úgy, mint ami már válaszlépés volt az ukrán provokációra. Mindenesetre az indítékok – a fent jelzett geopolitikai keretekbe helyezve – a következők lehetnek:

– Petro Porosenko ukrán elnök népszerűsége igen alacsony a jövő tavasszal esedékes választások előtti, november közepi felmérés szerint. A korábban ezt a posztot már betöltött Julia Timosenko a szavazáson részt venni szándékozók között 15,1 százalékkal vezeti az államfői tisztségért ringbe szállók listáját. Petro Porosenkora csak 11,4 százalék szavazna, amivel alig előzi meg ebben az összevetésben a 10 százalékos Vologyimir Zelenszkij showmant. S állítólag egyre feljebb jön, s talán már a második helyen áll a parlamenti Ellenzéki Blokk vezetője, Jurij Bojko. Van olyan közvélemény-kutatás is, amely csupán a negyedik helyre hozza be Porosenkot.

Ennek alapján létezhet tehát olyan forgatókönyv, hogy a jelenlegi államelnök konfliktusok szításával tehetne szert nagyobb népszerűségre. Ez persze nem lesz könnyű, hiszen a lakosság jelentős része fűtési nehézségekkel küzd, jövedelme csökkent az utóbbi években, miközben az árak nőttek. Ukrajnai elemzők azt sem tartják kizártnak, hogy akár olyan véres eseményeket provokálnak ki a következő hónapokban, amelyekre hivatkozva elhalasztható lehet a tavaszi elnökválasztás. És máris! Alighogy leírtam ezt a mondatot, a számítógépemen landolt a Lenta.ru moszkvai idő szerint, november 26-án, éjszaka 1 óra 43 perckor kiadott közleménye: Porosenko a védelmi tanácsban egyetértett azzal, hogy a rada elé vigyék az ország hadiállapotba** helyezését a Kercsi-szorosban történt események miatt. (Lásd a cikk végén a magyarázatot!)

Ám a hadiállapothoz hadüzenet is kellene. Csakhogy, ha Ukrajna hadüzenetet intéz Oroszországhoz, egészen lábon lőheti magát, minthogy nagyrészt még mindig az orosz cégekkel folytatott kereskedelem teszi lehetővé az ukrán gazdaság életben tartását, az orosz gázzal fűtik – már amennyit egyáltalán meg tudnak vásárolni – a városi lakásokat, az intézményeket. Talán emiatt is visszakozott reggelre kelve Porosenko, aki szerint „a hadiállapot nem vonna magával hadüzenetet. Ukrajna senkivel nem tervez háborút. Kizárólag a védelem, az ukrán föld egységének megvédése, a szuverenitás és a függetlenség érdekében vezetnék be annak ismeretében, hogy Oroszország részéről növekvő és leplezetlen agresszió nyilvánul meg".  

– A küszöbön álló Trump–Putyin találkozó előtt a Fehér Háznak szintén érdekében állhat megszorongatni a Kreml vezetőjét. Ennek részeként tovább izzítani azt a már ma is forró vasat, amit az orosz ellenesség tüzében hevítenek évek óta, hogy hangulatot keltsenek az eddigi elszigeteltségből kitört, katonailag némileg megerősödött, a nemzetközi színtéren sok ügyben megkerülhetetlenné vált, a Kínával, részben a NATO-tag Törökországgal, Indiával és másokkal összeállt Oroszország ellen. Vegyük azért figyelembe, amit fentebb is jeleztem: ez az orosz katonai erő egyelőre igencsak viszonylagos. Jakov Kedmi izraeli biztonságpolitikai szakértő múltheti, indulatos kirohanása szerint mindössze egy következő nagy háború első nyolc percének megvívásához elegendő. Nyilván ez erős alálövés. De ha a héten nyilvánosságra hozott hivatalos adatokat nézzük, mennyiségi oldalról túlzottnak semmiképpen nem mondható az orosz fegyverkezés mértéke. Az idén a hadsereg 250 új tankot és páncélozott járművet, 5 vízfelszíni hadihajót, 74 repülőt és helikoptert, 80 pilóta nélküli repülőeszközt, 4 db, kétségtelenül igen korszerű, S-400-as légirakétaelhárító-komplexumot kapott. Az orosz hadsereg éves költségvetése egyébként egytizede az amerikaiénak.

– Magam inkább azt az álláspontot képviselem, hogy Oroszországnak a legkevésbé sincs szüksége katonai, és más konfliktusokra. Az ország épp csak kezd magára találni a Szovjetunió összeomlása utáni hosszú zavaros évtizedet követően. Belső újjáépítési, gazdaságfejlesztési, oktatási, egészségügyi programokat hajt végre, miközben szüntelenül küzd a terrorizmussal. Ezzel együtt se zárjuk ki egészen, hogy éppen a Nyugat miatt reá helyeződő nyomást az ország lakosságának mozgósítására használhatja – és használja is – az ország vezetése. Ezzel ugyanis magyarázatot kínálhat a szociális nehézségekkel küzdő tömegek számára, miért oly lassan halad a felzárkóztatásuk. Emellett azt se feledjük: jó ideje igen nagy belső nyomás nehezedik az orosz vezetésre, ami még az állami médiumokban megszólaló, főleg katonai szakértők megnyilvánulásaiból is kiderül. Sokak véleménye szerint Putyin érthetetlenül hagyja, hogy Kijev packázzon Oroszországgal. Az orosz államfőnek és körének eme népi elégedetlenség mértékéről feltehetően közvélemény-kutatási eredmények is rendelkezésre állnak. Amikor vasárnap úgy döntöttek, ahogyan döntöttek, bizonyára ezeket az adatokat is mérlegelték.

♦ ♦ ♦ 

Hát ennyi! Azt azonban még megjegyzem: azért csak olvassák a szemben álló felek egymásnak biztosan ellentmondó, hivatalos közleményeit például itt, továbbá a Kercsi-ügy miatt a héten biztosan napvilágot látó, az ENSZ-ben, az EU-ban megfogalmazott, újabb Oroszország ellenes határozatokat, nyilatkozatokat! Hátha okosabbak lesznek tőlük. Egyébként az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását mindkét fél kérte. Amúgy elnézést ezért az utóbbi szenvtelen hangvételért! De nem hinném, hogy én vagyok itt a legcinikusabb…#

CÍMKÉP: A Kercsi-szorosban felvonult orosz és ukrán hajók üldözési versenye 2018. november 25-én

MEGJEGYZÉSEK: *A KRÍM VISSZACSATOLÁSA MIATT Oroszországot elítélő, Ukrajna által az ENSZ közgyűlése elé beterjesztett, 30 ország közreműködésével készült szövegtervezetet 70 állam támogatta a 2017 decemberében megtartott szavazáson, köztük az Európai Unió tagjai és az Egyesült Államok. A határozat elfogadása ellen 26 ország szavazott, köztük volt Oroszország. További 76, főleg afrikai és latin-amerikai ország tartózkodott.

**UKRAJNÁBAN HADIÁLLAPOT ESETÉN a hadsereg-parancsnokságot, amelynek vezetője az államfő,  különleges jogokkal ruházzák fel. Ez korlátozhatja a lakosság alapvető szabadságjogait. Többek között munkára vezényelhet minden munkaképes embert, felhasználhatja a cégek bármilyen helyiségét és eszközét védelmi célokra, élelmiszer- és gyógyszernormát határozhat meg, illetve a polgárok bármely tulajdonát lefoglalhatja katonai célokra. Ugyancsak tiltást vezethet be a népszavazásokra, s bármilyen szintű választás megtartására.

Véleménye fontos az orientálásomban. Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban!