Trumpon múlik, hogy elkerülhető lesz-e Ukrajnában az orosz haderő nyílt beavatkozása.

Az Oroszországban hamarosan sorra kerülő futball világbajnokságra időzíthetnek egy nagy támadást Délkelet-Ukrajnában. Ezt vizionálja több oroszországi elemző. Szerintük az előjelek már érzékelhetők. És van is ennek hagyománya.

Például 2008. augusztus 8-án kezdődtek a pekingi nyári olimpiai játékok, s előtte egy nappal – az Európai Unió vizsgálóbizottsága szerint – grúz oldalról eldördültek az első lövések, s ezzel kezdetét vette az orosz–grúz, más néven a dél-oszétiai, ötnapos háború. Grúzia elnöke akkor az USA támogatását élvező, egy ideje hányattatott sorsú Miheil Szaakasvili volt.

Az oroszországi Szocsiban, 2014. február 7–23. között tartották a téli olimpiát. És mi történt? Kijevből – Washington nem titkolt beavatkozása nyomán – február 21-én éjszaka menekülésre kényszerült az oroszbarát, bár leginkább kétkulacsos, elnök Viktor Janukovics. Előtte néhány órával a német, a lengyel, a francia külügyminiszterrel, az Európai Unió ukrajnai képviseletének vezetőjével, illetve az ellenzéki vezetőkkel még megállapodást írt alá arról, hogy visszaállítják a 2004-es alkotmányt, amely korlátozza az elnöki hatalmat; tíz napon belül nemzeti egységkormányt alakulhat; legkésőbb az év vége előtt előrehozott elnökválasztást tartanak. Az egyezséget Oroszország képviselője nem írta alá. Talán nem véletlenül, hiszen egy napon belül az USA bábjai vették kezükbe az irányítást.

És valóban lehetséges, hogy miközben Oroszország a labdarúgó vébé lázában él, a háttérben talán folyik valamiféle Moszkva elleni mesterkedés Ukrajnában. Ha az ember az autonómiát követelők, ma már felkelők, lapjának, a Donyecki Pravda megfelelő cikkeibe belenéz, kifejezetten arra a következtetésre jut, hogy a dél-ukrajnai térségben minden eddiginél nagyobb katonai készülődés zajlik. Ezt erősítik Petro Porosenko ukrán elnök harcias nyilatkozatai, és a washingtoni kormányzatnak a frontvonalon is szemléző megbízottai, nemkülönben az Ukrajnába irányuló, fokozódó fegyverszállítások – nyilvánvalóan az amerikai és az orosz oldalról is.

Hogy aztán mi lesz ennek a vége? Szakértők sokasága latolgatja ezt mindkét országban már a múlt év vége óta, leginkább a futball vébé utánra gondolva. Mi egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy rögzítjük, mi történik most a térségben. Forrásaim ehhez a bécsi székhelyű Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Donyeck és Luganszk térségbeli megfigyelőinek jelentései. Pontosabban azoknak a sajtó számára angolul hozzáférhető, de még így is terjedelmes változatai. A napi kommünikék sajátossága, hogy csupán rögzítik az eseményeket, de a résztvevőkre csak közvetve utalnak. S főleg nem szólnak arról, a konkrét esetben ki volt a támadó. Esetenként napi több száz, nagyobb kaliberű fegyver lövedékének becsapódási helyéből kellene hosszadalmas mérésekkel megállapítani a vétkest, amire senki nem vállalkozhat.

Ha bárki ezt tenné, olyan véget nem érő nemzetközi vitákat indukálna, mint a donyecki terület fölött 2014. július 14-én lelőtt malajziai utasszállító repülőgép ügye, amiben az első pillanattól folyt a ködösítés. Az orosz oldal kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy vizsgálja ki az esetet független nemzetközi bizottság. Ezzel aztán jól befürödtek. A holland bizottság több mint négy évvel a történtek után, épp tegnap, 2018. május 25-én, csütörtökön hozta nyilvánosságra újabb jelentését. Ebben egy olyan videó-felvételre alapozva, amelyen orosz katonai járművek mozgása látható, azt állítják: az orosz légierő Kurszkban állomásozó, 53-as légvédelmi egységének Buk-M1-es rakétarendszerével semmisítették meg a polgári repülőt.  Aztán az orosz védelmi minisztériumnak azt az ellenérvét, hogy nem vették figyelembe az általuk átadott, az Ukrajna felelősségét bizonyító lokátoradatokat, vagy közli a nyugati, benne a magyar sajtó, vagy nem. (A Hír tévé esti híradója például igen.) Arról viszont csak az orosz állami tévé hírműsorában hallottam, ami ennek az összefoglalónak a végén szintén olvasható, hogy az orosz védelmi minisztérium szerint az USA hadserege nem hajlandó kiadni kémműholdjának felvételeit, ami – Moszkva szerint – egyértelműen tisztázná az orosz felet.      

Visszatérve a mostani délkelet-ukrajnai helyzetre, amikor most erősen kivonatolom az EBESZ különleges megfigyelő csoportjának az elmúlt csaknem két hétben hozzám közvetlenül is eljutott közleményeit, az esetek többségében csak az ott észlelt belövések számára koncentrálok, illetve néhány jellemző mozzanatot emelek ki. Célom csupán az, hogy az érdeklődő áttekintést kapjon arról, mi folyik nem is oly messze a magyar határtól ezekben a hetekben.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy folyamatosan nő a tüzérségi aktivitás. És persze ne feledjük, hogy ilyen körülmények között emberek, köztük gyerekek, öregek, próbálják élni mindennapi életüket! És ha az ottani újságokat, híradásokat nézi az ember, azt látja, hogy élik is. Mintha szándékosan háttérbe szorították volna a romokat, az emberek kétségbeesését megörökítő képeket. A DNR Pravdában nem is bukkantam ilyenekre. Az is feltűnt, hogy az orosz tévé haditudósítója mostanában ritkábban jelentkezik a front donyecki és luganszki vonalából. Tudósításait rendre a mozgalmas, békés életét élő Donyeck egyik forgalmas útjáról adja. Azt természetesen nem hallgatta el, hogy a múlt héten, az egyik éjszaka, amikor a frontvonalban forgattak, egy belövés nyomán halálos sebet kapott egy ismert parancsnok, és ugyanott megsebesült a stáb hangmérnöke is…

Eközben orosz szempontból a csütörtöki kijevi vezető hír az volt, hogy az elnök három évre betiltotta Ukrajnában a «Россия сегодня» (nálunk ismert nevén a Russia Today televízió és nemzetközi információs ügynökség), a «РИА Новости-Украина», vagyis az egyik legnagyobb orosz hírügynökség ukrajnai részlegének működését. A rendelet, amit az orosz külügy magától értetődően azonnal elítélt, arról is intézkedik, hogy meg kell akadályozni a következő honlapok ukrajnai hozzáférését: «Россиясегодня.рф», «Sputniknews.com», «Ria.ru», «Rsport.ria.ru», «1prime.ru», «Realty.ria.ru» и «rian.com.ua». Egy kémkedéssel vádolt orosz tudósító ellen másfél hete indítottak büntetőeljárást. Talán egy hónapja is van már annak, hogy orosz halászhajót foglaltak le az ukrán hatóságok, és a tengerészek egy részét még ma is fogságban tartják. Az oroszbarát felkelők oldalán időről időre ukrán diverzánsok letartóztatásáról adnak hírt. Néhány napja azonban – az ukrán oldali bejelentés szerint – azzal kell szembenéznie minden katonának, hogy ha fogságba esik, dezertőrnek tekintik.

És ezek csak kiragadott esetek a konfliktusok végtelen sorából. Ehhez képest – talán épp a futball világbajnokság miatt – az orosz állami tévéhíradókban épp csak napirenden tartják a kelet-ukrajnai ügyet. A várható helyzetről való latolgatások, sőt a gyakran veszekedésig fajuló összecsapások a késő esti, éjszakai, mindig népes szakértői gárdát felvonultató, közéleti vitaműsorokban zajlanak. Minden ilyen adásban a kijevi hatalmat támogató és az azt ellenző, Ukrajnából meghívott politológusok, szociológusok, politikusok is szót kapnak az oroszok, illetve a külföldiek – amerikai-oroszok, izraeli-oroszok, német-oroszok, lengyelek és mások, de korántsem a putyini rendszer hívei – mellett.

Az átlagos híradónéző figyelmét viszont vélhetően nem elsősorban ezek a viták kötik le. Ő mindenekelőtt azt látja, hogy Vlagyimir Putyinnál egymásnak adják a kilincset, sok más személyiség mellett, az olyan vezetők, mint a német kancellárasszony, vagy az indiai miniszterelnök. A május 24-én kezdődött szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumra megérkezett a francia elnök, a japán miniszterelnök, a kínai elnökhelyettes, a Nemzetközi Valutalap, az IMF vezetője. És a városban van a világ minden tájáról ötezer üzletember, ezer cég képviseletében. Mindezek nyomán a hétköznapi oroszországi tévénéző – s talán maga Putyin is – alighanem abban reménykedik, hogy elkerülhető lesz Ukrajnában a legrosszabb, vagyis az orosz haderő nyílt beavatkozása. Csupán rémálmaiban jön elő, hogy a végén Donald Trump – egy hangos „Amerika az első!” csatakiáltással – átlép ezen az egészen, és úgy dönt: be kell vetni az ukrajnai szakadárok, vagyis lényegében Oroszország ellen az amerikai fegyvereket. Ha már egyszer odaszállították őket!#

CÍMKÉP: Szétlőtt útjelző tábla: balra Luganszk, jobbra Donyeck, a távolban pedig emberek küszködnek a kietlen tájban