1021. BEKIÁLTÁS: Tabudöntögetők a Klubrádióban
Bolgár Györgyöt és Mérő Verát is szembesítették interjúalanyaik a nézeteikkel, a téves ismereteikkel.
Mostanában már csak szúrópróbaszerűen hallgatok bele a Klubrádió reggeli műsorvezetőinek gyakran felületes és előítéletekkel terhes párbeszédeibe, a célzatosan válogatott nemzetközi sajtószemlékbe, az újságírói tévedhetetlenséget sugalmazó délutáni vitaműsorokba. Magánügy! – legyinthet az olvasó. Ám véletlenül a csatorna két adásában is fültanúja lettem annak, hogy
a műsorvezetők ellenében döntögettek klubrádiós tabukat az interjúalanyok, aminek bőven voltak és vannak közérdekű aspektusai.
Június 1-én, a „Megbeszéljük…” című műsorban Bolgár György kérdezte az Oroszország elleni olajembargóról Ungár Pétert, a Lehet Más a Politika (LMP) párt parlamenti frakcióvezetőjét. Ungár elmondta: számára morális kérdés, hogy ne finanszírozzuk Oroszország háborúját. Ugyanakkor a következőket adta elő:
– Az Európai Unió vezetői abból a Katarból akarják pótolni az olajat, amely enyhén szólva sem az „emberei jogok Mekkája”.
– A döntés szembemegy a Bizottságnak a zöld energiára való átállási programjával. Rengeteg pénzből átállunk az orosz csővezetékes szállításhoz képest lényegesen környezetszennyezőbb és drágább, tankerhajón történő szállítási módra. Eközben szóba sem kerül ennek távlati kiváltása.
– A magyar ellenzéki politikusok nagy része úgy adja elő az Orbán-kormány vétóját, mintha az nem lett volna egyeztetve a többi szereplővel.
Utóbbi alátámasztására Olaf Scholz német kancellárt idézte, aki a hatodik szankciós döntést elhatározó csúcstalálkozóról kijőve megértőnek mutatkozott a magyar kormányfő érveivel kapcsolatban. Az LMP politikusa szerint az orbáni kivételezést maga a német vezető és a német ipar is akarhatta. Mint megjegyezte: talán valamit adnak is Orbánnak cserébe azért, hogy ő mondta ki a vétót helyettük. A kételkedő Bolgárt többek között emlékeztette arra, hogy a most Scholz vezette szociáldemokraták az oroszokkal együtt kezdték építtetni az Északi Áramlat-2 vezetéket, aminek üzembe helyezését amerikai nyomásra megtagadták, pedig akkor még sehol sem volt Ukrajna megtámadása.
Ellentmondás ellentmondás hátán, azaz a kettős mérce esetei halmozódnak egyre másra. Végül a kényszeredetten polemizáló műsorvezetővel szemben Ungár Péter kifejtette:
„szerintem addig nem leszünk hitelesek Orbán Viktor Európai Unióval kapcsolatos politikájának bírálatában, ameddig az Európai Uniót úgy próbáljuk láttatni az állampolgárokkal, mintha egy morális szempontokból kiinduló, politológus szakkör lenne, nem pedig igen komoly ipari és nemzetállami lobbyérdekeknek a kavalkádja.”
A politikus szónoki kérdéssel konkretizálta, mire gondol pontosan: „Nem lehetséges-e, hogy az a német ipar, amelynek Magyarországon rendkívül fontos érdekeltségei vannak, Orbán Viktoron keresztül akar beavatkozni az európai uniós folyamatokba?” Kimondva-kimondatlanul azt sejtette, hogy az ukrajnai háborúval összefüggő morál feszegetésének égisze alatt az olyan német cégek, mint a Bayer, a BMW, az Audi versenyhátrányba szorítása zajlik amerikaiak érdekében.
Az erőteljes állításokat visszafogott mondatokkal megfogalmazó Ungár Péter után Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, az LMP egyik alapítója következett. A műsorvezető arra kérte: magyarázza meg azt a kijelentését, hogy „a tényellenőrök ma a szabadság ellenségei”. Bolgár György azonban beleszőtte mondatába azt is, hogy Schiffer „RÁADÁSUL egyetértett a Mi Hazánk Mozgalom elnökével”. Ez a kitétel mindjárt indulatot váltott ki Schifferből (77:39-től, közvetlenül a 61:15-től kezdődő Ungár-interjú után), mondván: a véleményét nem ahhoz igazítja, hogy milyen pártállású valaki, hanem ahhoz, amit képvisel. Történetesen, az nagyon nincs rendjén, hogy
a globális techcégek, vagyis a nagy amerikai internetszolgáltatók lényegében cenzorokat foglalkoztatnak, akik átláthatatlan szempontok szerint döntik el, mit tekintenek igaznak vagy valótlannak, s nem ő tehet arról, hogy a magyar pártok közül csak a Mi Hazánk Mozgalom tiltakozott ez ellen.
Mellékszálként került szóba a nagy gyógyszergyártó vállalatok úgymond törvények felettisége. Schiffer elmondta a hüledező Bolgárnak, hogy például a Pfizer és az Európai Bizottság között létrejött, szerinte „kísérleti vakcinákkal” kapcsolatos szerződések tartalmát csak a lényeges részek kitakarásával ismerhették meg az Európai Unió választott képviselői. Magyarországon ezt is csupán a Mi Hazánk tette szóvá.
Ezen a ponton a műsorvezető és az interjúalanya közötti beszélgetés indulatos adok-kapokba torkollott. Ennek során Bolgár György előítéletes módon minősített szélsőségesnek nyugat-európai, globalizációkritikus politikai erőket, annak a hazai pártos újságírói, politikusi, az internetet is elöntő közemberi beidegződésnek a nyomán, hogy a címkézéssel pótolni lehet az érveket. Mikor végre a vitázók visszakanyarodtak az eredetileg tervezett, a tényellenőrökkel kapcsolatos témához, a rádiós azzal védte a nagy amerikai internetszolgáltatók cenzori gyakorlatát, hogy valakinek csak ki kell szűrni a hamis tartalmakat. Ezzel szemben Schiffer álláspontja:
jogállamban csak jogszabályok által meghatározott módon, bíróság előtt lehet eldönteni, kinek van igaza.
Az egykori politikus ezen túlmenően is rápirított a klubrádiós szerkesztőre. Arra hívta fel a figyelmét, hogy akik a techcégek tényellenőreinek cenzori ténykedését összemossák a tényfeltáró újságírást művelők tisztességes törekvéseivel – mint Bolgár György – a tisztánlátást akadályozzák. A tiszaeszlári vérvád példájával igazolta, hogy „az ócska hazugságok terjesztése” régebben is sikeres gyakorlat volt, s akik most azt állítják, hogy ez technológiafüggő, vagyis ezzel akarják igazolni a társadalmak fölé helyezkedett, a politikai küzdelmekbe is beavatkozó óriáscégek eljárását, azok a szólásszabadság ellenségei. Schiffer András – nem minden célzatosság nélkül – azt vágta a műsorvezető fejéhez, hogy
„a technokrata neoliberális jobboldal előszeretettel tételezi magát ideológiailag semlegesnek, és azt állítja, hogy ők csak tényekről beszélnek, miközben mögöttük mindig kőkemény gazdasági, és az ezeket kiszolgáló politikai érdekek vannak. Én – jelentette ki Schiffer – sokakkal ellentétben továbbra is a liberális szólásszabadság rendíthetetlen híve vagyok; nem tudom elfogadni, hogy valakik, akik nem bíróság, vindikálják maguknak azt a jogot, hogy ők a tények birtokosai, s azokat ellenőrizni akarják. A szabad vitában hiszek. Ezzel szemben a tényellenőrök a szabad vita ellenségei, miközben a tényfeltáró (újságírókat) tisztelem. (…) Annak kellene tudatában lenni, hogy még a természettudományban sincsenek értéksemleges ismeretek. Minden, amit látunk a világból, a saját szubjektumunkon keresztül szűrődik át”.
A szerkesztőséghez nemrégiben csatlakozott Mérő Vera szintén hajlamos a kinyilatkoztatásokra. A június 2-ai Reggeli gyorsban, fél 8 után (47:45-től) Salát Gergely Kína-szakértővel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével készített interjút. A műsorvezető itt lényegében szó szerint idézett kérdései, megállapításai, szerintem, önmagukért beszélnek:
Műsorvezető: – Úgy néz ki, hogy nagyon sok kínai piaci szereplő betartja az Európai Unió (Oroszország elleni) szankcióit. Lehetséges, hogy Kína mégsem akkora jó barátja Putyin diktátornak, orosz elnöknek. Az ukrajnai háború elején Oroszország természetes szövetségesének tűnt Kína. Mi változott? (A válasz lényege: semmi. Sőt az orosz–kínai kereskedelmi forgalom az év első negyedévében harminc százalékkal nőt.)
Mv.: – Okozhat mindez komoly problémát, nehézséget abban, hogy elkerülje a totális gazdasági csődöt, vagy szorul a hurok ebből az irányból is? (A válasz lényege: nem szorul, mert az indiaiak, a kínaiak is emelték az oroszországi importjukat mióta kitört a háború.)
Mv.: – Kínában a gazdaság kézivezérléssel működik. (A válasz lényege: nem kézivezérelt a kínai gazdaság. Éppen az a kínai gazdaság sikerének egyik kulcsa, hogy a piaci szereplők saját érdekeik szerint döntenek, kivéve bizonyos stratégiailag fontos ügyeket. A háború hatása hosszabb távon érintheti az oroszokat, mert bizonyos technológiákra szükségük lehet, aminek az árát persze majd megkérik a kínaiak.)
Mv.: – A pénzügyi szankciók elérték Kínát is. Ez miben nyilvánul meg? (A válasz lényege: a kínaiak az érdekeik szerint követik a pénzügyi szankciókat. De az oroszok bőven bespájzoltak, egyelőre olyan nagy segítségre nincs szükségük.)
Mv.: – Ehhez képest az Oroszországba irányuló dél-koreai, japán, amerikai, brit, olasz import mondhatni összeomlott a Financial Times gyűjtése alapján. (A válasz lényege: hosszú távon ezek nagy részét lehet pótolni. Ráadásul az oroszok másként gondolkodnak, mint mi. Putyint, az orosz vezetést nem igazán foglalkoztatja, hogy mit ír róluk a New York Times, vagy hogy átmenetileg esett az orosz export, meg hogy majd nem lehet edény-lecsöpögtetőt kapni. Ráadásul a világ nagy része elutasítja a szankciókat. Itt, Nyugaton azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a világ, de nem. Kínában és Indiában három milliárd ember él, s ők folyamatosan növelik a beszerzéseiket Oroszországból is, miközben az egész Nyugaton egymilliárdan sem vagyunk.)
Mv.: – Annak lehet komoly hatása, hogy az oroszok az amerikai bankrendszeren keresztül törlesszék az adósságaikat? (A válasz lényege: háborús helyzetben nem biztos, hogy azzal lehet őket megszorongatni, hogy ne fizessék az adósságaikat, ráadásul 2014 óta sok valuta- és nemesfémtartalékot halmoztak fel, részben saját lábra állították az orosz gazdaságot. Szankciókkal már csak azért is nehéz megfogni őket, mert egész történelmük során több fájdalom elviselésére voltak képesek, mint amit az ellenfeleik elképzeltek róluk. Kétségtelen, hogy hosszú távon, technikai területen meg lehet fogni őket. Kérdés, hogy ez ebben a pillanatban érdekli-e az orosz vezetőket.)
Mérő Vera becsületére legyen mondva: megtörve bár, de kimondta, hogy ezek szerint Oroszország nem a jövő héten fog csődbe menni. Az olvasó viszont talán most azt kérdezi tőlem: mi a bajom mindezzel? Hiszen a hallgattassék meg a másik fél elvét érvényesítették a műsorvezetők. Igaz, erősen egyoldalúan vetettek fel egy-egy problémát, de lehetőséget adtak az állításukkal kapcsolatos pontosításra, árnyalásra, cáfolatra.
A gondom elsősorban azzal van, hogy korábban a rádió rendszeresen hallgatójaként, sőt híveként azt tapasztaltam, hogy a műsorkészítők a közéleti adások jó részét kitevő monológjaikban, az egymásközti, nyilvános stúdióbeszélgetéseikben általában nyoma sem volt annak, hogy az interjúalanyoktól szerzett ismereteket beépítették volna későbbi megszólalásaikba. És ez a helyzet mára meglehetősen általánossá vált – mereven kitartanak mantráiknál.
Fogalmam sincs, hogy a jó ideje internetre szorult rádiónak mekkora befolyása maradt mindenekelőtt egy meghatározott fővárosi közönségre. Csupán azt tudom, hogy e réteg esetében a választások előtt jelentős szerepe volt az adónak abban, hogy
a közönsége hamisan érzékelte a közéleti-politikai valóságot – egyáltalán, a magyar társadalom állapotát.
Ezért is érhette hidegzuhanyként ezt a tömeget az orbáni oldal minden előrejelzést felülmúló győzelme. Gyanítom, hogy most, amikor ugyanennek a rétegnek a jó része apátiába süllyedt, vagy tudatosan alámerülve próbálja kibekkelni a következő éveket, netán évtizedeket, a jobboldali neolib-média, benne a Klubrádió, hatása egyre kevésbé számít. Leginkább abban van szerepe, hogy a vélhetően fogyatkozó közönsége elől elfedezze, miként érvényesíti érdekeit az amerikai tőke a globális versenyben (Nyugat-)Európa rovására.
A Klubrádió – a többi, részben Nyugatról finanszírozott, a neoliberális-jobboldali felfogást képviselő médiummal együtt – kart karba öltve ügyködik az Európai Unióba, az európai kormányokba beépített kripto-amerikánusokkal. Köztük az Egyesült Államok volt vagy jelenlegi állampolgáraival, amerikai ösztöndíjakkal lekötelezettekkel, akár ottani titkosszolgálatok beszervezett, vagy csupán gazdasági–politikai–társadalmi érdekkörök által befolyásolt képviselőivel, nem utolsó sorban a rendszerváltó nomenklatúra tagjaival, s annak utódaival.
Az ugyanis, hogy a minimum egy évtizeden át, Washington által előkészített ukrajnai, tragédiákkal terhes eseménysor végén, az Oroszország elleni szankciók örvén, az európai vezetők leplezetlenül hajlandók közreműködni a kontinens iparának versenyképtelenné tételében, az európai lakosság életszínvonalának drasztikus lerontásában, miközben szőnyeg alá söprik az úgynevezett európai értékeket, aligha magyarázható mással. Én legalábbis nem tudok előbányászni ehhez egyéb indokot.#
CÍMKÉP: Ungár Péter, Schiffer András, Salát Gergely kínos perceket okoztak Bolgár Györgynek és Mérő Verának a Klubrádióban – Nem akarják elfogadni, hogy jogállamban sem az újságírók, sem a politikusok, sem a techcégek cenzorai nem dönthetik el, kinek van igaza, ez kizárólag a bíróságok dolga
