BEKIÁLTÁS: Ha nem értenek, nemzetellenes vagy!
A tanárok szerint a kormány oktatási terve megfosztja a gyerekeket a mai világ megértésének lehetőségétől.
„Ha nem tiszteled önmagad, másokat sem tisztelhetsz” – olvasom egy internetes, orosz képzőművészeti oldalon egy bizonyos Szergej Ignatyev mondatát. Hosszabb posztjában arról elmélkedik, miért ragadt le az oroszság nagy része – alapvetően történelmi okokból – a realizmusnál, s nem jut túl még Picassón sem. „Amit az orosz ember nem ért, azt mindjárt meg akarja semmisíteni” – mondja ki a szentenciát az érted haragszom, nem ellened vehemenciájával a szerző, aki szerint az
„OTTHONAGYEREKISJOBBATRAJZOL
betegségből a szemlélődés, az olvasmányokban elmélyülés, szakszerű előadások hallgatása gyógyíthat ki. Éppen ebben a sorrendben.”
Vannak, akik köszönik az elgondolkodtató eszmefuttatást. Más arra figyelmezteti a pocskondiázókat, hogy csupán az a kérdés, az első pillantásra talán szokatlan műalkotás megtalálja-e a neki való helyet, mondjuk egy hatalmas bank vagy cégközpont előcsarnokában. Vagy mint a jegyzetem záró képének választott „Bacchus” a Bécsi Állami Opera vasfüggönyén. A vita hőfokát jelzi, hogy egy viszonylag zárt csoportban tíz óra alatt több mint ezren nyilvánítottak véleményt. Volt, aki egyszerű sznobizmust látott az absztrakt művek méltatásában. És sokan hánytak rá kígyót-békát, nyomdafestéket alig tűrő szavakkal. Sőt ruszofóbnak titulálták Ignatyevet, az Üzbegisztánban született és felnőtt, ma Amerikában élő posztert, aki maga is festő. Ezért is süthették rá, hogy esztétizálással palástolja orosz ellenességet.
Ugye, milyen ismerős mindez? Ugye milyen könnyen kiosztják valakinek a nemzetellenes jelzőt a szemlélődésre képtelen, hangoskodó emberek?
Bizony, a gondolkodás veszélyes! Mert lám, idáig jutván, én is kezdtem arra asszociálni: épp most készülnek arra Magyarországon, hogy megfosszák a gyerekeket a lélek kibontásának, ha kell, a gyógyításának ettől a folyamatától. Az új nemzeti alaptanterv kiötlői saját kisszerű, provinciális, a giccsel határos értékrendet képviselő, másodrendű, vagy csupán mára avíttá vált írók életrajzával, s munkáival akarják traktálni a felnövekvő nemzedéket. Már ha jól veszem ki a Magyartanárok Egyesületének két-három napja hallható harangkongatásából. A legdermesztőbb vád:
„a tananyag az adott korosztály legalább kétharmada számára nem elsajátítható, őket a nemzetből mintegy kirekeszti, (...) egyáltalán nem szolgálja a diákok érdekeit, nem teszi őket jó szövegértőkké, árnyalt és pontos szövegek alkotóivá, művelt, a humán kultúra iránt elkötelezett felnőttekké. Nem szolgálja sem személyiségfejlődésüket, sem tanulás- vagy munkakultúrájukat, sem boldogulásukat a munka világában.”
Talán értik már vádlóim, miért nevezem visszatérően a rezsimet nemzeti NEM együttműködés rendszerének, szemben a magukat ellenzékinek nevező pártokkal és médiumokkal, meg azzal a sokasággal, amelynek tagjai oly szívesen csápolnak Orbán Viktor zászlólobogtatásához, koronaúsztatásához. Apropó, korona. A Történelemtanárok Egylete szintén félreverte a harangot. Sok egyéb mellett nem értenek, nem érthetnek egyet azzal, hogy a nemzeti alaptanterv szerint
a történelemtanításból száműzni kell a reális, tényeken alapuló történelmi megismerést, a kritikus értékelést, előtérbe helyezni a honvédelmi nevelést, az egyoldalú ideológiai normakövetést.
Meglett korom miatt, nekem már nincs ebben személyes érdekem. De amiként az enyhén szólva avítt nézőpontot közvetítő, ámbátor a szóvirágos mondatokkal a honleányi szívet biztosan megdobogtató, a lelket elringató Wass Albertet védelmébe vevő ismerősömnek írtam, miközben ezzel a poszttal molyoltam:
„Inkább elhiszem a tanároknak, hogy ők akarnak jobbat a gyerekeknek, nem pedig a csak a hatalommal törődő politikusok, akiknek mesésen megfizetett sameszei korszerűtlen ismeretekkel akarják teletömni a fejeket, hogy aztán az elbutított tömeget kiszolgáltatottá tegyék.”
Ezért teszem szóvá én is: meg kell tenni mindent azért, hogy szabadon gondolkodhassanak legalább az utánunk jövők! Azt kell célul tűzni, hogy a legnemesebb értékrendet hordozó művek fölött szemlélődhessenek és gondolkodhassanak a kisiskolások! Ne megszépített történetek neveljék őket, hanem ember módra igazak, valóságosak! Aki nem ezt mozdítja elő, ketrecet épít köréjük. Lehet persze, hogy az a ketrec (egyeseknek) arany rudakból lesz, s még az is, hogy tágas, így sokan ücsörögnek benne. Ám az attól még ketrec marad, ahol – tán észre sem veszi az abban élő – megsemmisül az önbecsülés. Viszont, ha az megsemmisül, elvész a mások tisztelete is. Ahogy itt és most, a mai Magyarországon annyira megtapasztaljuk ezt, amikor a politikusok leplezett, sőt nyílt agymosásának hatására illetik egymást igaztalan, ám annál vadabb vádakkal, válogatottan sértő jelzőkkel rokonok, szomszédok, munkatársak, egykori barátok, sőt házastársak otthon, közösségi összejöveteleken, vagy internetes fórumokon, hogy a tüntetésekről már ne is beszéljek. Indulataikkal próbálják leplezni a bennük dúló mérhetetlen tisztázatlanságot, ami tisztátalanul ömlik kifelé – mindenkire. #
CÍMKÉP: Szergej Ignatyev konceptualista képe, a „Jó reggelt!" (Aki azt gondolja, hogy nem tud rajzolni, kattintson erre a linkre, s görgessen lefelé az oldalon!)
ZÁRÓKÉP: Edwin Parker „Cy” Twombly Jr. (1928–2011) amerikai festő, szobrász és fényképész, akinek munkáit a kifinomult kritikusok és a műértők egy része is fenntartásokkal fogadta be. Az emberiség kulturális emlékezetének legjellegzetesebb mítoszait értelmezte át. Kifejlesztett egy úgynevezett meta-szkriptet, amelyben a rövidített jelek, nyílások, hurkok, számok és a legegyszerűbb piktográfok az egész képsíkon haladnak, mintegy a mozgás folyamatosságát érzékeltetve, ám ezt többször megtörik a törlések. „Bacchus” című képe a Bécsi Állami Opera vasfüggönyén a 2010-2011-es szezonban
