Egyelőre a csecsen Kadirov dühe többet nyomhat a latban, mint néhány önkormányzati képviselő petíciója.

„Az orosz elnök, Vlagyimir Putyin azonnali lemondását követelik AZ orosz tisztségviselők” – olvasom több helyen is. Csakhogy azonnal zavart az általam szándékosan kiemelt névelő, ami az oroszban nem létezik. Tehát helyesen úgy kellett volna fordítani:

orosz tisztségviselők indítványozzák ezt meg ezt...

Az ajánlott fogalmazásból ugyebár az következik, hogy vannak, akik az államfő távozását követelik – ami nem is olyan ritka ott, miként azt az orosz világtól média-vasfüggönnyel elzárt átlag magyar gondolja –, de nem minden orosz tisztségviselő. Ez életszerűbb is, csak hát akkor mi lesz a csúsztatással, sajtópropagandánk kötelező kellékével?

Viszont, ha már idáig jutottunk, nézzük, mit is jelent a tisztségviselő kifejezés? Az Index szerint „a szentpétervári tanácsosok után a moszkvai székhelyű Lomonoszovszkij kerület önkormányzati tisztviselőiről van szó”. A tanácsos alatt feltehetően önkormányzati képviselőt ért a szerkesztő, csakhogy a közreadott mondat második részében szereplő „tisztviselő”nem ezt jelenti. A tisztviselő ugyanis állami hivatalnok. A választott képviselő, akit akár tisztségviselő címmel is illethetünk, illetve az állami apparátus tagjának feladata, mozgástere, hatásköre között ég és föld a különbség – ha mondhatom.

Az Index szövege forrásként az érintett moszkvai önkormányzat honlapját, illetve az Ukrainszka Pravdát jelöli meg. Utóbbiról érdemes tudni, hogy a Soros alapítvány támogatásával működtetett kijevi internetes újság. Kulcsszerepet játszott a 2013-2014-es Majdan-zavargások eszmei előkészítésében, a kelet-ukrajnai oroszok elleni szisztematikus gyűlöletkeltésben. Ergo, okkal feltételezhető, hogy mindennek szívesen helyt ad, ami Putyint és környezetét rossz színben tünteti fel. De ettől még igaz lehet a történet, és semmi kifogásom nincs a közreadása ellen. Ezt egyébként – mint utánanéztem – például a Deutsche Welle szintén megtette. Viszont hadd jegyezzem meg, mert nagyon nem mellékes:

a felhívást a hétvégi oroszországi önkormányzati választásokra, vagyis a képviselők mandátumának lejáratához, illetve a jövőjüket eldöntő szavazáshoz igazították, tehát a kampány része.

Némi keresés után megtaláltam a nyilatkozat eredeti szövegét az érintett moszkvai kerületi önkormányzat honlapján. Benne már az első mondatban a választásokra utalás is azzal, hogy ha másoknak lejár öt év után a mandátuma, akkor ez az államfőre is vonatkozzék. Viszont nem leltem rá arra, valójában hányan és kik, milyen pártmegoszlásban szavazták meg a szöveget. Felfedeztem azonban a szóban forgó, szeptember 8-ai ülésről készült videót. Eszerint öten ülnek egy asztalnál.

Az ülést vezető, sárga tréningfelsőbe bújt fiatalember, alighanem az önkormányzat helyettes vezetője. Nem ő lehet az első számú irányító, hiszen a fényképek alapján nem hasonlít – a mi szóhasználatunkban – a kerületi polgármesterre. Utóbbi Nyefedov Gorgyej (44 éves) mérnök, nagyobb cégeknél dolgozott, majd e tisztsége előtt, a kerületet jellemző, soklakásos társasházak kezelőjeként, felújításának irányítóként ténykedett. Párthovatartozására nincs utalás. De lássuk a képviselőtestület további tagjait!

Összegezve, a nyolctagú képviselőtestületből öten voltak jelen az ülésen, amely tehát határozatképes volt. A videó-felvétel 29-ik percén túli szavazásból kiderült: a jelenlévő öt személy egyhangúan elfogadta a Putyinhoz intézett szövegtervezetet. Bár párthovatartozásokat egyetlen esetben jelölnek az életrajzok, a petíció súlyát az általam összeszedett információk némileg talán csökkentik, mindenesetre árnyaltabb megvilágításba helyezik.

A nyolctagú kerületi testület tagjainak életkorából, végzettségéből, munkahelyeiből, a távolmaradókból, köztük a polgármester jelenlétének hiányából adódó következtetésekkel nem akarom kombinálni ezt a dolgozatot. Megteszi ezt helyettem a figyelmes olvasó is. Az azonban talán kijelenthető, hogy a magyar szerkesztőség (is) erősen feltupírozta a Vlagyimir Putyin hatalomból távozásra felszólításának jelentőségét. Miközben nem említette meg, hogy az illetők talán csak azért nem kockáztatják a letartóztatásukat, mert nem bírálták közvetlenül a Moszkva Kijev ellen indított fegyveres hadműveletét. Eközben talán abból lehetne a legfontosabb konklúzióra jutni, hogy

a hétvégi önkormányzati választás után hányan tarthatják meg képviselői mandátumukat, s volt-e ebben szerepe az államelnök elleni kiállásnak.

De jós nem vagyok. Amit azonban némi kutatással hozzáillesztettem az alaphírhez, talán több aspektusra is rávilágít.

Végül, egy látszólag nem idetartozó kiegészítés. Az összeállítás írásakor érkezett a hír, hogy Ramzan Kadirov az oroszországi Csecsenföld vezetője a Harkov előtti visszavonulás miatt úgy fogalmazott: „ha az orosz hadsereg stratégiája nem változik a következő napokban, személyesen kéri számon a történteket az orosz hadügyminisztériumon és az ország vezetésén”. Azért fejeztem be ezzel a jegyzetet, mert szerintem mindez együtt tanulságos a meglehetősen egyoldalú, a komplexitást gyakran nélkülöző tájékoztatásban részesülő magyar közönség számára.

Miközben néhány nagyváros értelmiségi közegében az ukrajnai háború azonnali befejezését követelik Putyintól, s ennek nagy terjedelemben ad hírt a nyugati sajtó, mások, és igencsak nagy befolyásúak, keményebb fellépésre sarkallják az államfőt Kijev ellen – nem egyszer az állami rádióban és televízióban a katonai lobbihoz kötődők, szövetségi parlamenti képviselők, befolyásos műsorvezetők egyaránt. Mindez együtt, az én olvasatomban, egyrészt azt mutatja, hogy Oroszország korántsem olyan egy akaratnak alárendelt, amiként ezt sugalmazzák egyesek. Köztük képzett budapesti értelmiségiek azt a primitív képet közvetítik az úgymond diktátor Putyinról, hogy bármit megtehet, csak akarnia kell. Ám e mögött nem tényekre alapozott elemzés, hanem önbecsapáshoz vezető beteges ruszofóbia áll.

Másrészt Oroszország nem is olyan egységes, mint mások láttatni akarják, bár a törésvonalakról, s a népesség azok mentén kialakuló tömbjeinek méretéről nem sokat tudunk. Harmadrészt Oroszország nem is olyan ingatag, mint azt sokan képzelik, köztük azok, akik az idézett cikknek az Oroszországra és Putyinra vonatkozó „Óriási a feszültség" kitétellel induló címet adták. Persze lehet, hogy a cím csupán a kattintásvadászat miatt alakult így. Csakhogy akármi is volt a szerkesztői szándék, az általa közvetített üzenet félretájékoztat. Ezért írom ide: Oroszország sosem volt sem ilyen, sem olyan. Hogy akkor milyen? Erre a kérdésre – s ezt már sokan mondták előttem – egyszerűen nincs válasz. Aki azt állítja, hogy tudja, tessék nyugodtan kóklernek tekinteni, bármilyen meggyőzően is ágál a tévéstúdiókban. Vagyis csak óvatosan a merész kijelentésekkel! –  ha mondhatom...#

CÍMKÉP: Ramzan Kadirov az oroszországi Csecsenföld vezetője bejelentette: ha az orosz hadsereg ukrajnai stratégiája nem változik a következő napokban, személyesen kéri számon a történteket az orosz hadügyminisztériumon és az ország vezetésén