BEKIÁLTÁS: Veszélyben Greta Thunberg álma

Boldogságindexekkel kellene felváltani a termelés parttalan növelésére ösztönző GDP-mutatókat, a feltételek és a gondolkodásmód fokozatos átalakítása mellett!  

gretathunberg2018-08svedparlamentelott.jpg

Az elmúlt egy évben a lelkesedésen túl nem történt semmi a felmelegedés megfékezésére, a globális klímasztrájk-mozgalom nem ért el semmitjelentette ki Greta Thunberg Madridban, ahol az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 25. ülését tartják a világ 196 országának részvételével. Szerinte a fiatalok sztrájkja bár világméretűvé nőtt, hatására mégsem léptek a kormányok. A Bekiáltásban a témáról írt jegyzeteim, illetve a Médiapiac című folyóirat legutóbbi, 2019/6-os számában megjelent esszém a bizonyság arra, hogy akkor lepődtem volna meg, ha az ellenkezője történik.

Szövegeimben tömegbefolyásolási mestermunkaként elemzem a Greta-projektet, amely a figyelem felkeltésére ugyan alkalmas, de a politikai és a gazdasági döntéshozókat aligha fogja eltántorítani az eddigi gyakorlattól. A Klubrádió december 6-ai, Lég-Kondi című, klíma- és környezetvédelmi műsora arról győzött meg, hogy egyelőre nem kell módosítanom az álláspontomon, amit talán többen cinikusnak minősítenek. De őket is biztosíthatom, hogy a közéleti-politikai kommunikáció, ha úgy tetszik, a propaganda mechanizmusait az alábbiakhoz hasonló mérlegelések sorozatában tervezik meg.

Amiként az adásban elhangzott: Dávid és Góliát harcát idézi a tinédzser kiállása.

Immár más által is igazolva látom tehát, azt a korábbi feltevésemet, hogy akik egy világméretű kampányhoz kerestek arcot, nem véletlenül startoltak rá a tinédzserre. Mindegy, hogy a szerep gondolata létezett-e korábban, vagy a svéd parlament előtt, 2018-ban magába roskadva üldögélő kislány fotóját látva villant az eszébe valakinek, hogy erre a személyiségre ki lehetne találni egy sajátos szerepet. A lényeg, hogy adott volt egy helyzet, egy figura, egy a médiában jól eladható történet, ami köré az esedékes akciókat lehetett építeni. Nyilván sor került néhány tréningre. Ezeket megkönnyítette, hogy a kamasznak fotografikus memóriája van, így bármilyen szöveget könnyedén elsajátít, s hogy a világból igazán csupán egy dolog érdekli: a lehetséges klímakatasztrófa veszélye.

Ezután már gyerekjáték volt elintézni, hogy szót kapjon világkonferenciákon, nemzeti parlamentekben, s hogy díjakkal, kitüntetésekkel halmozzák el. Ezek birtokában aztán a politikusok fejéhez olyan mondatokat vághatott, amelyeket tőle, a magas intelligenciájú, de különféle pszichikai rendellenességekkel küzdő kamasztól kénytelenek voltak szó nélkül elfogadni. Sőt, jobb híján lelkesedést mutattak, miközben már-már durva vádakkal illette őket. Egy gyerekkel nyilvános vitába keveredni? Aki ezt megpróbálná, azt a sajtó egy életre tönkreteszi. Egyébként a Klubrádió említett műsora is ezekre, ha úgy tetszik, a bulváros elemekre épített kezdetben. Az első részben Greta Thunberget sztárként – hogy ne mondjam: mai szentként – mutatták be. Követőit pedig rajongó sokaságként, akik a lányka minden kijelentésére már-már hisztérikusan reagáltak. Fórizs Mátyás műsorvezető így indított:

„A világpolitikai legnépszerűbb fiatal sztárjáról lesz most szó. Az aktivistáról, vagy ha úgy tetszik, a mozgalmárról, akinek hívó szavára sok millióan vonultak utcára világszerte, hogy nyomást gyakoroljanak a politikai és a gazdasági elitre. (…) Hallgassák a rajongást, ami körülvette őt New York-ban, a most szeptemberi globális klímasztrájkon! De a rajongás mellett érdemes figyelni arra is, amit mond.”

Nos, nézzük mit is!

Hello, New York City! (a tömeg visong) Megtisztelő, hogy itt lehetek veletek ezen a történelmi napon, és köszönöm, hogy ennyien eljöttetek. Még számolunk, de eddig 250 ezren vagyunk itt. (a tömeg visong) Világszerte körülbelül négy millióan tüntetnek, és ez még nem a végső szám. (a tömeg zajong) Ez a történelem valaha volt legnagyobb klímasztrájkja. (a tömeg ujjong) És büszkék lehetünk magunkra, mert együtt csináltuk meg. (Köszönöm! – kiáltás és lelkes bekiabálások, visongás) Van pár számom, amit szeretnék megosztani veletek. Ausztráliában jelenleg 350 ezren tüntetnek, Londonban százezren, Berlinben 270 ezren. (minden eddiginél nagyobb üdvrivalgás) Százötven országban vannak tüntetések, minden kontinensen. Szó szerint minden kontinensen, még az Antarktiszon is. (Nagy üdvrivalgás) Nem mentünk ma iskolába. De nem vagyunk ezzel egyedül, mert a felnőttek is velünk vannak, akik nem mentek be ma dolgozni. És miért? Mert vészhelyzet van. (Üdvrivalgás) Ég a házunk. És nem fogunk csak csendben állni, és végignézni, ahogy leég. Egy emberként állunk a tudomány mögött, és mindent meg fogunk tenni, ami módunkban áll, például sztrájkolunk. (Nagy üdvrivalgás) Hiszen mi értelme van tanulnunk a jövőnkért, ha a jövőnket eladták a profitért. (Óriási üdvrivalgás)

Kétségem nincs aziránt, hogy profik készítették a szöveget, hiszen csupa olyan elemet tartalmaz, amelyekkel tömegérzelmeket lehet kiváltani. Hányszor hallottuk már a beköszönés efféle módját  populista politikusok, vagy éppen rock- és filmsztárok szájából? Aztán a második mondatban ott a tömegnek udvarlás hatásos formája: a szónok, azaz a híres ember meghatottan alárendeli magát a megjelenteknek, akik – Minő áldozatkészség! – időt szántak az eseményre. Amúgy pedig, hogy a csodába ne tették volna, hiszen úgymond történelmi pillanatok részesei. Ráadásul nincsenek egyedül. Bármilyen kicsik is a számok az adott kontinensekkel és a városok nagyságával összevetésben, ahhoz elég nagynak tűnnek fel, hogy világméretű összefogás érzetét keltsék a jelenlévőkben. Egyébként is, a hasonló tömegdemonstrációk résztvevői közül igen kevesen elmélkednek mondjuk arról, hogy ha ilyen sokan vannak egy akaraton, ugyan miért nem hallott a megmozdulásról, még a szomszéd néni sem. S ami ennél fontosabb, hogyhogy nem szeppen meg ekkora erőt tapasztalván minden senkiházi, aki a rossz oldalon állt eddig, s miért nem iparkodik, hogy felhagyjon úgymond bűnös ténykedésével?

Nem, az ilyen, és ezekhez hasonló kérdésekig általában nem jutnak el azok, akik úgy akarnak fellépni valamilyen valóban vérlázító jelenséggel szemben, mint valami rockkoncerten. Emlékeztetőül, ez még a legendás Woodstockban sem volt elég ahhoz, hogy a fennálló rend alapjait megrengesse. Mert persze sem az 1969-es hippik, sem a Greta-akciók támogatói nem gondolnak ilyesmire. Hiszen ez a mozgalom is a nyugati nagyvárosi közép- és a felső középosztály fiataljai közül verbuvál. Ők pedig általában nem arról híresek, hogy áttörnének a szokásos nemzedéki lázadás keretein. Viszont, ha ez így marad, Greta Thunberg álmai aligha válnak valóra. Ezért újból és újból kénytelen lesz kijelenteni, amit a cikkem elején idéztem tőle: „a lelkesedésen túl nem történt semmi a felmelegedés megfékezésére, a globális klímasztrájk-mozgalom nem ért el semmit”.

Egészen addig így zajlanak majd az események, amíg a tömeg meg nem unja őt, s akkor majd keresnek egy új arcot, amiként ez az elmúlt harminc évben történt. 1992-ben például Severn Cullis-Suzuki kanadai diáklány állt ki hasonlóan. Ő akkor, Rio de Janeiróban, az ENSZ Környezet és Fejlesztés elnevezésű konferenciáján mondott beszédet. De ugyan ki emlékszik már rá? Viszont az is igaz, hogy azóta drámaibbá vált a klimatikus helyzet, ezért a mozgalom minden eddiginél kiterjedtebb.  Az sem keveset nyom a latban, hogy Greta Thunberg fellépéseire akkor került sor, mikorra a zöldmozgalmak előtte járó napszámosai már előkészítették a terepet.

Különbség az is, hogy a svéd lány fent idézett szövegébe bekerült a „profit” kifejezés, aminek érdekében úgymond eladták a jövőt az előző nemzedékek.

Ez akár azt jelezheti, hogy a háttérben állók tesztelni kezdték a továbblépés lehetőségét. A Klubrádió adásának derekán Mikecz Dániel mozgalomkutató szintén utalt erre. Szerinte szintet kell lépnie a klímamozgalomnak. Immár politikai követeléseket kell megfogalmazni, ami az eddigiekhez képest másféle szakértelmet igényel. Más kérdés, hogy szerintem ettől a mozgalomtól valódi rendszerkritika, a kapitalista viszonyok alapjainak megkérdőjelezése nehezen képzelhető el. Végtére a mozgalmárok többsége – egyelőre a szülein keresztül – szintén a rendszer haszonélvezője. A rádiós összeállítás további része – nem a riporter hibájából – el is kanyarodott az alapkérdésektől. A műsor második felében a köztársasági elnök szakértője, Kőrös Csaba, illetve Bauer Zsolt, az egykori amerikai alelnök Albert Arnold Al Gore, a Nobel-békedíjas környezetvédelmi aktivista által létrehozott úgymond civil szervezet európai klíma-projektvezetője leginkább azt ecsetelte, mennyi bürokratikus akadály és hányféle ellenérdek áll az érdemi cselekvés előtt.

Ezzel szemben annak, aki nem elégszik meg a hadoválással, a látszatintézkedésekkel, először arra kell rámutatnia, hogy a minden áron való növekedésre épülő kapitalizmus következtében alakult ki ez a helyzet, s hogy a fundamentumok érintetlenül hagyása nélkül a katasztrófa biztosan nem kerülhető el. Mindent egybe vetve, a dolgok mostani állása szerint a karbon mentes világért folyó mozgalom éppen erről tereli el a figyelmet. Miközben a szülők generációjának bűnös mentalitásáról folyik a szó, vagyis a klímaügyet már-már a családok szintjére húzzák le, éppen a makrovilág ellentmondásairól nem, vagy alig beszélnek. Arról, hogy mit kellene tenni abban a helyzetben, amelyben a neoliberális kapitalizmus uralkodóvá válása következtében a társadalom autonóm rendszerei, védekező mechanizmusai mindenütt meggyengültek, sőt megsemmisültek, és ez tovább rontott a körülményeken.

♦ Ezen belül szólni kellene a soha nem látott mértékű gazdasági egyenlőtlenségről, a többség végtelen szegénységéről, egy parányi kisebbség elképesztő gazdagságáról, továbbá a társadalmak kasztosodásáról, ami lehetetlenné teszi az alsóbb rétegekből a felsőbbekbe jutást!
 ♦ Üvölteni kellene amiatt, hogy a nyugati országok jólétének fenntartását szolgáló nyersanyagforrások elorozása, a gazdag államok, mindenekelőtt az USA, érdekeit a szegények rovására szolgáló nemzetközi pénzügyi rendszer fenntartása érdekében csak az utóbbi harminc évben hány háborút indított, finanszírozott, támogatott a fejlett világ!
 ♦ Diskurzust kellene folytatni arról, hogyan lehet kezelni azt a helyzetet, amelyben a világ minden szegletében milliárdnyi és milliárdnyi ember akar részesülni a (nyugati) tömegmédiumok által a normális lét feltételeként bemutatott nyárspolgári-fogyasztói áldásokból!
 ♦ Ha meg akarjuk úszni a polgárháborúkat, a pusztító népvándorlásokat, egységes, az egyének által is elfogadható, kiegyenlítő normákhoz kellene kötni az életvitellel kapcsolatos javak felhasználását, s világszerte a boldogságindexekkel kellene felváltani a termelés parttalan növelésére ösztönző GDP-mutatókat, persze a feltételek és a gondolkodásmód ennek megfelelő, fokozatos átalakítása mellett!

Nem kétséges, hogy szinte lehetetlennek látszik a feladat. De ha a világ döntéshozói továbbra sem jutnak túl a széndioxid-kvóták csökkentésének mértékét és mikéntjét taglaló vitákon, ahelyett, hogy a bolygó alapkérdéseit a maguk komplexitásában ragadnák meg, akkor – a klímakatasztrófa nyomán, vagy akár a nélkül is – jönnek a polgárháborúk, a menekültáradatok, s akár a civilizációk összecsapása, mígnem az emberi létezés mai formája teljesen meg nem semmisül. Nagy kérdés, van-e akkora erő az új nemzedék klímamozgalmában, hogy eljusson annak felismeréséig: a húsevés növényi táplálékkal való kiváltása, a légi forgalomnak a vizekre terelése, az őserdők kivágásának megállítása, akár milliárdnyi fa telepítése, vagy a napenergia nagyobb mértékű hasznosítása – amihez persze ritka földfémeket kell bányászni hatalmas energia-befektetéssel és újabb hulladékhegyek termelésével – csak tüneti kezelésként jöhet szóba az emberi civilizációt szétrobbantással fenyegető belső feszültségek hatástalanításához képest. Attól tartók, hogy társadalmaink erre való alkalmassá tételéhez a filozófiaváltás elkerülhetetlen lesz. Már, ha egyáltalán... #

CÍMKÉP: Greta Thunberg első akciója 2018. augusztus 28-án, a svéd parlament előtt  (Fotó forrása: az aktivista Facebook-oldala)