Az értelmetlen putyinozás helyett el kellene kezdeni komolyan venni a Moszkvából érkező javaslatokat is!

„Rémisztő” ötletet ismertetett hallgatóival a Klubrádió december 6-ai reggeli nemzetközi hírszemléjében (48:40-től) az amerikai Newsweek hetilap alapján:

„Az orosz állami tévé propagandistái már azon ábrándoznak, hogy az Ukrajna fölött aratott győzelem után fel kellene éleszteni az osztrák–magyar térséget, mint semleges közép-európai területet – mondta az összeállítás készítője.”

A Vecser sz Vlagyimirom Szolovjovim (Este Vlagyimir Szolovjovval) című műsorra hivatkozó ismertető szerint „egy ismeretlen” azt adta, elő, hogy ez a zóna magában foglalná Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot, a volt Jugoszláviát. A magyarországi kommentár további része így hangzott:

Hol is kezdjem? Először ugyebár az ismertetés hemzseg a rádiós újságíró elfogultságát példázó kitételektől. Másodszor, a környezetből kiemelt mondatok mindig alkalmasak a csúsztatásokra. Harmadszor, a szóban forgó tévéadásban (1:05:30 után) valóban elhangzott a felvetés a közép-kelet-európai országok által alkotott semleges zóna létrehozásának lehetőségéről, mint amit egy oroszországi hadtudományi társaságban az egyik tag javaslata alapján terveznek megvitatni. Ám a moszkvai stúdióban hol komoly, hol derűs tekintetek és megjegyzések kísérték a javaslatot.

Ezerszer megtárgyalták már ebben a közegben, hogy a Nyugat hősévé avatott Gorbacsovot valami hasonlóval hitegették anno – a NATO nem terjeszkedik keleti irányban, ha a szovjet csapatokat kivonják Kelet-Európából –, ám arra gondosan ügyeltek, hogy a naiv, szerepére alkalmatlan kommunista pártfőtitkárral ne írjanak alá semmilyen megállapodást erről. Amikor pedig Putyin vetette fel Oroszország NATO-ba belépésének lehetőségét, Clinton amerikai elnök csak a fejét ingatta. Washington az 1903 óta újból és újból kidolgozott doktrínái szerint nem partnerként tekint Moszkvára, hanem vazallussá teendő ellenfélként...

A zsidó származását és orosz mivoltát rendszeresen együtt hangsúlyozó Szolovjov – akiben valóban túlteng az orosz nacionalizmus, amit ő hazafiságnak mondana, s aki egy időben az USA-ban is oktatott – profi műsorvezetőként igyekszik oldani a komor témákat. A legfelsőbb vezetőket kivéve, néha egyes orosz, gyakrabban nyugati politikusokat parodizál, néha szándékosan rátesz egy lapáttal az orosz veszélyt felnagyító, életidegen nyugati nyilatkozatokra. Igaz, nem mindig könnyű megfejteni, hogy a rendkívüli tájékozottságról tanúskodó eszmefuttatásait felváltó éles kirohanásaiban hol a határ a gúny, illetve az agresszivitás között.

Ezúttal kételkedve viszonyult Bezrukov fejtegetéseihez, ezért a katonai kontingensnek a semleges zónába küldését élcnek szánta. Ezt testbeszédével, mimikájával, hanghordozásával egyértelművé tette. Így történt akkor is, amikor az RT csatorna főszerkesztőjével Margarita Szimonjánnal együtt élcelődött Oroszország befolyási övezetének Lisszabonig, Kalifoniáig, Havaiig való kiterjesztéséről – merthogy láttam azt az adást is.

Nem mellesleg, az orosz tévéműsorban megszólalt szakértő nagyon is ismert. Bár a sajtószabadság szentségét hangoztatók rendkívül megnehezítették a nyugati világban, így Magyarországon, az orosz televíziós adásokhoz való hozzáférést, nekem, akinek ebben van már gyakorlata, tíz perc alatt sikerült kiderítenem, hogy a Newsweek, illetve a Klubrádió újságírója Andrej Olegovics Bezrukovra hivatkozott, aki a moszkvai televíziós vitaműsorok rendszeres szereplője. Csak néhány az egykori hírszerző ezredes tisztségei közül, illetve szemelvények az életrajzából:

Nem én tehetek róla, hogy a magyar sajtóban Oroszországról megjelenő állítások szinte mindegyikéről kideríthető, hogy valami nem stimmel velük. Mindenesetre, aki azt állítja, hogy ismeretlen személy mondta, amire a klubrádiós sajtószemle egy részét építették, annak hitelét más állításaival kapcsolatban is hajlamos vagyok megkérdőjelezni. Egyébiránt, a felvetés érdemi része talán nem is akkora ostobaság. Andrej Bezrukov elmondása szerint a hadtudományi társaságukban napirendre tűzendő, a Politikai szingularitás (értsd: a változásoknak az ember által követhetetlen felgyorsulása, instabillá válása) címet viselő, egy barátja által kidolgozott vitairat abból indul ki, hogy

a világban zajló kaotikus folyamatok visszafordíthatatlanok; az elmúlt évtizedek szabályai elveszítik érvényüket; a politikában ésszerűtlen intézkedések követik egymást; az irányítók képtelenek felismerni döntéseik következményeit, nincs B-tervük, s ennek a vége egy fekete lyukban való elmerülés lesz...

Az egy-ügyűség nyilvánul meg az Európai Uniónak az olcsó orosz energiaforrásokról való leválasztásában, az orosz piac kiiktatásában, vagy éppen az Ukrajna területén folyó háborúhoz való viszonyban. Utóbbit – a nem egészen alaptalan moszkvai hivatalos álláspont szerint – a Nyugat, pontosabban az Amerikai Egyesült Államok vezető körei provokálták ki, de csak a győzelemre, azaz Oroszország térdre kényszerítésére, gazdasági megfojtására, területének legalább három állammá szakítására volt tervük. Moszkva ilyen mértékű ellenállására, a világ más részeiben való tekintélyének megerősödésére, a többpólusú globális politikai-gazdasági rendszer kialakulásának lehetőségére nem gondoltak.

Kérdezem, mi a gond ezzel a tényekkel is alátámasztható helyzetértékeléssel? De még ha vitatja is valaki, nem a továbblépésen kellene gondolkodni, a háborús őrületnek véget vetni? Bezrukovék szerint az úgynevezett ukrajnai háború miatt keletkezett európai konfliktust – Moszkva győzelme után – akár úgy is lehetne rendezni, ha katonailag semleges országcsoportból álló ütközőzóna alakulna ki Oroszország és Nyugat-Európa között. És ez az, amit oly rémisztőnek talált a Newsweek nyomán a Klubrádió is. Holott, ha belegondolt volna a szerkesztő, hogy többek között Svájc, vagy a hidegháború éveiben Ausztria, Finnország, Svédország mennyit köszönhetett a nagyhatalmak által szavatolt semlegességének, talán nem gunyoros hangvétellel adta volna elő a javaslatot. Arról nem is beszélve, hogy

a fegyverkezés fokozása, az új vasfüggöny több ezer kilométeren át való kiépítése-leeresztése, az ezzel járó természeti károk, a határforgalom drasztikus korlátozása ennek gazdasági hatásaival, a szembenálló hadseregek létszámnövelése, az atommal való keleti és nyugati fenyegetőzések elharapózása ellenében csak kellene végre valamilyen B-tervet kidolgozni!

Ezt nem pótolja sem a gyerekes putyinozás, sem az oroszországi médiaszemélyiségek propagandistává minősítése. Egyébként is észre kellene venni, hogy hovatovább propagandisták mutogatnak itt egymásra, azon acsarkodva, hogy melyikük hazudik nagyobbat a kettős mérce szerinti ítélkezésben! Ez ugyan pillanatnyi kielégülést okozhat az alkalmazókban és a hitek alapján agymosott közönségben, de hosszabb távon csak a tehetetlenségérzést erősíti mindenkiben, s lehetetlenné teszi bármiféle nem viszályra építő, nem háborús megoldás átgondolását.

Most, amikor immár a nyugati világlapok is helyet adnak azoknak a kezdettől fogva létezett józan véleményeknek, miszerint a kijevi oldalon a Nyugat által finanszírozott és irányított ukrajnai háború kudarcba fog fulladni, nem az szolgálná-e a normalitást, ha gúnyolódás helyett komolyan fordulnánk a Moszkvában megfogalmazott javaslatok felé is? Persze, ehhez azzal is szembe kellene nézni, hogy az orosz közélet, s annak a médiában való tükröződése, illetve a közvélemény korántsem olyan egységes, mint ahogy azt nálunk sokan képzelik!

Az orosz társadalmat nem minden ízében uralja-ellenőrzi, uralhatja-ellenőrizheti az államfő, miként ezt a nyugati és a hazai ruszofób propagandisták sugalmazzák, talán mert maguk is saját téveszméik foglyai. Következésképp, ami az orosz állami médiában, az egymással is vitában álló vezetők és famulusaik egyes köreiből olykor felröppen, az igen gyakran nem egyezik Vlagyimir Putyin pillanatnyi nézetével. Ha igen, azt sem érdemes túlértékelni! Nem célszerű ezeknek nagyobb jelentőségét tulajdonítani, mint amekkorát a nyugati közszereplők, a kormányzó vagy éppen ellenzékben lévő parlamenti képviselők, médiasztárok, a mégoly világhírű tudósok kijelentéseinek tulajdonítunk. A döntések mindenütt a színfalak mögötti politikai, katonai és gazdasági erőcsoportok közötti alkuk nyomán születnek meg. Nem rémisztgetni kellene tehát a médiumok közönségét, hanem körültekintően, kiegyensúlyozottan tájékoztatni! Miként az a Nagy-Britanniában is rég feledésbe merült BBC-kódexben volt megfogalmazva hajdanán...#

CÍMKÉP: Andrej Bezrukovot ismeretlenként aposztrofálta a Newsweek, s annak nyomán a Klubrádió. Ehhez képest híres nyugati egyetemeken is tanult, világcégekkel állt kapcsolatban, s 2010-ben kémként tartóztatták le az USA-ban, s régóta szereplője az oroszországi televíziós műsoroknak – A gyerekes putyinozás, az oroszországi médiaszemélyiségek propagandistává minősítése, a kettős mérce ugyan okozhat pillanatnyi kielégülést egyeseknek, de hosszabb távon lehetetlenné teszi bármiféle nem háborús megoldás átgondolását (Kép forrása: Vecser sz Vlagyimirom Szolovjovim tévéműsor, 2023.12.03.)