Itt is, ott is propaganda célokra használják a Litvinyenko-gyilkossághoz hasonló ügyeket: nem az események elhallgatásával operálnak, hanem az értelmezésükkel.

„Nagy-Britanniában, egy komoly vizsgálóbizottság arra a megállapításra jutott, hogy Vlagyimir Putyin, tulajdonképpen közvetve–közvetlenül, gyilkos. Lehet, hogy leegyszerűsítve mondom a dolgokat – a részleteket Sz. Bíró Zoltántól fogom megkérdezni –, de kérdezem én: A.) Miért nem világbotrány ez már huszonnégy órával azután, hogy kijött ez a hír? B.) Az orosz lakosság tudja-e, hogy miről van szó?”

A mondatokat Zentai Péter műsorvezető fogalmazta meg a Klubrádió Eurozóna című műsorának január 23-ai, szombat reggeli ismétlésében. (Az archívumban: 2016.01.23 07:00 - 06:25-től). A szövegből ordít a már-már gyűlölettel elegy elfogultság, amit egy magára valamit is adó szerkesztőség nem hagyna annyiban. Ám ez a szerkesztőség kommentár, vagy uram bocsá’ beavatkozás nélkül hagyott adásba kerülni – ismétlésben is – egy olyan mondatfüzért, ami tényként állított valamit, amiről mint valószínűsíthető dologról beszélt a hivatkozott londoni vizsgálóbizottság vezetője is.

Persze Zentai úr csupán szokásos formáját hozta. Számára a világ vagy fehér, vagy fekete. Különösen megmutatkozik ez nála az oroszországi témákkal kapcsolatban. Talán, mert a Szovjetunióban járt egyetemre, és ezt kompenzálandó, nyugatimádatát akarja minden áron bizonygatni az oroszországi viszonyok és személy szerint a Vlagyimir Putyin elleni gyakori fröcsögéssel. Ezt tudván, talán szót sem érdemelne a viselkedése. Csakhogy a több mint jó nevű történész, Sz. Bíró Zoltán maga sem volt képes teljesen kivonni magát a riporter hatása alól, amikor az orosz titkosszolgálat egykori alezredese, a brit MI6-hez átállt, tehát árulóvá lett Alekszandr Litvinyenko csaknem tíz évvel ezelőtti halálával kapcsolatban válaszolt az újságíró kérdéseire.

Sz. Bíró azzal indított, hogy nyilván azért nincs világbotrány, mert az üggyel kapcsolatos brit vizsgálóbizottsági jelentés részleteivel – aminek elkészültéről a héten számolt be a londoni Királyi Bíróság bírája – nem ismerkedhet meg a nagyközönség. Azt már én teszem hozzá, hogy a bizottság vezetőjének szóbeli tájékoztatójában is túlságosan sokszor fordultak elő olyan kifejezések, mint „feltehetően”, „valószínűleg”, „bizonyára”. Viszont Sz. Bíró Zoltán valótlansággal folytatta. Azt mondta, hogy „az oroszok természetesen tudnak az ügyről, erről a vizsgálati eredményről is annyiban tudnak, hogy ha valaki érdeklődik és a hatalom által szigorúan nem kontrollált forrásokhoz fordul például a Dozsgy internetes televízió adásaihoz, vagy néhány internetes felülethez, akkor erről információhoz jut”.

Ám az a helyzet, hogy az orosz állami televízió csütörtök esti, nagy nézettségű, külföldön is sugárzott fő híradója, amelynél nincs a hatalom által erősebben kontrollált médium az oroszországi médiarendszerben, nem kevesebb mint 15 perc 35 másodperces összeállításban számolt be a brit vizsgálatról és annak hátteréről. (28:50-44:25. Megjegyzem, ez egy mai, magyaroszági, lebutított tévéhíradó teljes, hasznos terjedelmének megfelelő időtartam.)

– Londoni tudósító jelentett a történésekről.

– Bejátszották a londoni bíró fontosabb mondatait.

– Felidézték a tíz évvel ezelőtti eseményeket.

– Áttekintették azt a kapcsolatrendszert, amelynek része volt egyebek között a rejtélyes körülmények között meghalt Borisz Berezovszkij Londonban élt orosz mágnás, a szintén meggyilkolt Lord David West, annak az Abrakadabra nevű exkluzív klubnak a tulajdonosa, ahova Litvinyenko is járt.

– Megszólaltatták a Litvinyenko-gyilkossággal vádoltak egyikét, Andrej Lugovojt, továbbá Berezovszkij testőrségének vezetőjét, akik a nyugati titkosszolgálatok akciójával hozták összefüggésbe a történteket.

– Főműsor-időben hallhatta Oroszország lakossága a brit parlamentben felszólaló belügyminisztert, az oroszországi külügyminisztérium szóvivőjének reagálását, Litvinyenko Londonban élő feleségének vádaskodását és így tovább.

Természetesen mindezt azzal a körítéssel, hogy Oroszország szörnyként való ábrázolásának folyamatába illik a színjáték, de hallgatni nem hallgattak róla, amint azt Sz. Bíró Zoltán állította. Sőt, az orosz állami tévéhíradó szerkesztői jelezték azt is: hamarosan várható az ukrajnai légtérben lelőtt malajziai utasszállító repülőgép tragédiájának újabb felmelegítése. Csakhogy az a probléma: a szíriai kérdés megoldása, az Iszlám Állam elleni küzdelem nem fog menni Oroszország nélkül, vagyis az ellene való hangulatkeltés hosszabb távon a Nyugatnak sem érdeke.

Hogy akkor ettől okosabbak lettünk-e? Ugyanúgy nem, ahogyan a valóságot a nyugati médiumokból, köztük a Klubrádiós feldolgozásból sem ismerhettük meg. Itt is, ott is propaganda célokra használják a hasonló ügyeket. Ezért sosem fogjuk megtudni, hogy Putyin orosz államfő adta-e ki a parancsot a britekhez átállt egykori orosz ügynök megölésére, avagy a hierarchia alsóbb szintjén lévő vezető. Már ha egyáltalán Oroszországban adták ki az utasítást. Mert az is lehetséges, hogy orosz milliárdos oligarchák, illetve különféle titkosszolgálatok, köztük az oroszországi mellett amerikaiak és a britek piszkos játszmáinak volt része a gyilkosság. Mindezekkel kapcsolatban az egyik állítás áll szemben a másikkal.

A kérdés tehát nem az, hogy mi az igazság? Mert azt még egy olyan esettel kapcsolatban sem sikerült eddig kideríteni, mint a Kennedy-gyilkosság. Viszont a Litvinyenko-ügy Klubrádiós tálalásának módja és az orosz állami tévében való feldolgozása közötti ellentmondás arra világít rá: az orosz lakosság koránt sincs annyira megfosztva a tájékozódás lehetőségétől, mint ahogyan itt, Magyarországon beállítják akár tekintélyes személyek. Ellenkezőleg. Már leírtam valahol, hogy mindent látok a világban történtekről az oroszországi híradóban, mint amit az Euronews-on, de annak felét sem az Euronews-on, mint amit az oroszországi állami tévéhíradóban. Bár a hírek elhallgatásával való manipulálás hatását sem becsülöm le, manapság elsősorban nem ezzel, hanem a történtek értelmezésével operál a propaganda. Ahogyan ez nálunk is történik pro és kontra. #

CÍMKÉP: Litvinyenko a halálos ágyán – állítólag átadta a briteknek az orosz alvó ügynökök listáját

Link az Izvesztyijának a témával foglalkozó cikkéhez