A döntés hozzájárulhat Oroszország elszigeteléséhez és megnehezítheti a háború befejezését.

Immár naponta szállítják annak bizonyítékát a nyugati világ Washingtontól függő intézményei, miért tarthatatlan

az Amerikai Egyesült Államok tőkés érdekkörei által uralt, egypólusú világrendszer.

Még akkor is, ha az amerikai elnök ezúttal is terelt azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC — ami nem azonos az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságával) háborús bűncselekményekért viselt feltételezett felelőssége miatt elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, az orosz elnöki hivatal gyermekjogi biztosa ellen. Az ok: megalapozott a gyanú, hogy nevezettek személyesen felelősök ukrán gyermekek jogellenes deportálásáért és átszállításáért Oroszországba.

Először is, szögezzük le, hogy az úgymond ukrán gyermekekkel kapcsolatban az ukrajnaiak kifejezés korrektebb lenne. Többségben nyilvánvalóan oroszokról van szó, minthogy az érintett Donyec-medence lakosságának nagy része orosz. Másodszor, a gyerekeket nem deportálták, hanem a több mint egy évvel ezelőtti eseményeket követve, véleményem szerint, kimenekítették a harcok által már a megelőző nyolc évben is sújtott térségből. Harmadszor, az akkor már rég nem Ukrajna volt, hanem a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság, amelyek elszakadtak Kijev fennhatósága alól. Miként ez Koszovóval is történt azzal a különbséggel, hogy ide Washington telepített katonákat, amoda pedig Moszkva. Egyébként én inkább azt nehezményeztem akkor,

miért nem vitték el a gyerekeket korábban, hiszen az ukrán büntető zászlóaljak és a tüzérség a megelőző nyolc évben folyamatosan támadta a Donyec-medence településeit, amivel tízezernél is több civil életét oltották ki. 

Hogy ez mennyire tudatos volt, azzal kapcsolatban már idéztem Petro Porosenko a 2014 februárjában amerikai vazallusállammá tett Ukrajna elnökét, akit egy átmeneti bábfigura után, június 14-én iktatattak be tisztségébe. Odesszában, 2014. október 27-én többek között azzal fenyegette meg a donyecieket, hogy

E donyeci gyerekek közül több százan haltak meg a kijevi kormány fegyveres erőinek támadásai következtében még Moszkva invázióját megelőzően. Nem mellesleg Kijev a csatorna 2014-es elrekesztésével megfosztotta az ivó- és öntöző víztől a Krím lakosságát, s bár rendkívüli erőfeszítésekkel az ivóvizet biztosította Oroszország, az öntözés csak azt követően vált lehetővé, hogy a bevonuló orosz csapatok 2022-ben elbontották a gátat. Kérdezem, hol volt a nemzetközi bíróság e nyilvánvalóan emberiség elleni bűntettek elkövetésekor? És hol voltak  a ma is egyoldalú jelentéseket közzétevő szervezetek, nyugati lapok, a most hangoskodó parlamentek?

Természetesen, nem tudható, hogy ebben az esetben amerikai utasítást hajtottak-e végre a bírák, vagy csupán az általános ruszofób hullámra kapaszkodtak fel. Ám a mostani hibrid háborúban nem zárnám ki a színfalak mögötti washingtoni játszmát ebben az ügyben sem. Akárhogy is, csatlakoztak azokhoz a nemzetközi pénzügyi, kereskedelmi, gazdasági, sport-, kulturális stb. szervezetekhez, amelyek vezetői így vagy úgy valósággal tolonganak azért, hogy bizonygassák: ők aztán a demokrácia, az erőszakmentes világ, az emberi jogok elkötelezettjei. Mintha azokért a bűnökért vezekelnének most, amelyekkel támogatták az elmúlt évtizedekben a Nyugat által indított népirtó háborúkat.

Köztük vannak az Európai Unió irányítói, parlamentjének számos tagja, akiknek egy része nyilvánvalóan zsarolható és az USA adminisztrációja zsarolja is őket. Ha nem így lenne, nem bólintottak volna rá minden olyan indítványra, amivel az amerikai érdekeket szolgálva gyengítették meg az európai gazdaság alapjait azzal, hogy asszisztáltak az Unió és az Oroszország közötti, kölcsönösen előnyös kapcsolatok felszámolásához. Ha nem így lenne, nem hagyták volna szó nélkül a fele-fele arányban orosz-német tulajdonban lévő Északi Áramlat gázvezetékek felrobbantását,  ami nyilvánvalóan az állami terrorizmus példátlan megnyilvánulása volt. Ehhez képest a zöldekkel tele német kormány fülét-farkát behúzva még azt sem tudta elérni, hogy a vizsgálatba bevonják az orosz felet. Mindenesetre a következmény:

a térségünk drágábban kapja a lényegesen környezetszennyezőbb módon kibányászott és szállított energiahordozókat, a német cégek tízezrével települnek át az USA-ba és a többi, aminek borítékolható következménye Európának a globális átrendeződés utáni lecsúszása.

Mindez annak érdekében, hogy a világcsendőri szerepét lassan feladni készülő Amerikai Egyesült Államok, s annak a globális pénzügyi és kereskedelmi folyamatokat ellenőrző tőkéscsoportjai késleltessék kiváltságos pozíciójuk elvesztését, s csökkentsék az ebből eredő veszteségeiket. A több mint száz évre visszanyúló amerikai doktrína értelmében ennek egyik legfontosabb eszköze lehetne Oroszország térdre kényszerítése, részekre bontása, az erőforrásai fölötti rendelkezés megszerzése, s a terület kirablása. Ahhoz hasonló módon, de intenzívebben, miként ezt 1992 és 2000 között már megtették, aminek Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése vetett véget.

A megveszekedett Putyinozás fő oka ez, nem a nemzetközi jog megsértése, amit Oroszország valóban megsértett Ukrajna megtámadásával. Ugyanúgy, ahogyan lábbal taposták ezt a jogot az USA és szövetségesei, amikor Szerbiát bombázták és ma is pusztító, sugárzó anyaggal szennyezett lövedékek százezreit szórták szét területén. Amikor hadműveletet indítottak Afganisztánban, mondva csinált okból, nemzetközi felhatalmazás nélkül szétbombázták Irakot, Líbiát, megtámadták Szíriát, amelynek területéből önkényesen kiszakítottak egy részt – minő véletlen! – épp a kőolajmező mellett, ahol katonai támaszpontot létesítettek, többek között a szíriai olajt saját kontójukra kitermelő nyugati cégek védelmében.

Ám mindezt már én is többször leírtam. A Nemzetközi Büntetőbíróság mostani döntése – azon túl, hogy szemlélteti a nyugati világ szószólóinak képmutatását, kettős mércéjét – azért mérföldkő, mert

az USA-val egyenértékű atomfegyverrel rendelkező katonai nagyhatalom első számú vezetőjének mozgásterét korlátozza.

Ugyan sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem ismerte el a bíróság joghatóságát – Joe Biden elnök álságosan közölte is, hogy ezt a döntést sem fogadják el –, ugyanakkor hozzájárulhat Oroszország elszigeteléséhez, és fokozhatja a belső bizonytalanságot. Igaz, egy friss felmérés mutatja, hogy a folyamat ezzel éppen ellentétes: egyre nő Moszkva nemzetközi támogatóinak száma. Putyin hazai támogatottsága is igen magas. Arra azonban bizonyosan jó, hogy tovább húzódjon a minden nappal több ember halálát okozó és nagyobb pusztítással járó háború, amely bármikor átcsaphat világméretű konfliktusba. A fő, hogy a bíróság világgá kürtölte saját fennkölt humanizmusát. Aztán kerül, amibe kerül, utánuk a vízözön…#

CÍMKÉP: Megnehezítették Vlagyimir Putyin egyébként is megritkult külföldi utazásait, külföldi vezetőkkel való kapcsolattartását – Nem zárnám ki a színfalak mögötti washingtoni játszmát ebben az ügyben sem