Csillag Ádám, az ismert dokumentumfilmes megosztott a Facebook-on egy Babij Jar-ral, a Kijevhez közeli náci vérengzés helyével kapcsolatos összeállítást. A héten Porosenko ukrán államfő is megemlékezett itt a térségben 1941 szeptemberének végétől meggyilkolt összesen százezernyi emberről. A Wikipedia szerint a 33 ezer zsidó mellett cigányok, kommunisták, ukrán hazafiak voltak az áldozatok. Ennek nyomán polemizálásba kezdtem másokkal, amelynek végén egy volt izraeli hírszerző értékelését idéztem Ukrajna mai vezetőinek végzetes tévedéseiről.

A szörnyűségek láttán megjegyeztem: És 2014 februárjában azokat a banderista nácgárdistákat hozta helyzetbe a CIA Ukrajnában, akik a Babij Jar-i hóhérok örököseinek tekintik magukat, s akik május 2-án vérengzést hajtottak végre Odesszában, s azóta, sok helyen Délkelet-Ukrajnában, amelyeknek gyakran van antiszemita irányuk. Velük szövetkezik most az utolsó képeken látható farizeus Porosenko, illetve Jacenyuk meg a többi, hozzá hasonló kijevi vezető, hogy Kolomojszkijról már említést se tegyek. Ez utóbbi külön bandaháborút vív saját szabadcsapataival az USA-ban kiképzett oligarchatársaival szemben. Ehhez képest kiáltja ki sátánfajzatnak a persze szintén nem szent, mert Oroszország geopolitikai és gazdasági érdekei szerint cselekvő Putyint a nyugati média. Gondolkozzatok végre!#

BSZ:Soha, soha többet!!!!!!!!! Borzalom.

IK: Ebből következik, hogy támogassuk Putyint?

GS: Eszméletlen! Hogy magukat embernek gondolók mire képesek!

• ÉN: Nem következik belőle Putyin támogatása. Azokat is lehet támogatni, akik május 2-án szándékosan elevenen égettek meg embereket Odesszában, a mai kijevi kormány megbízottjainak irányításával. Vagy azokat is lehet támogatni, akik a mai napon is (október 3-án – KDL) sorozatvetőkkel lőtték Donyeck belvárosát, ahol csaknem húsz civil veszítette életét. Csak, hogy világos legyen: sorozatvetői az ukrán hadseregnek vannak. És talán nem kellene teljesen elfeledkezni arról, hogy a második világháború alatt a Szovjet Hadsereg szabadította fel a koncentrációs táborokat, hogy az amerikai hadsereg – a kelet-európai zsidóság képviselőinek könyörgése ellenére - nem volt hajlandó bombázni a haláltáborokba vezető vasútvonalakat, és így tovább. Miben reménykedik az, aki azt hiszi, hogy a civilizált Nyugat – amely gátlástalanul nyomta annak idején keleti irányba a nácikat, mert abban reménykedett, hogy akkor megúszhatja – egy újabb összecsapásban másként fog viselkedni? Nem fog másként viselkedni, amire a jelek szerint még mindig nem elég figyelmeztető jel sokak számára, hogy az USA a Közel-Kelet legreakciósabb államával, Szaúd-Arábiával ápol – miként, miként nem, minden jogvédő szervezet asszisztálása mellett – szövetségesi-baráti kapcsolatot, vagy Szerbiát, Irakot, Líbiát, most éppen Szíriát bombázza szét a katonai-gazdasági térhódítás és előnyszerzés érdekében.#

IK: Kedves Domokos Lajos, a lényeg az, hogy nem következik belőle Putyin támogatása. Ez engem megnyugtat.

CSK: Olvastam egy könyvet, aminek a címe Babij Jar. Hosszú évekig hatása alatt voltam és a mai napig hallom a jajgatást. Ugyanilyen érzések kavarogtak bennem, amikor Dachauban voltam. Borzasztó, soha ne ismétlődjön meg!

PB linkben ajánlja Jevgenyij Jevtusenko: Babij Jar című poémájának meghallgatását oroszul.

ÁT: Katasztrófa! SOHA TÖBBET!!!!! Nézni nem tudom!

• ÉN: A vers azzal indul, hogy itt emlékmű nincs sehol, de a '90-es évek legelején egy kisebb csoporttal ott jártam, s akkor már megvolt az emlékpark, a megrázó emlékművekkel. Ott vásároltam meg a két nagy író, a Vaszilij Grosszman és Ilja Ehrenburg által szerkesztett Fekete könyvet, amelyben dokumentumokon keresztül, szovjet tagköztársaságonként mutatják be, hogy a nácik által megszállt területeken hogyan pusztítottak el másfél millió zsidót. A kötet eredetileg 1980-ban Jeruzsálemben jelent meg, az én példányomat 1991-ben adták ki Kijevben. Ugyanott egy Jevtusenko kötetet is megvettem, amelyben először találkoztam a Babij Jar című verssel, amit oroszul fel is olvastam a csoport tagjainak, akiknek többsége így, vagy úgy érintett volt a holokausztban, s nagyjából megértette a szöveget is. Megrendítő, soha nem felejthető perceket éltem át körükben. Itt egy link a vers magyar fordításához.#

Ádám Csillag: Itt van valahol a megrendült Porosenkó képe a Babij Jar-i emlékműnél. (Az összeállítás legvégén - KDL) Ukrajna nem neonáci, a náciellenes Európához akart csatlakozni, mikor a birodalomra áhítozó Oroszország KGB-je segítségével megtámadták a krími és kelet-ukrajnai ukrán hadsereget és rendőrséget, a részben az orosz hadsereghez tartozó szeparatisták. Nem állítom ezzel, hogy az ukránok, akár az ukrajnai magyarok vagy az oroszok ne lennének pont úgy antiszemiták, mint a magyar lakosság jelentős része. Ez egy tradíció egy örökletes betegség Kelet-Európában.

• ÉN: Ádám, csak ostobák állítják, hogy Ukrajna náci lenne. Mint ahogy szerintem a magyar lakosság nagy többsége sem antiszemita. Az azonban tény, hogy amerikai geopolitikai célokból éveken keresztül készítették elő az ukrán területek elragadását az orosz érdekszférából, amit az oroszok nem fognak hagyni. (Megjegyzés: a KGB már nem létezik, az orosz titkosszolgálat mai nevének rövidítése: FSZB)

(Furcsa, hogy sokan elismeritek Amerika jogát arra, hogy bárhol a világon katonailag is beavatkozzék, ha érdekei úgy kívánják, amit még a Monroe-elvre vezet vissza, eközben megkérdőjelezitek egy másik ország, történetesen Oroszország érdekeltségét abban, hogy fellépjen az ellen, ha közvetlenül a határai mentén, a Nuland asszony által is elismert 5 milliárd dollár felhasználásával, a CIA Kijevbe települt főembereivel, lázadást robbantanak ki nyilvánvalóan azzal acéllal, hogy az USA által vezetett NATO csaknem Moszkva alá telepíthesse fegyvereit, s hogy Ukrajnán keresztül vámmentes nyugati áruk tömegével áraszthassa el az orosz piacot, hogy ezzel összezilálja az orosz gazdaságot. Majdnem ugyanaz a helyzet, mint az 1900-as évek elején, amikor Poroszország igen sok pénzt fektetett be azért, hogy felbomlassza a cári birodalom államszervezetét, amivel a német behatoláshoz akarta megteremteni a feltételeket. A németek többedik kísérletként, 1917 elején Lenint és körét, néhány millió birodalmi márka társaságában, utaztatták át Európán azért, hogy célt érjenek, csakhogy az események némileg kicsúsztak az ellenőrzésük alól. Ennek egyik első lépése volt a Lenin által aláírt dekrétum Ukrajna létrehozásáról, merthogy addig nem létezett önálló Ukrajna. Úgyhogy mostanában az ukránok országuk alapítójának szobrát döntögetik országszerte!)

2014 elején, Ukrajnában ez a folyamat úgy zajlott, hogy a kijevi központi hatalom végletig megalázta a délkelet-ukrajnai területek lakosságát azzal, hogy tárgyalni sem volt hajlandó az általuk kért autonómiáról – a krímiek eredeti autonómiáját az évek során teljesen visszanyesték –; ostobán arra akarta őket kényszeríteni, hogy adják fel orosz anyanyelvüket; végül horogkeresztekkel és arra hajazó jelképekkel tetovált szabadcsapatokat szabadított rájuk nagyjából márciustól. Ez annál elképesztőbb, minthogy Porosenko részben, Jacenyuk és Turcsinov, a velük többé-kevésbé szemben álló Kolomojszkij megvallottan zsidó gyökerű, jelentsen ez bármit is.

Egyébként, ha érdekel valakit, itt egy részlet az ITON izraeli orosz nyelvű televízió augusztus 29-ei műsorából, amelyben egy egykori izraeli vezető hírszerző kifejezetten cáfolja, hogy Oroszország ténylegesen is csapatokat küldött volna a térségbe; a népfelkelők kiképzését végezte el csupán, s feltehetően muníciót ad át nekik, de például korszerű fegyvereket nem. A felkelők harckocsijai még a Szovjetunió idejéből Ukrajnában maradt tankok. Az interjúalany a kijevi vezetés végzetes hibájának tartja, hogy (1) Túlértékelték Ukrajna, a hadsereg és saját hatalmuk erejét. (2) Nem vették számításba, hogy Oroszország határozottan és töretlenül fogja megvédeni érdekeit. (3) Rosszul mérték fel az újoroszországi területeken (Így nevezték ezt a vidéket a cári birodalomban is.) élők helyzetét, s hogy az ellenük elkövetett igazságtalanságok ekkora ellenállást váltanak majd ki. (4) Az izraeli hírszerző szerint a kijevi vezetés azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy illúziókat táplált és táplál a nyugati segítséget illetően. Szerinte sem Washington, sem a NATO, sem Európa nem fog érdemi gazdasági, politikai és katonai segítséget nyújtani Ukrajnának.

Szerény véleményem szerint álmodozás, érzelmi politizálás helyett ezeket a realitásokat kellene szem előtt tartani, egyébként olyan illúziókba ringatjuk magunkat itthon Magyarországon, amelyek miatt, mint már annyiszor a történelmünk során, váratlanul, felkészületlenül érnek bennünket a tényleges események. #

Ráadásként van itt még valami, amit az összeállítás elkészítése után olvastam el. Érdemes rákattintani!