…egy bonyolult hazai és még bonyolultabb nemzetközi helyzetben a pótcselekvést választotta.

A miniszterelnök még nem válaszolt (Márki-Zay Péter vitára invitálására) – írta az Index január 17-én. Az internetes újság szerint korábban újságírói kérdésre is csak annyit felelt, hogy

jelenleg minden idejét az ország irányítása és a koronavírus-járvány elleni védekezés köti le, kampányügyekkel pedig egyelőre nem foglalkozik.

Kérdezem: a disznóvágást minek tekintsük?

 Sajnálom, a helyes megfejtők között nem sorsolok ki semmit. Nem mellesleg, egy helyen így kommentáltam az ehhez a témához kapcsolódó posztot, s legyen ez a D.) választási lehetőség a kérdőíven: Elmenekült. Egy bonyolult hazai és még bonyolultabb nemzetközi helyzetben egy napot töltött olyasmivel, amivel még csak intellektuálisan sem töltődött. Pedig erre szüksége lenne annak érdekében, hogy a rá, a ránk omló nehézségek, a fejünk fölött ebben a pillanatban is zajló alkudozás befolyásolására, az ország lakosságának erről való tájékoztatására készült volna. Az állapotát jelzi, hogy a pótcselekvését még nyilvánossá is tette. Nem mintha az ellenzéke annyira másként viselkedne...#

CÍMKÉP: Az idei első disznóvágás, Öttömösön, Mihálffy Bélánál – osztotta meg népével Orbán Viktor a Facebook-odalán, január 15-én, szombaton, 11:19-kor

Vidéken nevelkedtem, ahol az egész tél a teljes rokonságban disznóvágással telt el. Akkoriban még szalmával pörzsöltünk. Felnőttként nem egyszer bontottam, rendszerint a mi szokásunk szerint, orjára, s másokkal együtt a feldolgozás minden fázisában részt vettem. És sajnos, vagy húsz évvel ezelőtt, először, s azóta utoljára, meg is kellett ölnöm a disznót, mert az idős bölléren múló rosszullét vett erőt, miután az öcsémmel kihoztuk az ólból és ledöntöttük az állatot. Azt mondta: megmutatja, hova kell szúrnom, de ő nem tudja megtenni, mert kiszállt a karjából az erő. Meséljem tovább?

Mindenesetre a disznó azonnal kimúlt, sikerült a vért is megvenni tőle a reggeli hagymás vérhez, s aztán minden annak rendje s módja szerint zajlott a pörzsöléstől a bontáson át a feldolgozásig, amit főleg én végeztem. Vagyis tudom, miről beszélek, amikor azt állítom: intellektuális feltöltődésről szó sem volt. Kemény munkáról annál inkább, főleg, ha két disznót vágtunk, vagy a rokonságban olykor hármat-négyet is a hatvanas-hetvenes években. S persze akkor még a belet sem készen vették, hanem az asszonyok tisztították.

Gyerekként az esték valóban emlékezetesek voltak. A kiürített nagyszobában, a falak mentén felállított asztalok mellett ott volt mindenki, aki az egész napos munkában részt vett, s visszajőve az állatok etetéséből, vacsorázott az újhús-sültből, a hurkákból, a kolbászokból. Aztán elkezdődtek a főleg az első világháborús történetek (nagyapám, sorozott határőrként a vereckei hágónál még 1914 októberében esett a cári orosz hadsereg fogságába, s 1921-ben került haza rengeteg viszontagság után), s olykor még a citera is előkerült...

Ezekre az estékre szívesen emlékezem. Ráadásul az esemény akkoriban fontos volt a rokonság összetartásában, de hogy olyan intellektuális élmény lett volna, ami egy kormányfő számára helyettesíthetné mindazt, ami szellemileg, méghozzá a magasabb kulturális irányokban tartaná őt karban, azt éppen tapasztalataim alapján kötve hiszem.

A gond, nem is ez, hanem az, hogy ön feltételezte, olyan hasonlattal élek, amire nincs alapom, pedig ha rendszeres olvasóm, tudhatná, hogy mindent megteszek azért, hogy hiteles legyek. Viszont önt az előítélete vezette, amikor kommentelt, s azt is, aki ehhez tetszikelt, s azt gondolta, hogy most rajtakapta ezt a Domokost, aki nyilvánvalóan egy nyámnyila városi entellektüel.

Úgy járt, mint Bayer Zsolt, az ötös számú Fidesz-párttagkönyv tulajdonosa, aki több évvel ezelőtt szemüveges, nyápic alaknak írt le a maga szégyenteljes, az egész közösségét barbárnak mutató, alpári stílusában, egy, az élsportba ömlesztett pénzekkel foglalkozó cikkem miatt. (Nem is értem, hogy a kereszténységére oly rátarti társaság, hogy tűrhet meg egy ilyet, s hogy állíthatja őt gyerekei elé óhatatlanul is példának, ráadásul szégyenérzet nélkül áll be mögé, amikor a meneteit vezeti stb.)

Ha BZS kicsit utána nézett volna, vagy megkérdezett volna az Echo TV stúdiójában, ahol akkoriban a vitákban az ellenzéket és a kormányt egyaránt bíráló szereplőként vettem részt, s a folyosón össze-összefutott velem – de persze ez a hatalom védelmét élvező körben szükségtelen –, akkor tudhatta volna, hogy fiatal koromban úszóversenyző voltam, később pedig évtizedeken át lovagoltam. Nem azért, de több kiadást megélt lovas könyvet írtam (az interneten utána nézhet, persze ahhoz helyesen kell írnia a nevemet, nem úgy, ahogy megszólított), s még a Kádár-rendszerben alapító elnöke voltam a magánlovasokat tömörítő (!) országos egyesületnek, a Magyar Lovas Körnek, amelynek fénypontján kb. 400 tagja volt országszerte. Bizony, így állunk az előítéletekkel!#

u.i.: Abban persze szerintem téved, hogy egy kormánytagnak, pláne egy kormányfőnek el lehetne különíteni a magánéletét a hivatalostól. (Ne feledje, az amerikai elnökök orvosi vizsgálatairól is jelentést adnak ki minden esetben! És Putyin szintén minden napjával elszámol a nyilvánosság előtt.) Ha pedig a kormányfő a választási logójával közzétette ezt a fényképet a hivatalos oldalán, márpedig ez történt, akkor nem is kérdés, hogy ő csinált a dologból közügyet! Már megbocsásson az erre vonatkozó érvelése szintén előítéletet tükrözött, de ha így jobb, kettős mércét, csak az ellenkező irányban. Elnézést az enyhén neheztelő hangneméért, de ön dobta fel a labdát. Ha sérti mindez, gondoljon arra, hogyan ócsárolta volna önt BZS, ha őt vonta volna kérdőre az alaptalan leckéztetésért!##