Arra tett, amire Trump: amíg a politika megkerülhetetlen szereplője, védettséget élvez. Trump persze vesztett.

Nem értem, hogy az internet  sokaságának miért nem jut eszébe, hogy az ellenzéki Alekszej Navalnijt azok indították el egyfajta kényszerpályán, akik megvették neki és feleségének a Berlin–Moszkva útra, 2021. január 17-re szóló repülőjegyet. Nyilván ugyanazok, akik hónapokig finanszírozták családjának németországi költségeit. Az ugyanis nyilván mindenki előtt világos, hogy neki magának nincs jövedelme. Ha pedig ezt a közlést megemésztettük, nem tekinthetünk el attól a kérdéstől:

,,Az utazást – és az ebből következő automatikus, az orosz hatóságok által előre bejelentett őrizetbe vételt – miért akkorra időzítették, amikor az USA nagyvárosaiban lényegében katonai állapotot vezettek be, s amikor az Egyesült Államok fővárosát, Washingtont katonai támaszponttá, a demokrácia szentélyét, a Capitoliumot erőddé változtatták az elnöki beiktatás alkalmából?”

Azt már említeni sem érdemes, miként változtak a Navalnij tavaly augusztus 20-i mérgezési történetének egyes elemei. Talán elég arra utalni: először arról szólt a fáma, hogy teába kevert szerrel, aztán vizes palackra kent vegyülettel, egy későbbi variáció szerint alsónadrág belsejére felvitt anyaggal akartak végezni vele. Kinek, melyik változat van ínyére, lehet válogatni! Arra azonban mindig gondosan ügyeltek, hogy egy olyan, állítólag azonnal ölő méregről – a novicsokról – beszéljenek, amely fülbe mászóan oroszos hangzású. Amiről viszont nem szólnak: a leírását még 1994-ben átadta az amerikaiaknak egyik kifejlesztője, aki ezért egyetemi katedrát kapott az USA-ban.

Nem mellesleg van abban igazság, hogy a putyini kormányzási rendszer – az amerikaiak által befolyásolt jelcini anarchia után – erős központi akaratot feltételez. Sokak szerint olyan autokratikus berendezkedés, ami ellen a nevezett ellenzéki politikus küzd. Ám talán érdemes lenne azt is tudatosítani, hogy ennek milyen történelmi, s egyéb okai vannak Oroszországban. Írtam már erről itt és másutt is, ezért most mellőzném a konkrétumokat. Mindenesetre Oroszországban eddig még mindig nagy volt az esélye a kisember és az elit tagjainak életét is fenyegető anarchiának, ha nem erős küldetéstudatú államférfi állt az állam élén. Aki persze gyakran maga is erőszakhoz folyamodott, de ebben mégiscsak volt egyfajta logika. Ehhez képest, az oroszok többségének szemszögéből, a kilencvenes évek borzalmait is figyelembe véve, talán nem véletlenül tűnik úgy, hogy Putyin messze nem a legrosszabb opció.

Az az állítás viszont sokak számára akár újszerűen is hathat, hogy a Nyugat, ezen belül főleg az USA demokráciája szintén igen-igen korlátozottan érvényesült a múltban csakúgy, mint manapság.

A gyarmatosítás, a rabszolgaság, s ezek máig tartó hatásai alig-alig kerülnek szóba a nyugati országokat elfogultan megítélő megnyilatkozásainkban. Mint ahogy az sem, hogy főleg az USA-ban nem tölthet be jelentős politikai-közéleti pozíciót valaki, ha a pénzügyi oligarchia körei nem bocsátanak rendelkezésére néhány százmillió dollárt a kampányokra. Az is trenddé vált mára, hogy valamelyik családi-rokoni klánhoz kell tartozni ahhoz, hogy az ország politikai, pénzügyi vezetője, médiatulajdonosa, főbíráinak egyike váljék belőle. A kivételes képességűek, a zsenik kivételével eleve hétköznapi ésszel felfoghatatlan mennyiségű pénzzel, összeköttetésekkel lehet megalapozni az elit iskolákba és egyetemekre bejutást. Márpedig az ezeken szerzett diploma nélkül már-már elérhetetlenek a magasabb posztok. És akkor még nem említettem, miért vetődik fel mind gyakrabban a rendőrállamiság vádja az Egyesült Államokkal kapcsolatban.

Mindent egybe vetve, a hónapok óta tartó, már jóval Trump eszement megszólalásai előtt kezdődött tömegmegmozdulások is jelzik: enyhén szólva bőven vannak korlátai a demokrácia USA-beli érvényesülésének. És mindezt azért vetettem közbe, hogy figyelmeztessek: megérett az idő a felfogásunk átértékelésére, amennyiben nem akarunk a kettős mérce foglyai lenni. Márpedig szerintem ez jelenik meg a Navalnij-ügyben is, amellyel kapcsolatban elsősorban Washingtonból határozzák meg a nyugati álláspontot. Csakúgy, mint szinte minden másban. Például, miközben az ellenzéki politikust Oroszországban pénzügyi visszaéléssel vádolják,

a jogállam nyugati élharcosai arra akarják rávenni Putyint, hogy tegye magát túl az oroszországi törvényeken.

Ilyenkor aztán az emberben zavar támad, amit csűréssel-csavarással persze képes feloldani. De azért marad utána valami rossz érzés. Ráadásul akár arra is gondolhat: az orosz államfőnek tekintetbe kell vennie, hogy Navalnijt, mondjuk a CIA, vagy valamelyik washingtoni alapítvány finanszírozza annak érdekében, hogy felforgató tevékenységet végezzen. És ez már állambiztonsági kérdéseket vet fel. Amiként az amerikaiak, a britek is szankciókat rendelnek el, amikor okkal, vagy ok nélkül azt érzékelik, hogy Moszkva beavatkozik a belügyeikbe.

Ezt azonban máris felejtsék el! Az ördög incselkedett velem. Viszont azt mégsem hallgathatom el, hogy Alekszej Navalnij mintha orosz rulettet játszana, miközben a pisztolyt mások adják a kezébe. Hogy miért vállalkozik erre a szerepre? Talán, mert tart a börtöntől. Ugyanaz motiválja, mint még néhány hete az amerikai elnököt, Donald Trumpot: amíg a politika megkerülhetetlen szereplője, addig egyfajta védettséget élvez. Persze, ne zárjuk ki, hogy indítékai akár nemesek is lehettek Trumpnak. Mint most Navalnijnak. Akár…

De ennek valójában nincs jelentősége. Ha kizárjuk a merénylőket, az öntevékeny őrülteket, akikből Oroszországban mindig bőven akadt, Navalnij sorsáról már Moszkvában vagy Washingtonban döntenek. Akár az életéről is. Sőt, megtörténhet, hogy ha a nagyhatalmi játszmák szempontjából ez lesz az előnyösebb. tevékenységének mai finanszírozói áldozzák fel valahol Oroszországban, hogy még inkább befeketítsék Putyint. Ne mondja nekem senki, hogy ez a változat életszerűtlen! Ne történjen ilyesmi, ám vegyük észre, hogy feje fölött, róla és ügyeivel kapcsolatban máris baljós üzeneteket küldözgetnek egymásnak egyes nyugati vezetők és az orosz külügy illetékesei!

A legokosabb, ha egyik fél mellett se törünk pálcát! Amiként máskor, most is csupán arra szeretném felhívni a figyelmet: többféle nézőpontból próbáljuk megvizsgálni a jelenségeket. Nem azért, hogy elfogadjuk egyik vagy másik álláspontot, csupán hogy hozzászoktassuk magunkat a mérlegeléshez. Ha másért nem, mert a polgári mentalitáshoz az is hozzátartozik, hogy az ember nem elégszik meg a mások által sugallt mondatok papagájként való szajkózásával. Mi több, megpróbál uralkodni a saját érzelmi felett. Ahogy a Navalnijjal kapcsolatos internetes kommenteket nézem, ez még nekünk nagyon nem megy.  

Hadd segítsem azzal ezt a törekvést, hogy közreadom a függetlennek tekintett Levada közvélemény-kutató centrum 2020. áprilisi felmérésének egyik eredményét. Eszerint az orosz ellenzéki politikust a lakosság 4 százaléka tekintette megbízhatónak. Azóta persze, az ismert események miatt, jócskán javult ismertsége, értékelése. De tavaly szeptember végén így is csak a választók húsz százaléka értett egyet tevékenységével. Ez persze nem jelenti, hogy ennyien szavaznának rá. Ezt nem is tehetnék meg, mert pártjának bejegyzési kérelmeit eddigi sorozatosan elutasították. Viszont az is érzékelhető, hogy főleg a városi középosztály szeretne lazítani a hatalomgyakorlás monolit rendszerén. Ennek érdekében Navalnij utoljára azon ügyködött, hogy alapítványáinak hálózatán keresztül gyengítse az államfő pártjának, az Egységes Oroszországnak a befolyását az önkormányzatokban. Egyelőre sokat nem ért el vele, hiszen törekvéseit, személyét az emberek ötven százaléka kifejezetten elutasítja. Kétségtelen, ha túléli, van még ideje ahhoz, hogy javítson elfogadottságán. A következő erőpróba ősszel lesz, amikor parlamenti választásokat tartanak.# 

u.i.: Jut eszembe, a Navalnijért aggódók mikor emelték fel utoljára szavukat Julian Assange, vagy Edward Snowden érdekében? Ha még emlékeznek rá, ezek a személyek Washington világszerte űzött piszkos machinációiról informálták a világot, s mindkettőre életfogytiglani büntetés várna Amerikában. Igen, tudom, ez már a többedik felvetésem, amiért sokan demagógnak fognak mondani. Ám, ha így, hát így!

CÍMKÉP: Alekszej Navalnij a Moszkvába tartó repülőgépen, útban letartóztatásnak helyszínére, 2021. január 17-én – A 2020. áprilisi közvélemény-kutatás szerint az ellenzéki politikust a lakosság 4 százaléka tekintette megbízhatónak, de még ma is kifejezetten elutasítja személyét az oroszországi választók ötven százaléka